Történelem

Pogácsáiról híres anyuka lopott atomtitkokat a Szovjetuniónak

Ha választania kellett volna a család és a kommunizmus között, ez utóbbit választotta volna

A munka és a családi élet összeegyeztetése napjainkban is jelentős feladat az anyák számára, Ursula Kuczynski azonban teljesen más értelemben és más szinten végezte ezt: ismerősei szemében egyszerű háziasszonynak tűnt, valójában azonban a Szovjetuniónak kémkedett – írja cikkében a dívány.hu.

Pogácsáiról híres anyuka lopott atomtitkokat a Szovjetuniónak
Ursula Kuczynski
Fotó: Wikipédia

Great Rollright egy falucska a vidéki Anglia Cotswolds nevű régiójában. Az idilli település egyik kőből épült, bájos parasztházába a második világháború elején, 1940-ben költözött be egy fiatal pár. Mr. és Mrs. Beurton látszólag semmiben nem különböztek a település többi lakójától: a feleségnek ugyan volt egy kis idegen akcentusa, de a szomszédoknak egy idő után fel sem tűnt. Békésen nevelték három gyermeküket, Mrs. Beurton kiváló háziasszonyi tudásáról pedig mennyei pogácsái árulkodtak.

Akit a szomszédok Mrs. Beurtonként ismertek, valójában Szonja, ügynök volt: a Vörös Hadsereg kitüntetett hírszerző tisztje és rádiókommunikációs szakértője, magasan képzett kém és fanatikus kommunista, aki a családját használva álcaként küldte el Nagy-Britannia atomtitkait a Szovjetunió számára. Mielőtt a békés angol kisvárosba kötözött volna, Moszkva parancsára kémkedett Kínában, Lengyelországban és Svájcban is. Meglehetősen veszélyes játszma volt ez: ha Szonja lelepleződik, meghal, és vele együtt a családja is. Később bevallotta: ha választania kellett volna a család és a kommunizmus között, ez utóbbit választotta volna.

Tinédzserként csatlakozott a kommunistákhoz.

Mrs. Beurton, azaz Szonja ügynök valódi neve Ursula Maria Kuczynski volt. Berlini baloldali zsidó értelmiségi család második gyermekeként látta meg a napvilágot 1907-ben. Öt testvérével együtt jómódban nevelkedett: villájukban szakács, kertész, dajka és két szolgálólány is segítette a családot. Igen korán, tinédzserként elkötelezte magát a kommunizmus mellett: 1926-ban csatlakozott a Németországi Kommunista Párthoz. Rövid ideig New Yorkban tartózkodott, majd férjhez ment a szintén meggyőződéses kommunista Rudolf Hamburgerhez, és Berlinben megalapította a Marxista Munkáskönyvtárat.

Sanghaji ismeretség.

Hamburger, aki építész volt, 1930-ban visszautasíthatatlan ajánlatot kapott Kínából, így a fiatal házaspár Sanghajba költözött. 1931-ben megszületett fiuk, Maik; de egy másik sorsfordító esemény is történt: Ursulát bemutatták a szintén Sanghajban tartózkodó német újságírónak, Richard Sorgénak. Sorge valójában szovjet kém volt, az újságírást csak fedőtevékenységként művelte; emellett karizmatikus nőcsábász, s a James Bond-regények írója, Ian Fleming szerint „a történelem legfélelmetesebb kémje”. Valószínűleg romantikus kapcsolat is kialakult közöttük; a rövid, intenzív románcot követően Sorge beszervezte a lelkes Kuczynskit szovjet ügynöknek, és megajándékozta a Szonja fedőnévvel.

Egy anyuka kettős élete.

Az ideológiai okokon kívül valószínűleg az izgalom, a romantikus szál és az ambíció is közrejátszott abban, hogy a nő elvállalta a megbízatást. Ursula, azaz Szonja kettős élete elkezdődött. Kétéves fiát Prágában élő sógorára bízta, majd Moszkvába utazott kiképzésre. A Vörös Hadsereg főhadiszállásán megtanulta, hogyan kell rádióadókat és -vevőket készíteni, morzejelekkel kommunikálni, és elsajátította az orosz nyelvet. 1934 februárjában magához vette fiát, majd elutazott Mukdenbe (ma: Senjang, Kína), a viharos Mandzsúria szívébe, amelyet a japánok akkoriban foglaltak el Kínától. Kuczynski könyvügynökséget alapított, valódi tevékenysége azonban kevésbé volt békés: az üzenetek közvetítésén kívül nagy mennyiségben vásárolt és szállított ammónium-nitrátot, ként és egyéb robbanóanyagokhoz használt vegyszereket a kínai partizánoknak.

Az is megesett, hogy rádióalkatrészeket csempészett a kisfia mackójában.

