Történelem
Emlékezet és tisztelet
A szülőhely és a szobor napjainkban a felvidéki Rákóczi-hagyomány-ápolás legfontosabb színhelye
Nem volt ez így 1906-ban, amikor a fejedelem és bujdosótársainak – köztük édesanyjának, Zrínyi Ilonának és fiának, Rákóczi Józsefnek, valamint Thököly Imre fejedelemnek – Törökországban fellelt hamvai hazakerültek, és ünnepélyes keretek között megtalálták végső nyughelyüket Kassán, illetve Késmárkon. 1906-ban elindult az országos gyűjtés is, hogy Kassán méltó módon egy monumentális emlékművet is állítsanak Rákóczinak. Köztudott, hogy a szobor sohasem készült el.
Ezért amikor a magyar vasutasok a temetési ceremónia után úgy döntöttek, hogy saját gyűjtésbe kezdenek, és szerényen egy köztéri mellszobrot emelnek Rákóczinak, maguk sem gondolták, hogy az övék lesz az ország első, Zólyomban felállított Rákóczi-emlékműve.
Az ötletet Mihajlovits Sándor, az államvasutak szegedi üzletvezetőségéhez tartozó Zupanje-Szávaparti Fűtőházak Szeged-Rókus-i üzemének főmérnöke és Schemmel György főmozdonyvezető vetette föl, és akkor vált vasutas berkekben szélesebb körben ismertté, amikor azt a magyar Szent Korona alá tartozó Mozdonyvezetők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke, Petheő Tivadar a decemberi vasutas választmányi ülésen felkarolta. A tervet a szövetség egyhangúlag fogadta el.
A zólyomi helyszín Havas Dávid főmérnök javaslatára merült fel, aki a MÁV ottani fűtőházának főmérnöke volt. A zólyomi városvezetés kitörő lelkesedéssel fogadta az ötletet.Mivel nem is remélték, hogy a monumentális kassai Rákóczi-szobor elkészülte előtt leplezhetik le a sajátjukat – s ily módon az ország első fejedelmi szobra lesz az övék –, a vasutasok és a zólyomi városvezetés sem is kovácsolt grandiózus terveket annak monumentalitásával, elkészítésével, sőt eleinte a leleplezésével kapcsolatban sem.
Biztosra kívántak menni, ezért egy jó nevű, idősebb, gyakorlott szobrászhoz fordultak: Mayer Edét bízták meg, aki miután megtekintette a helyszínt, kijelentette, hogy ingyen, illetve anyagköltségen elkészíti az alkotást. Nem egészen másfél hónap múlva, február 12-ére el is készült a nagymintával. Ily módon a vasutasok és Zólyom város a szükséges háromezer-ötszáz koronát szinte azonnal elő tudta teremteni adakozásból.
A Mozdonyvezetők Országos Szövetségének küldöttsége Birgmayer Lajosnak, a szoborbizottság elnökének vezetésével április végén látogatást tett a kereskedelmi miniszternél, Kossuth Ferencnél, hogy a kabinet vezetésével együtt meghívják az avatóünnepségre. A vasutasok ekkor már úgy tervezték, hogy a leleplezést immáron országos megmozdulássá teszik, hiszen kiderült, hogy Kassán nem lesz még szoborállítás, ezért Zólyomban az ország első Rákóczi-szobrának leleplezésére fog sor kerülni.
Eldöntötték, hogy a MÁV június 1-jén Budapestről különvonattal szállítja majd a városba a különböző minisztériumok képviselőit, a politikusokat, képviselőket. Egy háromnapos program körvonalazódott. A mozdonyvezetők meghívták külföldi kollégáikat is, akik számára, miután megmutatták Budapest nevezetességeit, bankettet terveztek.
Az avatási ünnepséget megelőzte még egy ceremónia. Május 27-én, az alapkőletétel során elhelyezték a szobor talapzatába egy fémtokba a keletkezésének történetéről szóló iratot, továbbá az akkori pénznemek és a mozdonyvezetők lapjának legutóbbi példányát, valamint egy listát, amely a szobor felállítására adakozó vasutasok nevét és az adományozott összegeket tartalmazta.
