Történelem

Négy hírhedt brit klub, amikbe ma már nem mernénk belépni

„Soha nem szeretnék olyan klub tagja lenni, ami elfogad tagjának”

Nagy-Britanniában nagy hagyománya van a különböző kluboknak, pláne, ha azok központi helye egy kocsma. Angliában megszámlálhatatlan klub létezik a mai napig, azonban voltak olyanok, amelyek jócskán kitűntek társaiktól. Mutatunk négy szélsőséges brit klubot – és egyben kocsmahelyszínt – amelybe nem biztos, hogy szívesen belépnénk – írja a History Collectionre hivatkozva a hamuésgyémánt.hu.

Négy hírhedt brit klub, amikbe ma már nem mernénk belépni
Négy hírhedt brit klub, amikbe ma már nem mernénk belépni
Fotó: The Everlasting Club/Rakuten Kobo

Surly Club, az 1700-as évek közepén

A Surly Club igazán vidám társaság volt, tagjai hetente egyszer találkoztak, hogy „tanítsák és tökéletesítsék egymást a csúnya beszéd művészetében és rejtélyében”.

A potenciális tagoknak a „vizsgakövetelmény" az volt, hogy mennyire tudtak rosszindulatúak és durvák lenni. A tagoktól elvárták, hogy félbeszakítsák egymást, a lehető legdurvább módon visszabeszéljenek, sértegessenek, dicsekedjenek a pénzükkel vagy a munkájukkal, és a lehető leggúnyosabbak legyenek ,amikor a csoport valamilyen szertartást próbál lebonyolítani.

Ha valakit rajtakaptak valami olyan lázadó dolgon, mint például az illem vagy a kedves beszéd használata, azt a lehető legváltozatosabb szidalmakkal halmozták el, majd kitiltották a klubból.

The Farting Club, az 1720-as években

A szellentés mindig is vicc tárgya volt, a The Farting Club pedig egy egész étlapot szerkesztett a cél elősegítésére.

Edward Ward író a klub fénykorában dokumentálta azt a menüt, amely a társaságot segítette elsődleges küldetésében, a leghangosabb, legmérgezőbb szelek előállításában.

A tagok káposztával, hagymával és borsófőzelékkel készültek a megmérettetésre, amit hashajtókkal egészítették ki, és borókavízzel és sörrel öblítették, biztosítva, hogy a tagok a szó szoros értelmében mérges gázzsákokká váljanak.

Amint a kombináció elkezdett hatni, a tagoknak a szobában kellett maradniuk, majd egy bíró meghatározta az este legjobb szellentéséért – azok a tagok akik úgynevezett „sörvetélést” szenvedtek, kiestek, és magyarázkodniuk kellett a barna folt miatt a nadrágjukon.

Everlasting Club, 1738 és 1766között

Azok, akiket elhanyagolt a családja vagy éppen fordítva, csatlakozhattak az Everlasting Clubhoz, egy olyan ivóklubhoz, amelynek az ajtaja mindig nyitva állt.

A tagok műszakokra osztották a napot, így mindig volt valaki, aki a klubházban tartózkodott, éjjel-nappal, az év háromszázhatvanöt napján. A rendszer biztosította, hogy a tagok mindig találjanak egy barátot a klubban, függetlenül attól, hogy mikor ugrottak be egy korsó sörre.

Ha valaki kihagyta a műszakját, akkor az akkori ügyeletesnek addig kellett a posztján maradnia, amíg a következő ember le nem váltotta. A legenda szerint a londoni nagy tűzvész idején az éppen ügyeletes tag addig maradt a posztján, amíg minden korsó ki nem örült, és a többi klubtag utasította, hogy távozzon.

Divan Club, amit 1744-ben dokumentáltak

Magyarországról különösen érdekesen hangzik, de voltak, akik annyira szerettek az Oszmán Birodalomról beszélgetni, hogy létrehoztak egy társaságot, amely az utazásokról szóló történeteknek szentelte magát,

A Divan Club csak olyan férfiak számára volt nyitott, akik jártak már az Oszmán Birodalomban, vagy akiknek szándékukban állt elutazni. Az 1700-as évek közepén bekövetkezett feloszlásukig oszmán stílusú ruhákat viseltek, és a vacsorák közben a régió kultúrájáról és művészetéről beszélgettek.

Kapcsolódó írásaink