Bruce Willis betegségén az éneklés segíthet

Korántsem kell azonban kétségbeesni, a mentális egészségünk megóvása érdekében elegendő egy hétköznapi, azonban annál inkább élvezetesebb dolgot gyakorolnunk, az éneklést, állítja a Helsinki Egyetem neurológusaiból és klinikai szakpszichológusaiból álló kutatócsoportja. Az éneklés eufórikus hatása ugyanis előnyösen hathat az agyműködésre és az afázia kezelésére – írja a Horizon Magazine.

Az afázia eg,y az agy nyelvi részét érő sérülés következtében létrejövő nyelvi zavar. Gyakran agyvérzés, agydaganat vagy neurodegeneratív betegség, például Alzheimer-kór eredményeként alakul ki.

Teppo Särkämö professzor, a PREMUS-projekt koordinátora azt tanulmányozza, hogy az öregedés hogyan befolyásolja az éneklés agyi feldolgozását, aminek fontos terápiás alkalmazásai lehetnek. „Sokat tudunk a beszédfeldolgozásról, de nem sokat tudunk az éneklésről. Azt vizsgáljuk, hogyan őrizhetők meg az énekléssel kapcsolatos különböző funkciók sok neurológiai betegségben” – magyarázta.

Az afáziában szenvedő emberek számára a megfelelő szavak kiejtése nehézséget jelent, így a kommunikáció szinte lehetetlenné válik, mégis, a „melodikus intonációs terápiaként” ismert technika révén – amelynek során az embereket arra kérik, hogy énekeljenek el egy hétköznapi mondatot ahelyett, hogy kimondanák – hihetetlen, de képesek lesznek kifejezni magukat.

Särkämö professzor és csapata hasonló módszereket alkalmaz, és a megközelítést speciálisan vezetett „időskorú kórusok” révén bővítik, amelyekben afáziás betegek és családjaik vesznek részt. A tudósok azt vizsgálják, hogy az éneklés hogyan játszhat fontos rehabilitációs szerepet az afázia eseteiben, és hogyan akadályozhatja meg a kognitív hanyatlást.

A PREMUS-projektet egy helsinki helyi afáziaszervezettel együttműködve végzik, és kórusonként körülbelül 25 afáziás ember és azok gondozói vesznek részt benne. A megfigyelés eredményei biztató fejleményeket mutatnak.

„Végső soron az afáziás személyekkel végzett munkánk célja, hogy az éneklést eszközként használjuk a beszéd képzésére, és végül lehetővé tegyük számukra, hogy éneklés nélkül kommunikáljanak. De a kórusokon keresztül kezdjük látni, hogy ez a megközelítés hogyan épül be az emberek mindennapi életébe, mint fontos kommunikációs eszköz” – mondta Särkämö.

Emellett a kutatócsapat olyan különböző életkorú embereket tanulmányozott, akik tagjai valamilyen kórusnak. Fiatal, középkorú és idős emberek is részt vettek a vizsgálatban, amelynek során a csapat egy kiterjedt fMRI (funkcionális mágneses rezonancia vizsgálat) segítségével elemezte az alanyok agyi működését, hogy megértsék, miért olyan fontos az éneklés a különböző életszakaszokban. Az eredmények azt mutatják, hogy az életkor előrehaladtával az éneklésben résztvevő agyi hálózatok kevesebb változáson mennek keresztül, mint azok, amelyek a beszédet dolgozzák fel. Ez arra utal, hogy az éneklés jobban ellenáll az öregedésnek.

„Végsősoron az afáziás személyekkel végzett munkánk célja, hogy az éneklést eszközként használjuk a beszédprodukció képzésére, és végül lehetővé tegyük számukra, hogy éneklés nélkül kommunikáljanak” – mutat rá Särkämö.

Egy hosszabb időre kiterjedő kutatás korai eredményei, amely az időskórusok tagjai és az egészséges idős felnőttek (akik nem énekelnek) neurokognitív működését hasonlították össze, kimutatták az éneklés pozitív hatásait a kognitív és a hallásműködésre, valamint az általa közvetített társas interakció fontosságát, ami segíthet késleltetni a demencia kialakulását.

További vizsgálatokat terveznek még az Alzheimer-kórral diagnosztizált betegek körében is, azonban kihívást jelenthet a kór természete folytán a betegeknek új dalok szövegeit megtanulni és azokra emlékezni.

A professzor egyszerre optimista és realista ezzel a munkával kapcsolatban:

„Ez az egész arról szól, hogy megpróbáljuk stimulálni az agyban megmaradt hálózatokat. Úgy gondoljuk, hogy az éneklés segíthet visszanyerni némelyik funkciót, de természetesen mivel az Alzheimer-kór esetében egy brutális, progresszív betegségről van szó, ezért a lényeg, hogy több időt nyerjünk, és megpróbáljuk lelassítani a már megtörtént hanyatlást.”