A maják rituális drogozási szokásai

Ezeknek az anyagoknak a célja az volt, hogy elérjék az időbeli és térbeli tájékozódási zavar állapotát, ezáltal a felhasználóban a belső béke és a természettel és az istenekkel való egység érzését keltsék.

Az enteogének fogyasztása Amerikában az Olmék korszakra vezethető vissza, azonban a maja entheogén használatának megértéséhez a maja vallási szövegek, például a Popol Vuhnak és a 16. századi spanyol beszámolók járulnak hozzá jelentősen.

Az a maja szertartások során gyakran a föld alatt vagy barlangokban tartották. Ezeket az alvilághoz vezető szent hozzáférési pontoknak tekintették, és úgy gondolták, hogy fokozzák a belső látást, kedvező környezetet biztosítva a szellemvilággal való érintkezéshez.

Az egyik legelterjedtebb maja entheogén a Balché nevű bódító ital. A hüvelyes fa kérgét átitatva, mézben, vízben, majd erjesztéssel enyhe alkoholtartalmú italt kaptak.

A Balchét főként az elemekkel és szellemekkel való találkozási szertartásokon használták, hogy előre jelezzék vagy megértsék az olyan eseményeket, mint a rossz termés, a betegségek és a háborúk kimenetele. Az alacsony alkoholtartalom miatt hányás kiváltására rendszeresen fogyasztották a Balchét, amit zacskóba gyűjtöttek és a használók nyakába akasztottak.

A Chih egy másik alkoholos ital volt, amelyet a maguey növény nedvének erjesztésével készítettek. A nedvet Mayaheulnak, a Maguey istennőjének vérével hozták kapcsolatba. A Maya Classic Period különböző kerámiái olyan edényeket készítettek, amelyeket „chi” jellel jelöltek. A drezdai, borgia, firenzei és borbonicus kódexekben is előfordulnak utalások az ital használatára.

A vaddohányt (Nicotiana rustica), amelyet a maják pizietnek neveztek, víziók adására és az önfeláldozás okozta fájdalom minimalizálására is használták. A dohány az idegrendszerre ható alkaloid nikotint tartalmaz, amelyet rágtak, vagy belélegeztek, de keverék a Datura levellel így fokozva a hallucinogén hatást.

Folyadékot és gázt gyakran használtak a beöntéshez, amely eljárás során az anyagot tökből és agyagból készült fecskendőkkel fecskendezték a végbélbe, hogy fokozzák a gyógyszer hatását. A régészeti bizonyítékok olyan kerámiaárukkal szolgálnak, amelyek olyan képeket ábrázolnak, amelyeken pszichedelikus beöntéseket alkalmaztak a rituálékban; egyes alakok hánynak, míg mások beöntést kapnak.

A maják késői klasszikus korszakából származó kerámiaedényeken készült festményeken az erjesztett italok habjával túlcsorduló edények láthatók, amelyek az egyéneket ábrázolják, amint beöntést kapnak. A gyarmati időszak különböző leírásai (például a Firenzei kódex) azt is leírják, hogyan használták a beöntést a betegségek és az emésztőrendszer kellemetlenségei leküzdésére.

A maják által k'aizalaj okox néven ismert hallucinogén gombákat gyakran fogyasztották rituális szertartásokhoz. A gombát friss, nem főzött gomba formájában, vagy szárított, porított gomba formájában fogyasztották, amelyek külön entheogén vegyületeket, pszilocibint és pszilocint tartalmaznak, ami vizuális hallucinációkat okoz. A „gombaköveknek” nevezett műtárgyak szintén egy maja kultusz gombafogyasztására utalnak, és úgy gondolják, hogy összefüggésbe hozhatók az emberi lefejezéssel, a háborúskodással és a mezoamerikai labdajátékkal.

Más flórák, mint például a Nymphaea ampla, opiátszerű hatást váltanak ki a felhasználóra, és köztudottan a maják nyugtató és enyhe transzindukálóként használták, míg az Ololiuqui növény az LSD család különböző alkaloidjait tartalmazó magokat tartalmaz, amelyek őrölve hallucinogén látomásokat okoznak. porrá, majd kakaós italhoz keverjük.

A maják által használt egyik szokatlan entheogén a különböző varangyfajok bőréből és fültőmirigyeiből származott. A 16. századi krónikások dokumentálják, hogy a maják dohányt és a közönséges varangy (Bufo marinus) bőrét adták az olyan italokhoz, mint a balché, amely növelte a hatékonyságot.

A fejléc képének forrása: Alamy – Copyright