Emlékezet és tisztelet

Nem volt ez így 1906-ban, amikor a fejedelem és bujdosótársainak – köztük édesanyjának, Zrínyi Ilonának és fiának, Rákóczi Józsefnek, valamint Thököly Imre fejedelemnek – Törökországban fellelt hamvai hazakerültek, és ünnepélyes keretek között megtalálták végső nyughelyüket Kassán, illetve Késmárkon. 1906-ban elindult az országos gyűjtés is, hogy Kassán méltó módon egy monumentális emlékművet is állítsanak Rákóczinak. Köztudott, hogy a szobor sohasem készült el.

Ezért amikor a magyar vasutasok a temetési ceremónia után úgy döntöttek, hogy saját gyűjtésbe kezdenek, és szerényen egy köztéri mellszobrot emelnek Rákóczinak, maguk sem gondolták, hogy az övék lesz az ország első, Zólyomban felállított Rákóczi-emlékműve.

Az ötletet Mihajlovits Sándor, az államvasutak szegedi üzletvezetőségéhez tartozó Zupanje-Szávaparti Fűtőházak Szeged-Rókus-i üzemének főmérnöke és Schemmel György főmozdonyvezető vetette föl, és akkor vált vasutas berkekben szélesebb körben ismertté, amikor azt a magyar Szent Korona alá tartozó Mozdonyvezetők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke, Petheő Tivadar a decemberi vasutas választmányi ülésen felkarolta. A tervet a szövetség egyhangúlag fogadta el.

A zólyomi helyszín Havas Dávid főmérnök javaslatára merült fel, aki a MÁV ottani fűtőházának főmérnöke volt. A zólyomi városvezetés kitörő lelkesedéssel fogadta az ötletet.Mivel nem is remélték, hogy a monumentális kassai Rákóczi-szobor elkészülte előtt leplezhetik le a sajátjukat – s ily módon az ország első fejedelmi szobra lesz az övék –, a vasutasok és a zólyomi városvezetés sem is kovácsolt grandiózus terveket annak monumentalitásával, elkészítésével, sőt eleinte a leleplezésével kapcsolatban sem.

Biztosra kívántak menni, ezért egy jó nevű, idősebb, gyakorlott szobrászhoz fordultak: Mayer Edét bízták meg, aki miután megtekintette a helyszínt, kijelentette, hogy ingyen, illetve anyagköltségen elkészíti az alkotást. Nem egészen másfél hónap múlva, február 12-ére el is készült a nagymintával. Ily módon a vasutasok és Zólyom város a szükséges háromezer-ötszáz koronát szinte azonnal elő tudta teremteni adakozásból.

A Mozdonyvezetők Országos Szövetségének küldöttsége Birgmayer Lajosnak, a szoborbizottság elnökének vezetésével április végén látogatást tett a kereskedelmi miniszternél, Kossuth Ferencnél, hogy a kabinet vezetésével együtt meghívják az avatóünnepségre. A vasutasok ekkor már úgy tervezték, hogy a leleplezést immáron országos megmozdulássá teszik, hiszen kiderült, hogy Kassán nem lesz még szoborállítás, ezért Zólyomban az ország első Rákóczi-szobrának leleplezésére fog sor kerülni.

Eldöntötték, hogy a MÁV június 1-jén Budapestről különvonattal szállítja majd a városba a különböző minisztériumok képviselőit, a politikusokat, képviselőket. Egy háromnapos program körvonalazódott. A mozdonyvezetők meghívták külföldi kollégáikat is, akik számára, miután megmutatták Budapest nevezetességeit, bankettet terveztek.

Az avatási ünnepséget megelőzte még egy ceremónia. Május 27-én, az alapkőletétel során elhelyezték a szobor talapzatába egy fémtokba a keletkezésének történetéről szóló iratot, továbbá az akkori pénznemek és a mozdonyvezetők lapjának legutóbbi példányát, valamint egy listát, amely a szobor felállítására adakozó vasutasok nevét és az adományozott összegeket tartalmazta.

Magyarország minden pontjáról 137 egylet jelezte május 29-én, hogy képviselőket küld az ünnepségre, ami egyetlen nap alatt 360-ra nőtt. Végül sajnálatos módon a hajdúböszörményi Bocskai-szobor avatása miatt több politikus, így Kossuth Ferenc is lemondta a részvételt, de a képviselőházi alelnökök közül végül a Katolikus Néppárt alapítója, Rakovszky István megjelent, ő felvidéki (nagyselmeci) születésű volt, Kossuth Ferenc miniszter képviseletében pedig Szűcs Andor kereskedelmi miniszteri titkár érkezett, a honvédelmi minisztert, Jekelfalussy Lajost pedig Bolgár Ferenc államtitkár képviselte.

