Tudomány

Egy amerikai magyar esete Ceausescuval

A tüntetők tojásai és paradicsomai beterítették a román elnöki pár páncélozott Cadillacjét

Hámos László, az Egyesült Államokban élő emberi jogi aktivista, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) elnöke valamikor hatalmas szálka volt Nicolae Ceausescu sze­mében. Amikor a román kommunista diktátor 1978-ban New Yorkban járt, tüntetők azzal csúfították el az ünnepi fogadtatást, hogy tojásokat és paradicsomokat dobáltak az autójára. Ő emiatt parancsot adott Ion Mihai Pacepa altábornagynak, a román titkosszolgálat vezetőjének, hogy ölesse meg a tüntetés főszervezőjét, Hámos Lászlót.

Egy amerikai  magyar esete Ceausescuval
Hámos László (1951–2019)
Fotó: Wikimedia


Miután az amerikai magyarság egyik tekintélyes vezető személyisége, Hámos László problémásnak látta, hogy a kommunista Románia szalonképes az akkori amerikai kormány szemében, és ez ellen tiltakozott, a román titkosszolgálat likvidálni próbálta. A románok által felbérelt bűnözők robbanószert helyeztek abba az autóba, amely rendszeresen szállította Hámost. Gondosan ügyeltek arra, hogy a robbanás Hámos megszokott helyén, az első utas ülése alatt fejtse ki a legnagyobb hatást, de nagy szerencsével megúszta a merényletet. Néhány héttel ezelőtt, április 17-én, hosszú betegség után, hatvannyolc évesen hunyt el New Yorkban.

A pelsőczi Hámos család története okmányok alapján a Rákóczi-szabadságharcig vezethető vissza.
A fejedelem oldalán felsorakozott ezredek összeírásakor 1706-ban a Gömör vármegyei huszártisztek között Hámos László főhadnagyot is lajstromba vették. Az 1756-ban született Hámos Pál, valamint két házasságából született gyermekei 1792-ben címeres nemeslevelet nyertek az uralkodótól. A család férfi tagjai között főszolgabíró, minisztériumi tisztviselő, katonatiszt, továbbá császári és királyi kamarás is előfordult.

A társadalmi ranglétrán az 1852-ben, Tornalján született Hámos László emelkedett a legmagasabbra. A boszniai okkupáció idején főhadnagy, az 1880-as években rozsnyói főszolgabíró, később országgyűlési képviselő, 1891-től pedig Gömör és Kishont vármegye főispánja lett. Főispánsága idején egyik kezdeményezője volt a gömöri faipari részvénytársaságnak, ő kezdeményezte a Pelsőc és Murány közötti helyi érdekű vasút megépítését, valamint a gömöri Fehér Kereszt és Lelencház Egyesület megszervezését. Nyugalomba vonulását követően, 1910-ben Ferenc József királytól bárói rangot nyert.
A család főbirtoka Tornalján volt. A Hámosok összesen tizennyolc gömöri birtokon gazdálkodtak, és idővel övék lett a Sáros vármegyei Demétén található, egykori Uszlár–Gleichen-kastély is. Hámos László a főispán Árpád nevű testvérének ágából származott, édesanyja csíkszentmihályi Sándor Margit. Édesapja, a szintén Amerikában élő Ottó nyilatkozta 2003-ban (Régi magyar családok; Athenaeum): „Mi szerencsések vagyunk, mert mind a két menyünk magyar. Unokáink kitűnő nevelésben részesülnek, és folyékonyan beszélnek magyarul.

Büszke vagyok arra, hogy fiaim – családjaikkal együtt – tettekkel is bizonyítják őseik hazájához való ragaszkodásukat.”

A Conducator bosszúja

A református Hámos László korán csatlakozott az amerikai magyar cserkészmozgalomhoz. Felsőbb tanulmányait a Pennsylvania Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakán végezte, és már a hetvenes évektől kereste a lehetőségeket az erdélyi magyarsággal szembeni jogsérelmek enyhítésére. Társaival tiltakozó demonstrációkat szervezett a New York-i román konzulátus előtt, és akkor is akcióba léptek, amikor Nicolae Ceausescu román diktátor 1978-ban hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban járt.

