Arany, halak és hegyláncok

Nemrégiben egy biológus, egy geológus és egy ökológus közös vizsgálatba fogott Új-Zélandon, amelyről az EOS földtudományi hírportál számolt be. A szigetország tektonikai lemezek határvonalán fekszik, igen aktív a geológiai múltja és a jelene is, hegyek képződtek, folyók változtattak irányt vagy épp tűntek el az évmilliók alatt. Ez a folyamatos átrendeződés hat az élővilágra is, a geológiát tükrözik az egyes állatok előfordulási helyei – olvasható az ng.24.hu oldalán.

A Galaxias nembe tartozó, folyókban élő halak a déli féltekén honosak, kicsinyek, és fajgazdagságuk a folyókkal együtt változik Új-Zéland déli szigetén. Az évmilliók alatt egyes populációik kettészakadtak, ahogy a geológiai folyamatokban a folyók is átalakultak.

Otago régió alapkőzetéből az aranytartalom a folyókba jutott, ezt már a 19. században is kinyerték az aranymosók. Azonban van némi arany a szomszédos folyókban is, Southland régióban, e helyen viszont az alapkőzetekből szinte hiányzik a nemesfém, a geológusok arra jutottak, hogy az itteni folyók hordalékába nem helyi arany került. A szakemberek szerint a jelenleg a két tartomány közt húzódó vízválasztó hegylánc kiemelkedése előtt egy nagy folyórendszer szállította Otago aranyát ide.

Még az 1990-es években felmerült a kérdés: minek köszönhető, hogy e hegylánc – vagyis a vízválasztó két oldalán – ugyanaz a Galaxias faj él? Hogy jutott át a kis hal a hegyeken? A geológiai adott választ erre: a hegyek kiemelkedése egyszerűen kettévágta az egykori populációt. A mikor kérdésre a hegylánc két oldalán élő halak genetikai eltérései alapján kaptak választ a szakemberek. A vizsgálatok során alkalmazott módszerekkel számos további érdekességre bukkantak még a régióban. A halak és a geológiai adatok összességéből részletesen feltárult a terület múltja, és a geogenomikai vizsgálatok elárulták, mely folyókban érdemes arany után kutatni! A halak génjei pontosabban mutatták meg a folyók múltját – ezzel azt, melyek hoztak egykor aranyat magukkal.

A kutatások kiterjesztése során nemcsak az aranyrögöket tartalmazó folyókat azonosították, hanem egy eddig ismeretlen Galaxias fajt is találtak. Emellett azonosítottak egy ősi folyómedret is, amely mára mintegy 50 méter mélységben van a talajszint alatt, ám a kutatók szerint jó eséllyel elég sok arany lehet az ősi hordalékban.

Az új-zélandi kutatók módszerét ma már számos helyen alkalmazzák, például az Andok hegyei közt vagy épp az Amazonas medencéjében, a halgének segítségével a geológiai és vízrajzi változások sok részletére derülhet fény.