Tudomány

Egy 31 000 éves sírban található a legrégebbi egypetéjű ikrek rejtélye

Az egyik csecsemő nem sokkal a szülés után meghalt, míg ikertestvére élt

A 31 000 éves temetkezés a felső paleolitikumból származik (40 000 és 10 000 év közötti időszak), más néven a régi kőkorszakból. Az egyik csecsemő röviddel a szülés után meghalt, míg az ikertestvére körülbelül 50 napig, vagyis valamivel több mint 7 hétig élt.

Egy 31 000 éves sírban található a legrégebbi egypetéjű ikrek rejtélye
Egy 31 000 éves sírban található a legrégebbi egypetéjű ikrek rejtélye
Fotó: AFP/APA-PictureDesk/HANS KLAUS TECHT

A kutatók 2005-ben találták meg az ikrek ovális temetkezését Krems-Wachtberg régészeti lelőhelyén, a Duna partján, Krems városközpontja mellett. Az ikercsecsemők maradványait okker borította, amely egy vörös pigment, amit gyakran használtak ősi temetkezéseken szerte a világon. A kettős temetésben 53 mamut elefántcsontból készült gyöngy is volt, valamint egy perforált rókametsző és három perforált puhatestű, amelyek valószínűleg nyakláncmedálok voltak. A temető fölé helyezett mamutlapocka védte az évezredek során az alatta eltemetett kis testeket.

Annak megállapítására, hogy a csecsemők hány éves korukban haltak meg, a kutatók a tetemek második második metszőfogát vizsgálták. A csapat különös figyelmet fordított az úgynevezett „újszülött vonalra”, egy sötét vonalra a fogzománcban, amely elválasztja a prenatálisan kialakult zománcot a születés után kialakulttól – mondta Maria Teschler-Nicola osztrák humánbiológus, antropológus és etnológus.
Ezek az újszülött vonalak, valamint a csecsemők csontvázfejlődése azt sugallta, hogy az ikrek vagy teljesen, vagy majdnem kifejlett babák voltak. Úgy tűnik, hogy a csecsemők vadász-gyűjtögető csoportja temette el az ikertestvéreket. Ez a megállapítás megerősíti azt a kultúrtörténeti gyakorlatot, hogy újratemetés céljából újranyitják a sírt, amit korábban soha nem dokumentáltak paleolit ​​temetkezésben – mondták a kutatók.

A kutatócsapat kémiai elemeket is vizsgált, köztük a szén, a nitrogén és a bárium izotópjait a fogzománcban, és kiderült, hogy mindkét ikret szoptatták. A fogaikban lévő „stresszvonalak” arra utalnak, hogy táplálási nehézségeik voltak.
Nem ismert, hogy pontosan miért haltak meg a csecsemők, de haláluk valószínűleg fájdalmas esemény volt ennek a paleolit ​​vadász-gyűjtögető csoportnak.

„A csecsemők nyilvánvalóan különös jelentőséggel bírtak a csoport számára, és nagyra becsülték őket” – mondta Teschler-Nicola a Live Science-nek. A rendkívüli temetésekből „úgy tűnik, hogy a csecsemők halála nagy veszteséget okozott a közösségnek és túlélésüknek”.

Kapcsolódó írásaink