Magyarország minden pontjáról 137 egylet jelezte május 29-én, hogy képviselőket küld az ünnepségre, ami egyetlen nap alatt 360-ra nőtt. Végül sajnálatos módon a hajdúböszörményi Bocskai-szobor avatása miatt több politikus, így Kossuth Ferenc is lemondta a részvételt, de a képviselőházi alelnökök közül végül a Katolikus Néppárt alapítója, Rakovszky István megjelent, ő felvidéki (nagyselmeci) születésű volt, Kossuth Ferenc miniszter képviseletében pedig Szűcs Andor kereskedelmi miniszteri titkár érkezett, a honvédelmi minisztert, Jekelfalussy Lajost pedig Bolgár Ferenc államtitkár képviselte.
Bensőséges, szép szoboravatót tartottak Zólyomban az országos napilapok tudósításai szerint. 1907. június 2-án reggel a lakosság taracklövésekre és ünnepi zenére ébredt. A ceremónia fél kilenckor ünnepi misével kezdődött. Egymás után érkeztek a küldöttségek, a testületek és egyesületek tagjai Zólyom vármegyéből és az egész Felvidékről vonattal és lovas kocsikon.
Ezalatt a MOSZ és a zólyomi városvezetés a városháza nagytermében tíz órától díszközgyűlést tartott, amelyen többek között a polgármestert és Mayer Edét, a szobor készítőjét dísztagokká választotta a vasutas szövetség.
Az avató déli 12 órakor vette kezdetét, amikor a Zólyomi Műkedvelő Kör és az Union vasgyár dalköre elénekelte a Himnuszt. Az ünnepi szónok Görgey László volt, a miskolci MÁV üzletvezetője. A beszéd közben lehullott a lepel, és az evangélikus templom tornyában – mintegy harsonaként – felcsendült a tárogató hangja, a Rákóczi-kultusz emblematikus, elmaradhatatlan varázshangszere. Ezt követte a szobor ünnepélyes átadása. A szobrot állító MOSZ nevében Birgmayer Lajos szoborbizottsági elnök mondott beszédet, melyre Skrovina Mátyás zólyomi polgármester válaszolt.
Néhány hónappal később, amikor az ünnepség emléke lecsengett, a vasutasok mozgalmára az emlékezet pozitívan tekintett vissza, hiszen az ország első Rákóczi-szobrát állították fel. Ahogyan a Kecskeméti nagy képes naptár 1908-as száma írta, a vasutasok „…a saját filléreikből gyűjtötték [a pénzt a szobor anyagköltségeire], s a nemzet áldozatkészségét nem vették igénybe. Annál szebb és dicséretesebb dolog tehát, hogy tisztán önerejükből állították fel a dicsőséges fejedelem szobrát. Ez emlékműnek minden kis szemcséje a magyar vasutasok magyar érzésének, hazafiságának és a dicső nemzeti múlt kegyeletének fényes dokumentuma”.
A zólyomi Rákóczi-mellszobor nem egészen másfél évtizedig töltötte be hivatását: nyugodt, csöndes kultikus emlékhely funkcióját a város és a magyar vasutas társadalom életében. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után sor került a magyar vonatkozású köztéri szobrok, emléktáblák eltávolítására. Ettől az időszaktól kezdődik a szobor regényes, hányattatott útja, több vonatkozásban is méltatlan históriája: a zólyomi szobor sorsa is megpecsételődött. Hasonlóan számos felvidéki alkotáshoz, a város 1918. december 22-i megszállását követően eltávolították.
Az alkotás regényes történetének legvalószínűbb változata szerint a város új, cseh-szlovák vezetése a podbrezovai öntödébe szállíttatta, hogy beolvasszák, de a szállítást végző teherautó sofőrje kijátszotta megbízóit, és nem az öntödébe vitte, hanem elrejtette azt a zólyomi várban, ahol csaknem ötven évig „lapult”.
