Egy szenzációs felfedezés szerint titkos élet van a Szaturnusz rejtélyes holdján

Az emberiség már régóta képtelen belenyugodni abba a kérdéskörbe, hogy vajon tényleg egyedül vagyunk-e a világegyetemben. Szinte biztosra vehető a nagy számok törvénye alapján, hogy nem a válasz, azonban az kétséges, hogy a mi naprendszerünkön belül van-e másik égitesten szénalapú élőforma. A tudósok és a kutatók már hosszú évtizedek óta próbálnak meg mérések, minták és számítások alapján választ adni a témában, ám minden kétséget kizáróan lehetetlen megbízható végkövetkeztetésre jutni addig, amíg a saját szemünkkel (vagy legalább egy elküldött szondáéval) nem látjuk meg az akárhány, láván járó vagy éppen úszó bizonyítékot.

Gyanítható, hogy nem kell attól tartanunk, hogy a földi élet komplexitásához hasonló élőlényekbe futnánk a Naprendszeren belül, ám mikroszkopikus, sejtszintű létformák létezése akár el is képzelhető – írta a Promotions. Hozzátették: ezt évről évre felvázolja egy-egy tudóscsapat. Így történt ez most is az IFL Science hasábjain. Fontos leszögezni az Enceladus alapismérveit. Hershelék fedezték fel a kis, alig 500 kilométeres átmérőjű égitestet még a 18. század környékén. A Cassini űrszonda jóvoltából azt is tudjuk, hogy egy jégvilág található a Szaturnusz hatodik legnagyobb holdján.

Már tudható, hogy a felszíni vízjég alatt a gejzír és jégvulkáni aktivitás mellett életképes óceánok, tengerek húzódhatnak. Sőt, a tanulmány szerint az Enceladus vízkörforgása a hőteljesítményének köszönhetően szinte biztosan szimbiózisban van a Szaturnusz „E” gyűrűjével, melynek „lakója”. Sőt, talán maga az egész gyűrű a holdacska hidrotermális működésének köszönhetően jött létre és maradt fenn talán már hosszú évmilliók óta. A mérete ellenére roppant aktív Enceladus a tudósok szerint annak köszönheti mozgalmasságát, hogy mozgását a Szaturnusz körüli elliptikus pályáján speciális ciklikusság jellemzi.

A Cassini egykori méréseiből az „E” gyűrűnek olyan kibocsájtásait fedezték most fel, amelyek egyértelműen olyan kémiai összetevőkre utalnak, melyek a létezés bizonyos formáját sejtetik az Enceladuson. Természetesen annak vízfelszíne alatt, a jég védelmében, lévén, hogy csak a pólusai környékén ad némi védelmet a légkör.