Bizonyíték a történelem előtti ragasztóról

A Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban megjelent cikkben a tudósok a spanyolországi Asztúriai Hercegségben található El Buxu-barlangban talált Solutrean-pontokat elemezték.

A barlang a szolutreai és a magdaléni időszak őskori művészetét tartalmazza, beleértve az állatok, például lovak és szarvasok ábrázolását, valamint a tectiformesnak nevezett geometriai alakzatokat, amelyek az ősi vadászcsapdák korai ábrázolásai lehetnek.

A barlangban ásatásokat végző régészek számos paleolitikus foglalkozás létezését bizonyították, amelyekre olyan eszközök is utalnak, amelyek kvarcitból és kovakőből készültek.

A makroemlősök őslénytani vizsgálata azt sugallja, hogy a barlang szezonális helyszíne volt a fiatal szarvasok (Cervus elaphus), valamint a kecskék (Capra pyrenaica) és a zerge (Rupicapra rupicapra) vadászatának tavasszal.

Infravörös (IR) mikroszkópos analízissel tanulmányozták a Solutrean szintekben talált nyílhegyeket, jelezve, hogy a paleolit ​​vadászok fenyőgyanta és méhviasz keverékét használták ragasztóként a fejek nyílszárakhoz való rögzítéséhez.

A kutatók szerint ez az első bizonyíték az ilyen típusú Solutrean pontokban használt ragasztómaradványokra, ahol ragasztót találtak a lövedék hátoldalán, a bevágás és a hegy találkozásánál.

Francisco Javier Muñoz, az UNED professzora a felfedezésről beszámolva a következőket mondta: „A fenyőgyanta nagyon erős ragasztó, de nagyon törékennyé válik, ha olyan ütésekkel szembesülnek, amelyeket a hegyek a használatuk során kapnak, ezért keverték méhviasszal, hogy ezzel sokkal rugalmasabb ragasztót hozzanak létre”.