Kevesebb jég, csendesebb fókák

Az Alfred Wegener intézet számolt be arról a kutatásról, amely a fókák viselkedésének megváltozását jelzi. A kutatók víz alatti mikrofonokkal folyamatosan követték a fókák hangjait a Weddell-tengeren a 2007–2014 közti években, és négy antarktiszi fókafaj hangjai szerepeltek a felvételeken. A mikrofonok automatikusan rögzítettek egyperces hangfájlokat, amelyekből az időszak végére több mint hárommilliót gyűjtöttek össze a szakemberek. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen hosszú időszakról egybefüggő adatsort sikerült összegyűjteni, és ez lehetővé tette, hogy az egyes évek körülményeinek fókákra kifejtett hatását megvizsgálhassák, elemezhessék. A rögzített fókahangok mennyisége a helyszín közelében lévő fókák egyedszámát jelzi. Sajnos rendkívül nehéz a fókákról adatokat gyűjteni, ezért a hangfelvételek különösen értékesek tudományos szempontból. Mivel a víz alatt a hang sokkal távolabbra terjed, így e módszerrel igen nagy terület fókáit lehet számbavenni.

A leginkább kiugró a 2010/11-es évek fordulója volt, amikor gyakorlatilag hiányzott a tengerjég, az átlagnak mindössze a tizede volt a jégborítás a Neumayer III. Kutatóbázis (ez a selfjégen van) közelében. Ezzel párhuzamosan sokkal kevesebb fóka is volt a területen – márpedig az antarktiszi fókáknak létfontosságú a tengerjég, hiszen azon hozzák világra és nevelik életük első időszakában a kicsinyeiket. Erre a déli félteke tavaszi–nyári időszakában, október és január között kerül sor, az érintett fókák a rákevő fóka (Lobodon carcinophagus), a Weddell-fóka (Leptonychotes weddellii), a leopárdfóka (Hydrurga leptonyx) és a Ross-fóka (Ommatophoca rossii) voltak.

A helyzet a kutatók szerint különösen amiatt aggasztó, hogy a klímaváltozással gyakoribbá válnak az ilyen szélsőséges, jégmentes időszakok. Azt azonban egyelőre nem lehet megmondani, hogy vajon ez miként befolyásolja e négy faj egyedszámát, mert egész egyszerűen túl keveset tudunk róluk. Az északi sarkvidéken honos gyűrűsfóka (Pusa hispida hispida) utódai elpusztulnak, ha nincs tengerjég és azon vastag hótakaró, ugyanis e fajnál a szülő a hóba vájt barlangocskákban neveli a kicsinyét. A kutatók úgy vélik, a déli sarkvidék fókáira is negatívan hat, nemcsak a kicsinyek túlélése, hanem a felnőttek párzási szokásai szempontjából is, ha a tengerjég kiterjedése kicsi. Sajnos az elmúlt években folyamatosan az átlagnál alacsonyabb volt a jég mennyisége, a 2023-as februári adatok szerint ráadásul a mérések óta most volt a legkisebb az antarktiszi tengerjég nyári minimuma.

Sajnos a kutatáshoz használt, víz alatti mikrofonok a jég borjadzása során „elszabadultak”, így azokról már nem lehet adatokat gyűjteni, azonban hamarosan új hangrögzítő állomást építenek ki német kutatók, és ott majd lehet folytatni a megfigyeléseket.