Űrvulkán a Vénuszon

Az Alaszkai Egyetem Fairbanks Geofizikai Intézet (University of Alaska Fairbanks Geophysical Institute) kutatói azt találták, hogy a Vénusz felszínén vulkáni kitörések és magmaáramlások történhettek. A csapat ezeket a NASA Magellan űrszondája által gyűjtött adatokat új számítógépes technológiával tanulmányozta, amely lehetővé teszi, hogy hatékonyabban hasonlítsák össze a digitális képeket.

Az elemzés egy olyan területre fókuszált, amely a Vénusz legnagyobb vulkánjai közül kettőt tartalmaz, ezek az Ozza és Maat Mons.

Felfedeztek egy durván 2,5 négyzetkilométeres kürtőt, amelynek alakja és mérete változott 8 hónap alatt 1991-ben a Maat Monson. A Földön az ilyen változás gyakran vulkáni aktivitást jelez.

Robert Herric, az Alaszkai Egyetem Fairbanks Geofizikai Intézetének a kutatást vezető professzora azt mondta, hogy csak körülbelül az utóbbi évtizedben érhetők el a Magellán adatai teljes felbontásban egy személyes munkaállomással rendelkező vizsgáló számára. Az Ozza és a Maat Mons méretei összahasonlíthatók a Föld legnagyobb vulkánjaival, de kisebb lejtői vannak és így jobban szétterjednek.

A kutatók összehasonlították egy domború pajzsú vulkán, amely a Maat Mons része, északi oldalának két képét; az egyik kép 1991 februárjában, a másik 1991 októberében készült.

A kutatók azt mondják, hogy ez alatt az időszak alatt a kürtő a körülbelül 2,5 négyzetkilométeres kerek alakból egy körülbelül 3,7 négyzetkilométeres határozatlan alakúvá változott. A későbbi kép azt mutatja, hogy a kürtő falai rövidebbek lettek, kitörést jelezve, és azt, hogy a szabálytalan alakot formálhatta magmaáramlás a két kép közt eltelt 8 hónap alatt.

Van egy kis fenntartás: a kürtő alakjának változását okozhatta egy földrengés is. Azonban a Földön a kürtőösszeomlások ezen a skálán mindig közeli vulkáni kitöréssel társulnak.

A Vénuszon lévő vulkáni aktivitást megerősíthetik még a jövőbeni missziók, mint például a NASA DAVINCI+ és a Veritas, az ESA EnVision missziói.