Szonja ügynök és felettese, „Ernst”, egy volt német tengerész között hamarosan több is kialakult, mint munkakapcsolat. 1935-ben azonban egyik fő kínai kommunista kapcsolatukat letartóztatták, és Moszkva megparancsolta Szonjának és Ernstnek, hogy szakítsanak meg minden kontaktust a partizánokkal, és hagyják el Mukdent. Szonja Pekingbe utazott, és ráébredt, hogy Ernst gyermekét várja. Moszkva aggódni kezdett, hogy az Ernsttel való viszony mindkét ügynök leleplezését eredményezheti, ezért a nőt férjével, Rudolffal együtt visszahívták Moszkvába, ahonnan Lengyelországba küldték. Ott született meg Ernsttől fogant lánya, Janina 1936 áprilisában, akit Rudolf Hamburger saját gyermekeként ismert el.

Szerelmes kémek.

Az immár kétgyerekes anyuka kémtevékenységét Lengyelországban is folytatta: babakocsit tologatva gyűjtötte össze a jelentéseket a kommunista kémektől, majd éjszakánként egy gramofonba rejtett rádión keresztül továbbította azokat Moszkvába.

A GRU, azaz a Felderítő Főcsoportfőnökség nem maradt hálátlan: felterjesztették a Vörös Zászló érdemrendre. 1937-ben ismét sógorára hagyta két kisgyermekét, és a szovjet fővárosba utazott, ahol átvette az érdemrendet, és újabb ismereteket sajátított el. 1938 végén Svájcba küldték; ekkor férjével végleg elváltak útjaik: Rudolf ismét a Távol-Keletre utazott, Szonja pedig megismerkedett a nála hét évvel fiatalabb Len Beurtonnal, egy angol kommunistával, aki maga is kémkedett. Beurton éttermet üzemeltetett, ahol Hitler is gyakran megfordult, s az volt a terve, hogy merényletet követ el a náci vezető ellen. Ebből végül nem lett semmi, de az Ursulához fűződő kapcsolatból annál inkább. Érdekkapcsolatnak indult, de idővel megérkezett a szerelem is, és Moszkva 1940-ben engedélyt adott arra, hogy összeházasodjanak.

A szomszédasszony titkos élete.

Ugyanebben az évben, 1940-ben költöztek – természetesen moszkvai parancsra – Angliába. Amikor Hitler megszállta Oroszországot, Szonja ügynököt ezredessé léptették elő, és ismét elkezdődött kettős élete. Könnyedén váltogatta személyazonosságát: Mrs. Beurtonként rendezett otthona, elégedett gyermekei és barátságos szomszédai voltak számára a legfontosabbak, Szonja ügynökként pedig a hálószobája szekrényében várta a titkos rádióadó, a kamera a mikropontok előállításához és az alügynökök hálózatának listája.

Hetente háromszor, amíg a gyerekek aludtak, jelentéseket küldött Moszkvának Nagy-Britannia atombomba-kutatásairól. Legfőbb forrása Klaus Fuchs atomfizikus volt, az amerikai Manhattan-terv brit megfelelőjének munkatársa.

Biciklivel a lankás dombok között.

A vidéki Angliában nem tűnt fel, hogy a kisgyermekes anyuka hosszú biciklitúrákat tesz, pedig a találkozókon Fuchs a szupertitkos brit atombombaprojekt részleteit adta át Szonja ügynöknek: műszaki dokumentumokat, tervrajzokat, sőt az atombomba képleteit. Szonja ügynök otthon kódolta az információt, majd továbbította azt Moszkvába. Azokat a dokumentumokat, amelyeket nem tudott kódolni, Szonja egy fa odvában hagyta, hogy „Szergej”, azaz orosz kapcsolattartója ott megtalálhassa. 1943 szeptemberében, néhány hónappal azután, hogy megszerezte a brit atomprojekt kulcsfontosságú információit tartalmazó 570 oldalas dokumentumának utolsó részletét is, megszületett harmadik gyermeke, Peter.

Sztálin legjobb női kéme.

Szonja ügynök, úgy tűnik, soha nem bánta meg, hogy kémkedett, és annak sem látta szükségét, hogy bocsánatot kérjen. „Sztálin legjobb női kéme” hosszú karrierje során rendkívül ügyesen elrejtette nyomait: mindvégig elkerülte, hogy a Gestapo, a kínai titkosrendőrség, a japán Kenpeitai vagy a brit titkosszolgálat elfogja. (A brit titkosszolgálat gyanakodott rá, de soha nem tudtak semmit rábizonyítani.) Valószínűleg mindannyian alábecsülték: nem hitték el, hogy a kötényt viselő, születésnapi tortát sütő, gyerekeire vigyázó nő valójában tökéletes kém lehet. Szonja ügynök 2000-ben halt meg, 93 cseppet sem átlagos és még kevésbé unalmas évet élt.

Kapcsolódó írásaink