Bensőséges, szép szoboravatót tartottak Zólyomban az országos napilapok tudósításai szerint. 1907. június 2-án reggel a lakosság taracklövésekre és ünnepi zenére ébredt. A ceremónia fél kilenckor ünnepi misével kezdődött. Egymás után érkeztek a küldöttségek, a testületek és egyesületek tagjai Zólyom vármegyéből és az egész Felvidékről vonattal és lovas kocsikon.

Ezalatt a MOSZ és a zólyomi városvezetés a városháza nagytermében tíz órától díszközgyűlést tartott, amelyen többek között a polgármestert és Mayer Edét, a szobor készítőjét dísztagokká választotta a vasutas szövetség.

Az avató déli 12 órakor vette kezdetét, amikor a Zólyomi Műkedvelő Kör és az Union vasgyár dalköre elénekelte a Himnuszt. Az ünnepi szónok Görgey László volt, a miskolci MÁV üzletvezetője. A beszéd közben lehullott a lepel, és az evangélikus templom tornyában – mintegy harsonaként – felcsendült a tárogató hangja, a Rákóczi-kultusz emblematikus, elmaradhatatlan varázshangszere. Ezt követte a szobor ünnepélyes átadása. A szobrot állító MOSZ nevében Birgmayer Lajos szoborbizottsági elnök mondott beszédet, melyre Skrovina Mátyás zólyomi polgármester válaszolt.

Néhány hónappal később, amikor az ünnepség emléke lecsengett, a vasutasok mozgalmára az emlékezet pozitívan tekintett vissza, hiszen az ország első Rákóczi-szobrát állították fel. Ahogyan a Kecskeméti nagy képes naptár 1908-as száma írta, a vasutasok „…a saját filléreikből gyűjtötték [a pénzt a szobor anyagköltségeire], s a nemzet áldozatkészségét nem vették igénybe. Annál szebb és dicséretesebb dolog tehát, hogy tisztán önerejükből állították fel a dicsőséges fejedelem szobrát. Ez emlékműnek minden kis szemcséje a magyar vasutasok magyar érzésének, hazafiságának és a dicső nemzeti múlt kegyeletének fényes dokumentuma”.

A zólyomi Rákóczi-mellszobor nem egészen másfél évtizedig töltötte be hivatását: nyugodt, csöndes kultikus emlékhely funkcióját a város és a magyar vasutas társadalom életében. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után sor került a magyar vonatkozású köztéri szobrok, emléktáblák eltávolítására. Ettől az időszaktól kezdődik a szobor regényes, hányattatott útja, több vonatkozásban is méltatlan históriája: a zólyomi szobor sorsa is megpecsételődött. Hasonlóan számos felvidéki alkotáshoz, a város 1918. december 22-i megszállását követően eltávolították.

Az alkotás regényes történetének legvalószínűbb változata szerint a város új, cseh-szlovák vezetése a podbrezovai öntödébe szállíttatta, hogy beolvasszák, de a szállítást végző teherautó sofőrje kijátszotta megbízóit, és nem az öntödébe vitte, hanem elrejtette azt a zólyomi várban, ahol csaknem ötven évig „lapult”.

Balassa Gézát, a Közép-Szlovákiai Műemlékhivatal munkatársát 1943-ban Zólyomban előbb restaurálási munkákkal, majd egy múzeum létrehozásával bízták meg. Ekkor találta meg váratlanul a Rákóczi-szobrot a városháza udvarán álló gazdasági épületben a lépcső alatt, szénába csomagolva.

A majd negyedszázados lappangás biztonsága egészen az 1960-as évek második feléig tartott, amikor a szobrot Balassa Géza Fülekre irányította, mert ott az 1952-ben alapított gimnázium a fejedelem nevét szerette volna felvenni, ezt azonban a magyar közösség nem tudta megvalósítani. A városi múzeumban vették tehát leltárba.

Amikor Borsiban, a fejedelem szülőhelyén realizálódott a Rákóczi-múzeum megnyitása, Fülek átadta a Rákóczi-mellszobrot, amely végül 1969. május 31-én került ismételt felavatásra, immáron mai napig végső helyén, Borsiban.

A zólyomi Rákóczi-mellszobor (utó)élete Borsiban napjainkig tart, és szorosan összekapcsolódik a fejedelem születésének helyet adó kastély történetével. A szülőhely és a szobor napjainkban a felvidéki Rákóczi-hagyományápolás legfontosabb színhelye. A borsi kastélyban berendezett, II. Rákóczi Ferenc életét és korát bemutató kiállítás, amely a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alkotóinak munkája, és amely a kastély teljes felújítása jóvoltából 2021. június 19-e óta látogatható, napjainkban is méltóképpen emlékezik a fejedelemre a felújított fejedelmi szülőházban. A kastély előtti téren pedig hűen őrzi a zólyomi–borsi szobor a fejedelem méltóságának emlékét.