Balassa Gézát, a Közép-Szlovákiai Műemlékhivatal munkatársát 1943-ban Zólyomban előbb restaurálási munkákkal, majd egy múzeum létrehozásával bízták meg. Ekkor találta meg váratlanul a Rákóczi-szobrot a városháza udvarán álló gazdasági épületben a lépcső alatt, szénába csomagolva.
A majd negyedszázados lappangás biztonsága egészen az 1960-as évek második feléig tartott, amikor a szobrot Balassa Géza Fülekre irányította, mert ott az 1952-ben alapított gimnázium a fejedelem nevét szerette volna felvenni, ezt azonban a magyar közösség nem tudta megvalósítani. A városi múzeumban vették tehát leltárba.
Amikor Borsiban, a fejedelem szülőhelyén realizálódott a Rákóczi-múzeum megnyitása, Fülek átadta a Rákóczi-mellszobrot, amely végül 1969. május 31-én került ismételt felavatásra, immáron mai napig végső helyén, Borsiban.
A zólyomi Rákóczi-mellszobor (utó)élete Borsiban napjainkig tart, és szorosan összekapcsolódik a fejedelem születésének helyet adó kastély történetével. A szülőhely és a szobor napjainkban a felvidéki Rákóczi-hagyományápolás legfontosabb színhelye. A borsi kastélyban berendezett, II. Rákóczi Ferenc életét és korát bemutató kiállítás, amely a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alkotóinak munkája, és amely a kastély teljes felújítása jóvoltából 2021. június 19-e óta látogatható, napjainkban is méltóképpen emlékezik a fejedelemre a felújított fejedelmi szülőházban. A kastély előtti téren pedig hűen őrzi a zólyomi–borsi szobor a fejedelem méltóságának emlékét.
Egy nap Borsiban
Sárospatakon és a Tokaj környékén kirándulva megannyi II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevéhez köthető látnivaló akad, de a legszebb tán mindenek közül a borsi Rákóczi-kastély, a magyar kormány jóvoltából felújított, de a határ szlovák oldalán fekvő múzeum és a vele egybeépült kastélyszálló. Naná, hogy a társaság minden tagja meg akarta nézni, hogyan sikerült a helyrehozatal, milyen a múzeum, hol született a fejedelem. Egyedül egyvalakit hagytunk hátra a sátoraljaújhelyi Rákóczi Hotelben (ennek a felújítása is most nyárra készült el), mert nem volt nála az oltási igazolványa, és előzetesen azt olvastuk, csak annak birtokában – és persze maszkban – látogatható a kastély.
A határon aztán a kutya se kérte az okmányt, valójában egy teremtett lelket se láttunk. Pár perc múlva pedig már oda is navigáltunk a borsi kertes porták szélén álló, U alakú, a nap irányába nyitott, történelmi épülethez. A parkolóból elsőként az épület előtti, koszorúktól roskadó Rákóczi-szobrot „szálltuk” meg, egy magyar atyafi mellénk verődött, és ha hagytuk volna, ott rögtön kiselőadást tartott volna a fejedelemről, de inkább a minket váró profi idegenvezetőre bíztuk a dolgot, Ádám Norbert igazgató úr jobbkezére, Nagy Zsuzsannára.
A következő bő órát a társaságában töltöttük, és lenyűgözve hallgattuk, mi mindent tud a korszakról, a nem túl nagy számú, de nagyon látványosan (hiába no, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kreatív csapata végezte ezt a munkát) kiállított relikviákról. És igen, láttuk a bölcsőt, ha nem is abban a szobában állították ki, ahol vélhetően megszületett Zrinyi Ilona fiúgyermeke. És láttuk kedvenc kutyája szobrát, számos tőle származó idézetet, három nyelven írt ismertetőket, játszottunk építészt (mert ez már egy modern, interaktív múzeum), és kifelé a múzeum boltjában megvettük a kötelezőt, az igényesen szerkesztett könyvet és a hűtőmágnest. Hogy emlékeztessen erre az élményteli napra.
(MOKA)
