A folyókból az óceánokba ömlő műanyag egyharmadáért egy ország a felelős

Kétségtelen, hogy a klímaváltozás mellett korunk legnagyobb környezeti problémája az óceánok műanyaggal való elárasztása, ami nemcsak az élővilágra nézve jelent rendkívüli kockázatot, de az élelmiszer-termelést és egyéb, az emberek életét alapjaiban meghatározó tényezőket is negatívan befolyásolja. A helyzetet súlyosbítja, hogy az óceánok műanyag-szennyezettségéről csak megközelítő információkkal rendelkezünk: a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint például évente legalább 14 millió tonna műanyag végzi az óceánokban, az UNESCO 8-10 millióra teszi ugyanezt a számot, míg más tanulmányok a kettő közötti adatot valószínűsítenek.

Ebből a szempontból is fontos jelentőséggel bírt az a 2021-ben megjelent tanulmány, ami részletes modellek alapján kifejezetten azt igyekezett felmérni, hogy a világ folyói mekkora mértékben járulnak hozzá az óceánokba kerülő műanyagszennyezéshez. A holland és német kutatók arra jutottak, hogy az ilyen módon az óceánokba kerülő műanyag mennyisége évente mintegy 0,8-2,7 millió tonnára tehető, amelynek több mint 82 százalékáért összesen tíz ország a felelős. A Visual Capitalist infografikájára ránézve rögtön látható, hogy az eredmény eléggé meglepő, hiszen az érintett országok között alig találunk olyat, amely ott lenne a világ legnagyobb műanyag-felhasználói között: a lista tíz helyéből kilencet olyan ázsiai országok foglalnak el, amelyek sok tengerparttal rendelkeznek, a hulladékgazdálkodási rendszerük pedig elmaradott. A lista első helyezettje, a több mint 7500 szigetet magában foglaló Fülöp-szigetek például összesen több mint 36 ezer kilométernyi tengerparttal rendelkezik, a tanulmány szerint pedig mintegy ötezer olyan folyó található az országban, amely műanyaggal szennyezi a környező tengereket.

A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy a Visual Capitalist infografikája nem egyértelműsíti, hogy az adatok csak a folyókból az óceánokba kerülő műanyagszemétre vonatkoznak, így az sem feltétlenül igaz, hogy összességében a Fülöp-szigetek lenne a világ legnagyobb műanyagszennyezője: egy 2017-es jelentés például még Indiát tette az első helyre, a top 10-be pedig olyan országok is bekerültek, mint az Egyesült Államok, Japán és az Egyesült Királyság, a Fülöp-szigetek ellenben nem. Azt is fontos megjegyezni, hogy a Fülöp-szigetek és más ázsiai országok műanyagszennyezéséért nem csak az érintett országokat terheli felelősség, hiszen köztudott, hogy a nyugati országok – élükön az USA-val – előszeretettel exportálják a műanyaghulladékot szegényebb országokba. Az Egyesült Államok például a The New York Times információi szerint csak 2021 januárjában több mint 45 millió tonna műanyagszemetet exportált, amelyből mintegy 25 millió tonna került szegényebb országokhoz.

A fenti gyakorlatból elsőként Kínának lett elege, Peking 2018-ban tiltotta be a műanyaghulladék importálását. 2019 májusában aztán 187 ország ratifikálta a bázeli egyezményt, amelynek értelmében az aláíró országok vállalták, hogy nem – vagyis csak nagyon szigorú feltételek mellett – exportálnak műanyaghulladékot olyan országokba, amelyek nem tagjai a világ gazdaságilag fejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek, azaz az OECD-nek. Ez a vállalás egyértelműen azzal a céllal született, hogy megvédjék a harmadik világbeli országokat attól, hogy a nyugati államok műanyagszeméttel árasszák el őket, azonban az Egyesült Államok azóta sem volt hajlandó ratifikálni az egyezményt. Egy 2016-os tanulmány szerint egyébként ha az ilyen jellegű indirekt szennyezést is számításba vesszük, akkor a világ óceánjainak a legnagyobb műanyagszennyezője éppen az USA volt, ahonnan évente több mint kétmillió tonna műanyag kerül a vizekbe.

Bár az Európai Unió az elmúlt években sikeresen csökkentette a műanyaghulladék exportját (a Statista adatai szerint 2021-ben 1,1 millió tonna volt az EU-n kívülre irányuló műanyaghulladék mennyisége), ám ez nem jelenti azt, hogy az európai országokat nem terheli felelősség a kialakult helyzet miatt. Ahogy a Basel Action Network rámutat, 2022 végén az emelkedő energiaárak miatt számos műanyag-újrahasznosító üzemet leállítottak, ezzel együtt pedig jelentősen megemelkedett a külföldre (többek között a nem OECD országokba) irányuló export mennyisége is. Ezzel nagyjából egy időben a Human Rights Watch jogvédőszervezet arra hívta fel a figyelmet, hogy Törökországban a műanyag újrahasznosítása a szabályok nem megfelelő betartása miatt súlyosan károsítja mind a környezetet, mind pedig az ilyen létesítmények közelében élők egészségét – ebben pedig az uniós országoknak is komoly felelősségük van, hiszen a EU műanyaghulladék-exportjának jelentős része éppen Törökországba irányul.