A jól szervezett ünneplésekhez szokott Conducator nem számított arra, hogy a New York-i Waldorf Astoria előtt barátságtalan fogadtatásban lesz része. Öt-hatezer emigráns magyar és román tüntető szidalmazta kórusban, majd a feldühödött emberek tojás- és paradicsomzáport zúdítottak az autójára. A román titkosszolgálat jelen lévő, később az Egyesült Államokba szökött főnöke, Ion Mihai Pacepa altábornagy a Vörös horizontok című, nagy feltűnést keltő leleplező könyvében többek között így írt az eseményekről:

„Amikor Ceausescu végre eljutott az elnöki lakosztályba, már halottsápadt volt. Hirtelen berohant a fürdőszobába, s anélkül, hogy akár az ajtót behúzta volna, görcsösen okádni kezdett. […] Odakinn óriási hangerősítőkből harsantak fel a jelszavak. […] Amikor később visszatértem az elnöki lakosztályba, az étel még mindig érintetlenül állt az asztalon. A szálloda előtti tüntetés egyre hangosabbá vált. »Ceausescu – gyilkos!« – visszhangozták az ebédlőablakok.”

A tüntetők tojásai és paradicsomai akkor is beterítették a román elnöki pár páncélozott Cadillacjét, amikor a szállodából átlátogattak a román misszió új épületébe. Az éjszakai visszaút sem zajlott incidens nélkül, így érthető, hogy a diktátort nagyon megviselték az aznapi események. Pacepa így ismertette a szállodai lakosztályban folytatódó történetet:
„Ismerik a szervezők nevét? – kérdezte és Gheorghera szegezte a tekintetét. Gheorghe két magyar nevet jelölt meg – Kálmán Lászlóét és Hámos Lászlóét, akik az emberi jogokért harcoló erdélyi magyar emigráns szervezeteket képviselték –, valamint mondott egy román nevet is: Valerian Trifa érsekét.
– Meg kell ölni őket, egyértelmű figyelmeztetésként mindenki számára, aki merényletet akarna elkövetni ellenem. Hivatásos bűnözők végezzenek velük – parancsolta Ceausescu.”

Másnap a sajtó rövid hírben beszámolt arról, hogy Kálmán Lászlót, a tüntetés egyik szervezőjét gépkocsibaleset érte.
Hámos Lászlót, a Hungarian Human Rights Foundation elnökét a diktátor parancsa ellenére nem sikerült megöletni, bár korábban történt kísérlet arra, hogy felrobbantsák őt apósának, Koréh Ferencnek, a Szabad Európa Rádió New York-i tudósítójának az autójában. Az eset a Tappan Zee hídon történt. Hámos László, akit akkoriban hetente egyszer ez az autó vitt a rádió stúdiójába, szerencsére nem tartózkodott a járműben.

A gondosan előkészített robbantás az első ülésen ülő utas ellen irányult, ott azonban nem ült senki, a gépkocsi vezetőjének, Koréh Ferencnek pedig sikerült időben kimenekülnie az égő autóból. Erre a merényletre is Ceausescu adott parancsot Pacepának. Nem rajtuk múlt, hogy Hámos László, a kiváló emberi jogi vezető, aki közéleti tevékenysége során személyesen találkozott amerikai elnökökkel (Ford, Carter, Reagan, Bush, Clinton), túlélte a merényletet.

A pelsőczi Hámos család nemesi címere
A pelsőczi Hámos család nemesi címere
Forrás: A szerző felvétele

Hámos „bűnlajstroma”

Valerian Trifa Amerikában élő és tevékenykedő román ortodox érsekkel szemben másféle eszközöket vetett be a Securitate. Pacepa szerint hamis dokumentumokat – többek között fotómontázst is – készítettek, s ezekkel 1979-ben meggyőzték az amerikai Igazságügyi Minisztérium újonnan szervezett Különleges Vizsgálati Osztályát, hogy Trifa náci háborús bűnös volt. Egy évvel később bíróság elé állították. Bár az izraeli kormány ez ügyben nem kérte kiadatását, a hosszas tortúrákat nem kerülhette el. Az érsek végül önként lemondott amerikai állampolgárságáról és 1982-ben elhagyta az Egyesült Államokat. A portugáliai Estorilban telepedett le, majd 1987 januárjában szívroham végzett vele az Estoril melletti Cascais város kórházában.

