Történelem
A tanyasi ítéletvégrehajtó – Pipás Pista, avagy Rieger Pálné
A 20. század híres magyar bűnügyei
Az egyszerű tanyasi embereket hamar eltemették, és hamar elfeledték. Pedig a tanyavilágban garázdálkodó ítéletvégrehajtó híre biztosan eljutott a vidéket járó csendőrök fülébe. Azonban sokat kellett várni egy olyan fülesre, amiben végre konkrétum is akadt.
A tanyájukon, 1932 nyarán hangosan veszekedő Vér Józsefhez és élettársához, Németh Veronhoz csendőrjárőrnek kellett kiszállnia. Hazakísérték a nőt a saját otthonába, és útközben Veron elmondta nekik, hogy párja szerint a tíz éve felakasztva talált Dobák Antal nem öngyilkos lett, hanem egy bizonyos Pipás Pista ölte meg. Élettársát korábbi felesége, Tombácz Piros, éppen Dobák nevelt lánya is megfenyegette: ha nem viselkedik rendesen, követheti az apját. Ez azért már több volt, mint egy felzaklatott fehérnép locsogása. A szervek jelentése nyomán kihallgatták Tombácz Pirost: „Anyámnak a volt férje Dobák Antal 1922 évi március havában halt meg, de én akkor nem voltam otthon, mert Szabadkán jogtalan határátlépésért 3 hónapig le voltam zárva. Amikor hazaértem, anyám, Dobák Antalné szül. Tombácz Mária mondotta, hogy apám felakasztotta magát. Emlékezetem szerint hazaérkezésem után harmad napra jöttek anyámhoz Pipás Viktor, Bende István és Császár József és láttam, hogy anyám zsírt, bort, húst (füstölt disznóhúst) adott nekik és azt elvitték. A mennyiségre már nem emlékszem. Kb. egy hét múlva ifj. Dobák Antaltól, Dobák Teréztől és Dobák Máriától hallottam, hogy Dobák Antalt a felesége akaszttatta fel.”
Másnap kihallgatták az áldozat fiát, ifj. Dobák Antalt, aki ugyanígy mondta el a történteket. A szegedi ügyészség elrendelte özv. Dobákné és a Pipás Pista (ritkábban Pipás Viktor) személyében akkor Rieger Pál néven azonosított gyanúsított letartóztatását. Elrendelték továbbá az 1922-ben felakasztva talált tanyasi gazda, Dobák Antal holttestének exhumálását.
Azonban Dobákné a rutinkérdésre, hogy tudomása szerint mást is megölt-e Pipás Pista, habozás nélkül megemlítette Börcsök István 1919-es halálát. Így mindkettejük exhumálása ugyanazon a napon történt. Az orvosszakértők gyakran említik a nyelvcsontot, a pajzsporcot, illetve a kannás porcot, mint a legtörékenyebbeket az emberi gégében. Azonban ezekben az esetekben a természetes felbomlás miatt már nem lehetett teljes bizonyossággal megállapítani, hogy ezek erőszakos behatásra deformálódtak-e. Viszont amikor a szegedi detektívek Dobákné, majd a másik özvegy, Börcsök Istvánné elé tárták Tombácz Piros, illetve fia, az ifjabb Börcsök vallomásait, mindketten beismerő vallomást tettek: ők bérelték fel Pipás Pistát, hogy tegye el láb alól a férjüket. A módszeres nyomozás számára pedig egy rögtönzés hozta meg a sikert: gyors rajtaütéssel Tompán, egy padláson találták meg Pipás Pistát.
Az ügy, súlyossága ellenére, idáig tulajdonképpen szokványos volt.
Azonban az esetet örökre emlékezetessé teszi az elkövető személye, aki nevével ellentétben nem férfi volt, hanem nő. Ennek kiderüléséről számos fals legenda született, amiket nyugodtan el is felejthetünk. Már első kihallgatásakor és a fogdán is az asszonynevét (Rieger Pálné) mondta be. Mindenki tudta, hogy nő. A fogdában a női részlegben helyezték el, női ruhát adtak rá, és Pipás Pista Rieger Pálné szül. Fődi Viktória végül belenyugodott, hogy nőként kell tovább élnie.
