A „herpesz” vírus őskori gyökerei

A legújabb kutatások arra utalnak, hogy a ma ismert ajakherpesz mögött álló HSV–1 vírustörzs körülbelül ötezer évvel ezelőtt keletkezett, az eurázsiai sztyeppéről Európába történő hatalmas bronzkori vándorlások és az ezzel összefüggő népességrobbanások nyomán, amelyek a fertőzések arányát növelték.

A herpesz története több millió éves múltra tekint vissza, és a vírus formái a denevérektől a korallokig megfertőzik a fajokat. A HSV–1 korabeli elterjedtsége ellenére a tudósok szerint meglepően nehéz volt megtalálni a HSV–1 ősi példáit.

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint az ajakherpesz ősi DNS-ben kimutatott neolitikus virágzása egybeeshetett egy új, keletről importált kulturális gyakorlat megjelenésével: ez a csókolózás.

„A világ végignézte a COVID–19 gyors mutációját hetek és hónapok során. Egy olyan vírus, mint a herpesz, sokkal nagyobb időtávon fejlődik ki” – mondta Dr. Charlotte Houldcroft, a Cambridge-i Genetikai Tanszék munkatársa.

„Az ajakherpesz egy életen át rejtőzik gazdájában, és csak szájon át terjed, így a mutációk lassan, évszázadok és évezredek alatt következnek be. Alapos vizsgálatokat kell végeznünk, hogy megértsük, hogyan fejlődnek az ehhez hasonló DNS-vírusok – mondta. – Korábban a herpesz genetikai adatai csak 1925-ig nyúltak vissza.”

A csapatnak sikerült levadásznia a herpeszt négy egyed maradványaiban ezer ével ez előttről, és vírus DNS-t kinyerni a fogak gyökereiből. A herpesz gyakran fellángol a szájfertőzésekkel: az ősi holttestek közül legalább kettőnél ínybetegség, egy harmadiknál pedig dohányzás nyomait mutatták ki.

A legrégebbi minta egy felnőtt férfitól származik, amelyet Oroszország Urál-hegység régiójában tártak fel, és a késő vaskorból származik, körülbelül 1500 évvel ezelőtt.

Két további minta az Egyesült Királyságbeli Cambridge-ben volt. Az egyik egy nő egy korai angolszász temetőből, néhány mérföldre délre a várostól, a Kr. u. 6–7. századból. A másik egy felnőtt férfi a 14. század végéről , a középkori cambridge-i jótékonysági kórház területén (a későbbi St. John’s College) temették el, és szörnyű fogászati ​​tályogoktól szenvedett.

A végső minta egy fiatal felnőtt férfitól származik, akit Hollandiában ástak ki egy agyagpipafüstölővel együtt, őt valószínűleg egy a Rajna partján fekvő faluja elleni francia támadásban mészárolták le 1672-ben.

„Körülbelül 3000 régészeti leletből származó ősi DNS-mintákat vizsgáltunk, és mindössze négy herpesztalálatot kaptunk” – mondta Dr. Meriam Guellil társszerző, a Tartui Egyetem Genomikai Intézetének munkatársa.

„Az ősi DNS- és a 20. századi herpeszminták összehasonlításával sikerült elemezni a különbségeket, megbecsülni a mutációs rátát és következésképpen a vírus evolúciójának ütemét” – mondta Dr. Lucy van Dorp, az UCL Genetics Intézet munkatársa.

Dr. Christiana Scheib társszerző, a Cambridge-i Egyetem St. John’s College tudományos munkatársa és a Tartu Egyetem Ősi DNS-laboratóriumának vezetője a következőket mondta: „Körülbelül ötezer évvel ezelőtt azonban történt valami, ami lehetővé tette, hogy a herpesz egyik törzse az összes többit megelőzze, valószínűleg megnövekedett a fertőzések száma, ami összefüggésbe hozható a csókkal.”

A kutatók rámutatnak, hogy a csókolózás legkorábbi ismert feljegyzése egy bronzkori kézirat Dél-Ázsiából, ami azt sugallja, hogy a szokás – amely korántsem univerzális az emberi kultúrákban – Eurázsiából Európába vándorolva nyugat felé terjedt el.

Valójában évszázadokkal később Tiberius római császár megpróbálta betiltani a hivatalos rendezvényeken a csókolózást, hogy megakadályozza a betegségek terjedését. Az emberi történelem nagy részében azonban a HSV–1 átvitele „függőleges” lett volna: ugyanaz a törzs száll át a fertőzött anyáról az újszülöttre.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világ 50 év alatti lakosságának kétharmada ma már HSV–1-fertőzött. Legtöbbünk számára az ebből eredő időnkénti ajakfekélyek kínosak és kellemetlenek, de más betegségekkel – például a szepszissel vagy akár a Covid–19-el – együtt a vírus végzetes lehet. 2018-ban két nő halt meg HSV–1-fertőzésben az Egyesült Királyságban császármetszéses szülés után.

„Csak a több száz vagy akár több ezer éves genetikai minták teszik lehetővé számunkra, hogy megértsük, hogyan alkalmazkodnak egymáshoz az olyan DNS-vírusok, mint a herpesz és a majomhimlő, valamint saját immunrendszerünk” – mondta Houldcroft.

A csapat még mélyebben szeretné nyomon követni ezt a szívós ősbetegséget az idők során, hogy megvizsgálja a korai hominin fertőzését. „A neandervölgyi herpesz a következő hegyem, amelyet meg kell másznom” – tette hozzá Scheib.