Tudomány

Véreztetéshez használt csonteszközök

A csontvázat magzatpózban helyezték el

A 7000 éves tárgyak Szudánban kerültek elő, és a térség újkőkori pásztoraitól származnak – írta meg a National Geographic.

Véreztetéshez használt csonteszközök
Képünk illusztráció
Fotó: MH/Papajcsik Péter

A Lengyel Tudományos Akadémia szakértői több ezer éves, szarvasmarhák véreztetéséhez használt csonteszközöket találtak a Letti-medencében, Szudán északi részén – számol be a Heritage Daily cikke alapján a National Geographic. A lengyel régészeti projekt célja annak megértése, hogy a Nílus völgyének közepén élő korai közösségek saját maguk kezdték-e el a szarvasmarhák tenyésztését, vagy a Közel-Keletről hozták be a módszert.

Objektum doboz

A kutatók 7000 éves sírokra bukkantak, az egyik veremben egy idősebb férfi maradványai nyugodtak töredezett, vörös ásványi festékkel megszínezett állati bőrrel. A hasonló, okker alapú festékanyagokat legalább 200 ezer éve használják Afrikában. A sírban egy okkernyomokat tartalmazó tál, valamint öt csontkés is előkerült, az eszközök alapanyag feltételezhetően szarvasmarhacsont. Az alaposabb elemzés felfedte, hogy a tárgyak ereszcsatornához hasonlók, és még mindig igen élesek.

Dr. Piotr Osypiński, a csapat tagja szerint az eszközöket marhák véreztetésére használhatták, hasonló módon, mint a mai afrikai pásztornépek, így a maszájok. A véreztetés során nem ölik meg az állatot, a gyakran tejjel elkevert vért speciális alkalmakkor isszák. Amennyiben a csontpengék ezt a célt szolgálták, ez lehet a legkorábbi bizonyíték erre a tevékenységre.

Egy másik sírban egy fiatal, szintén okkerrel festett állatbőrrel eltemetett fiatal férfi feküdt. A csontvázat magzatpózban helyezték el, koponyáján egy kerek, öt centiméter átmérőjű lyukat találtak. „A férfi nem mutatja az előrehaladott gyógyulás jeleit, tehát valószínűleg ez az eljárás a halálához kapcsolódik. Nehéz elképzelni, hogy 7000 évvel ezelőtt az emberek hogyan vállalkoztak veszélyes és bonyolult sebészeti beavatkozásokra kezdetleges eszközökkel” – nyilatkozta Osypiński.

A kutató elmondta, hogy a szubszaharai Afrika újkőkori pásztorközösségei rendkívül fontosak voltak a kontinens története szempontjából. Ezen népek álltak az ősi civilizációk, köztük Egyiptom kialakulásának hátterében.

Kapcsolódó írásaink