Einstein azt állította, hogy az állatoknak szuper érzékszerveik vannak

A levelezést elindító Glyn Davys mérnök eredeti kérdése azóta elveszett, de Einstein válaszából ítélve Davys kérdésének köze volt az állatok észleléséhez és ahhoz, hogy mit árulhat el nekünk a fizikai világról.

„Elképzelhető, hogy a vándormadarak és postagalambok viselkedésének vizsgálata egy napon olyan fizikai folyamat megértéséhez vezethet, amely még nem ismert” – írta válaszában Einstein.

Több mint 70 évvel később már tudjuk, hogy Einstein sejtése igaznak bizonyult. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a madarak képesek érzékelni a Föld mágneses terét a szemükben lévő speciális fotoreceptorok segítségével, amelyek érzékenyek a bolygó mágneses terének finom eltolódásaira. Ez az, ami lehetővé teszi számukra, hogy több ezer kilométert vándoroljanak anélkül, hogy eltévednének.

Más állatok, mint a tengeri teknősök, kutyák és méhek, szintén elképesztő képességet mutatnak bolygónk mágneses mezőinek érzékelésére, bár nem feltétlenül a szemükön keresztül.

„Elképesztő, hogy (Einstein) felfogta ezt a lehetőséget, évtizedekkel azelőtt, hogy empirikus bizonyítékok felfedték volna, számos állat valóban képes érzékelni a mágneses mezőket, és használni tudja ezeket az információkat a navigációhoz” – írták 2021-ben a jeruzsálemi Hebrew University kutatói, ahol a levelet adományozták.

A levél írásakor a biológia és a fizikai tudomány kezdett úgy összeolvadni, mint még soha. Nemrég fedezték fel a denevérek visszhangját, és a radartechnológia kezdett gyökeret verni.

Valójában maga Davys is kutató volt ezen a területen, valószínűleg ezért is érdekelték más furcsa állati érzékek, mint amilyenek például a méheknél is tapasztalhatók. Ezekről az állatokról feltehetőleg sokat kérdezhetett.

A levél, amelyet Davys 2011-es haláláig nem hoztak nyilvánosságra, röviden ugyan, de megerősíti, hogy Einsteint hasonlóan lenyűgözte a méhek viselkedése, mint kérdezőjét. A géppel írt jegyzetben Einstein elismeri, hogy jól ismeri Karl von Frisch-t, aki nemrégiben rájött, hogy a méhek a fény polarizációs mintáinak segítségével navigálnak.

Davyst leginkább az érdekelte, hogy ez az új biológiai tudás miként szolgálhatja a jövő technológiáját, Einstein azt állítja, hogy több biológiai kutatásra van szükség.

„Nem látok lehetőséget arra, hogy ezeket az eredményeket felhasználjam a fizika alapjaira vonatkozó vizsgálatban” – válaszolta Davysnak.

A levél elküldése óta sokat tanultunk a méhek viselkedéséről és arról, hogy ezek a kíváncsi rovarok hogyan érzékelik a világot. Ahogy Einstein megjósolta, ez a tudás már most is segít a technológia fejlesztésében, például az iPhone-ok kameráiban.

A több évtizedes kutatás ellenére azonban még mindig sok rejtély maradt. A pontos mechanizmusokat még mindig nem ismerjük, amelyekkel az állatok érzékelik a fényt vagy a Föld mágneses terét.

A méhek például, úgy tűnik, hogy a potrohukban érzékelik a mágneses teret, míg a madarak és a kutyák ezt túlnyomórészt a szemükben lévő speciális fotoreceptorokon, az úgynevezett kriptokrómokon keresztül érzékelik.

Még az emberi sejtek is készítenek kriptokrómot, és a legújabb kutatások szerint ezek a sejtek dinamikusan reagálnak a mágneses tér változásaira. Ez az, amit egy egyedi kvantumreakciótól elvárhatunk.

Ahhoz, hogy a fotoreceptor érzékelni tudja a mágneses teret, a sejten belüli elektronok összegabalyodására van szükség. Einstein akkoriban elvetette ezt az ötletet, és kísérteties, távoli cselekvésnek nevezte.