Tudomány
Egyre kevesebb a ragadozó, óriási katasztrófával járhat a kihalásuk
A tengeri sünök elszaporodását megakadályozó és ezzel a tengerparti moszaterdők épségét fenntartó tengeri vidráktól az öszvérszarvasokkal táplálkozó és ily módon a fás növények növekedését és terjedését elősegítő pumákig hét nagy ragadozó helyzetét és ökológiai hatásait összegezte korábbi tanulmányok alapján egy nemzetközi kutatócsoport – számolt be az Origo.
A kutatók a 31 legnagyobb ragadozó közül a következő fajokat választották ki: afrikai oroszlán, leopárd, eurázsiai hiúz, szürke farkas, puma, tengeri vidra és dingó
A 31 nagyragadozó-faj több mint 75 százalékának csökken az egyedszáma. 17 faj korábbi élőhelyének kevesebb mint felén található meg – írják a Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzői.
A lap szerint Délkelet-Ázsia, Dél- és Kelet-Afrika és az Amazonas vidéke tartozik többek közt azon területek közé, ahol több ragadozófajt is kipusztulás fenyeget. A fejlett világ jelentős részén (köztük Nyugat-Európában és az Egyesült Államok keleti vidékén) a nagy ragadozókat – néhány kivételtől eltekintve – már kiirtották.
„Globálisan nézve folyamatosan veszítjük el nagy ragadozóinkat – mondta William Ripple, a cikk vezető szerzője, az Oregoni Állami Egyetem ökológusa. – Sokan közülük veszélyeztetettek, az élőhelyük eltűnik. És ironikus módon éppen akkor tűnnek el, amikor végre kezdjük megérteni fontos ökológiai hatásaikat.”
A ragadozók sokféle módon segítik az ökoszisztémák egyensúlyának fennmaradását. Kordában tartják a növényevők szaporodását, így hozzájárulnak az egészséges növényzet megmaradásához. Közvetve csökkentik a globális felmelegedés hatásait, növelik a biológiai sokféleséget, szabályozzák a vadállatok betegségeinek terjedését – írja az Origo.
A jövőt tekintve a szakemberek arra számítanak – ha nem változik semmi –, hogy a csúcsragadozók elvesztése az ökoszisztémák leromlásához vezet.