A románok nemcsak a tüntetések szervezése miatt haragudtak Hámos Lászlóra, hanem azért is, mert később elérte, hogy Ceausescu Romániájától megvonják a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt. Érdemi erőfeszítéseket tett ezen kívül Magyarország NATO-tagságának elnyerése érdekében is, amivel ugyancsak nem vívta ki a románok elismerését. Hámos kiváló kapcsolatokat ápolt Orbán Viktor pártelnökkel és miniszterelnökkel, Tőkés László Királyhágó-melléki református püspökkel, illetve más magyar közéleti személyekkel, politikusokkal.

Hámos László 1990-ben megszervezte Tőkés László első amerikai körútját. A HHRF elnökeként nemegyszer követelte a román kormánynál és az amerikai külügyminisztériumnál az elkobzott erdélyi egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. Nemzetközi emberi jogi konferenciákon is rendre felemelte hangját az erdélyi és a kárpátaljai magyar kisebbségek jogainak érvényesítéséért. Munkásságát 2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök a Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetéssel ismerte el, és ezen kívül is számos elismerésben részesült.

A román titkosszolgálatoknak a kiváló magyar jogvédővel és társai­val szembeni egykori durva aknamunkája önmagában is visszataszító, azonban a tevékenységük nem csak merényletek tervezésében és kivitelezésében merült ki. Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója nemrég a Magyar Nemzetben (Történelmi a mulasztásunk) a mindenkori magyar külpolitika másfél százados mulasztásával kapcsolatban úgy vélte, az elmúlt három évtized alatt többet is tehettünk volna annak a hatalmas szellemi kártételnek az ellensúlyozása érdekében, amelyet ­Nicolae Ceausescu idején a hírhedt Securitate, majd az őt követő rendszer titkosszolgálata követett el az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország és más nyugati országok könyvtáraiban. Ezekben az intézményekben egyszerűen „kilopták mindazon könyveket, amelyek a magyarságot a történelmi hűségnek megfelelően mutatták be”.

A történelem védelmében

A cikk szerzője beszámolt arról, hogy J. F. Montgomery amerikai nagykövet New Yorkban, 1947-ben megjelent, Hungary, the unwilling satellite (Magyarország, a vonakodó csatlós) című könyvét Ceausescu titkosszolgálata az angolszász területekről összegyűjtötte és megsemmisítette. Csóti idézett a jeles kanadai emigráns, Magyaródy Szabolcs 2006-os nyilatkozatából: „A románok nagyon ügyesen minden nagyobb amerikai és nyugat-európai egyetemre becsúsztattak egy-egy nacionalista egyetemi tanárt. Ha nem volt tanár, akkor a román tanulók, egyetemi hallgatók voltak azok, akik e könyveket eltüntették.”
Nekünk, magyaroknak könnyebb a dolgunk, mint az ellenünk ágálóknak, mert nekünk nem kell hazudni és történelmet hamisítani. „Nem kell régi sírköveket felhozni a Havas­alföldről a Házsongárdi temetőbe, nem kell Cirill és Metód nyomai után kutatni (esetleg becsempészni) a pozsonyi vár alatt, akikről tudjuk, soha nem jártak azon a tájon. Csak az igazat kell hirdetni a világban.” Igen, azt kell tennünk, amit Hámos László is tett: rávilágítani a gyakran megalázott, megrágalmazott magyar kisebbségek valódi helyzetére, a történelmi hazugságokkal szemben hitelesen bemutatni múltunkat, és egy pillanatra sem lankadni az ezekhez szükséges munkában és küzdelemben.

A szerző író, újságíró

Kapcsolódó írásaink

Elvtársi csók

ĀHetven éve tartóztatták le Rajk Lászlót, az első hazai sztálinista koncepciós per fővádlottját

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom