Tudomány
A Notre-Dame katasztrófája egy lenyűgöző építészeti titkot tárt fel
A középkori kapcsok kémiai elemzése azt sugallja, hogy több különböző forrásból származnak
A híres székesegyház évszázadokig rejtett részeit most szétszedik és újra összerakják, így a szakemberek alaposabban megvizsgálhatják a 132 méter magas műemlék rejtélyeit.
Ez a magasság, mint kiderült, nagyrészt a vasnak köszönhető, amely az építmény „ereiben folyik”.
A régészek a katedrális különböző részein fémkapcsok ezreit tárták fel, amelyek közül néhány az 1160-as évek elejéről származik.
A leletek arra utalnak, hogy a vas kiterjedt használata a falazatban nem olyan modern, mint azt a szakértők egykor feltételezték. A Notre-Dame-on dolgozó középkori építészek már jóval azelőtt alkalmazták ezt a technikát, hogy a 19. században megkezdődtek volna a helyreállítási munkálatok.
A Notre Dame ma már kétségtelenül az első ismert gótikus katedrális, ahol a vasat tömegesen használták a kövek kötésére, mint építőanyagot – állapították meg a Párizsban dolgozó régészek.
A kutatócsoport becslése szerint a Notre-Dame-ban talált vasszerkezeteket két évtizeddel a franciaországi Soisson-székesegyház, és négy évtizeddel a bourges-i székesegyház előtt tervezték. Eddig mindkét gótikus épületet a rendszerszerű vasfalazás első példáinak tartották.
A megerősítések nyilvánvalóan beváltak, és úgy tűnik, hogy a későbbi építészek a 13. században is követték ezt a metódust, amikor a székesegyházat különböző javításokkal egészítették ki.
A 19. században a Notre-Dame-ban több restaurálási munkát hajtottak végre, és ezek során vasláncokat és kötélrudakat alkalmaztak.
A szakértők hagyományosan azt feltételezték, hogy a vaskarfákat csak ezeknél a modernebb korszerűsítéseknél használták.
A Notre-Dame-székesegyház legutóbbi restaurálása azonban új megvilágításba helyezte a gótikus építkezés kezdeteit, ami a kőművesmesterek gondolkodásának jobb megértéséhez vezet.
Fontos megjegyezni, hogy a középkori kapcsok kémiai elemzése azt sugallja, hogy több különböző forrásból származnak, és általában hegesztették őket.
Lehetséges tehát, hogy a 12. században a középkori nagyvárosban virágzó piaca volt az új és újrahasznosított vasaknak. A történelmi dokumentumok ugyanis arra utalnak, hogy a 12. és 13. században megadóztatták a vasimportot.
Ahogy a Notre Dame-on folytatódnak a javítási munkálatok, a kutatók remélik, hogy többet tudnak meg ezekről a középkori építőkről, és arról, hogy egykoron hogyan szerezték be az anyagokat, és miként rakták össze ezeket a szerkezeteket.
