Az egyiptomi Bálna-völgyben 40-50 millió éves bálnafosszíliák hevernek

Vádi Al-Hitanban ezernél is több ősbálna fosszíliáit tárták fel az elmúlt évtizedek során. És ez még nem minden, a szakemberek úgy vélik, rengeteg további izgalmat rejt a sivatag végtelen homokja. Körülbelül 50 millió évvel ezelőtt ezen a területen is az említett óceán hullámzott, benne az összes élőlénnyel, melyek közül az apróbbak nyomtalanul tűntek el. Csak az óriási mélytengeri bálnák, a ma is ismert cetek elődei hagytak maguk után kézzelfogható emléket és a tudósoknak is rendkívüli feltárnivalókat. Kutatások szerint a Tethys-óceánban összesen háromféle gigászi, 10 vagy akár 20 tonnás állat élt: az említett bálnák, az úgynevezett halgyíkok és a szauropodák.

Sokat segítettek ezek a fosszíliák az emlősök kutatásában is, jelesen, hogy miként lett a szárazföldi kutya és farkasméretű emlősből az évmilliók során tengeri állat, azokból is a méretesebb fajta. Erre pedig a klímaváltozás a magyarázat. Az említett emlősök fokozatosan alkalmazkodtak a vízi életmódhoz: először halásztak, majd úsztak és évmilliók során végtagjaik úszókká alakultak. Ez a paleontológiai megfejtése, hogy milyen rokoni viszonyt ápolnak az emlősök a cetekkel, bálnákkal, és ehhez remek lelőhely és kutatási pont az egyiptomi völgy.

A tudósok és paleontológusok szerint a Vádi Al-Hitan a bolygó legfontosabb fosszília-lelőhelyei között szerepel, 2005 óta egyébként az UNESCO Világörökség részeként is jegyzik. Kairótól körülbelül 180 kilométerre található területről beszélünk, hol a szél és az erózió következtében bukkantak ki a homokból az ősbálna-maradványok. Egyiptom megannyi látványossága mellett sokan megfeledkeznek a Bálna-völgyről vagy nem is ismerik, de ma már egyre inkább népszerűsítik az ide vezetett túrákat a helyi irodák is.

2016-ban egy egész múzeumot is felhúztak ide, ahol interaktív módon ismerhetik meg a látogatók az ősi klímaváltozást és a fent említett emlősök vízbe vezető útját is. Maga a túra körülbelül 2 kilométer hosszú, sok megállóval és mesével, a fosszíliák mélyebb tanulmányozásával. A dűnéken és a csontmaradványokon felül az egész környék izgalmas és változatos képet mutat, mert régi hegyek erodálódtak óriási „gombákká”. Tavasszal és ősszel a legalkalmasabb az idő a látogatáshoz.