A rejtőzködő személyiséget a kriminálpszichológia legutóbbi időkig nem vizsgálta kellő alapossággal. Márpedig a lélektani értelemben vett rejtőzködés igen gyakran még annak az útnak a kezdetére tehető, amely egyenesen vezet egészen a bűnig. Ez esetben is erősen ellentmondásosak az információink arról, hogyan zajlott le Rieger Pálné született Fődi Viktória Pipás Pistává válásának folyamata.
Az egyik változat szerint Fődi Viktória átokházi parasztlányt Túrócszentmártonba adták cselédnek, és a földesúr, akinél szolgált, megerőszakolta. Pár év múlva férjhez ment Rieger Pál urasági kocsishoz, egy lányuk is született. A férj odaveszett az első világháborúban, özvegye pedig visszatért szülőföldjére, és szilárdan eltökélte, hogy megbüntet minden részegeskedő, családját sanyargató férfit. E történetben lélektani és szociális értelemben is számos, együttérzésre késztető vonás van. Ám a valóság sokkal prózaibb, ugyanakkor sokkal félelmetesebb: az 1886-ban született Fődi Viktória sosem került el a környékről, ahogy férje sem volt első világháborús hősi halott. A lányt tizenhat évesen valóban férjhez adták az özvegyen maradt és huszonhat évvel idősebb Rieger Pál kocsishoz. Azonban a nej meglehetősen „szereptévesztésesnek” bizonyult; házimunkát nem végzett, főzni nem tudott, és kezdettől ő akarta viselni a kalapot. El is hagyta férjurát, és hamarosan Pipás Pistaként ismerte már mindenki.
És mindenki tudta róla, hogy nő.
Egy gyakorlatias oka mindenesetre volt a megférfiasodásnak, hiszen napszámosként a férfiakat sokkal jobban megfizették. Ez a nő azonban nem „csupán” férfiruhában járt, hanem teljes egészében átvette környezetének férfihabitusát: trágárul káromkodott, keményen dolgozott és keményen ivott. Ráadásul még pipázott is, innen kapta a becenevét.
A tanúk pedig egy olyan személyiség képét vetítik elénk, aki szinte mágikus hatással volt az egyszerű tanyasiakra. Sosem tudjuk már meg, Pipás Pistának melyik volt az első, és melyik az utolsó „megrendelése”. Az ügyészség és a bíróság két gyilkosságot látott bizonyítottnak: az 1919-ben Börcsök István, 1922-ben pedig Dobák Antal ellen elkövetettet. Pipás Pista vérbeli bérgyilkoshoz illő módszerességgel kezdett mindkettőhöz. A tervet ő dolgozta ki, és „segéderőit” is ő szervezte be.
A Börcsök István elleni gyilkosság 1919. május 22-ének éjjelén történt. A kétfős kommandó bement az istállóba, és megzavarták a lovakat. A terv a gazdatermészet alapos ismeretéről tanúskodott, mert a gazda valóban felébredt, kiment az istállóba – és ekkor támadtak rá. Börcsök István jól megtermett ember volt, ám végül Pipás a nyakára dobta az előre előkészített kötelet, egészen addig szorítva hatalmas erővel, amíg áldozata ki nem szenvedett. Börcsök István halálát öngyilkosságnak kellett álcázni, és Pista a helyszínt is így rendezte el, mondhatni meglepő szakszerűséggel.
A Tanácsköztársaság alatti tanácstalanságban azonban akadékoskodás nélkül vették tudomásul, hogy a gazda öngyilkos lett. A hóhér és segédje megkapták az előre kialkudott 3000 koronát, amiből persze 2000 a Pipásnak jutott.
A vádirat szerinti következő áldozat Dobák Antal volt. A vallomásokban leginkább az a megdöbbentő, hogy még egy ocsmány gyilkosság is elkövethető igazi falusi szertartásossággal. Hiszen Pipás és hóhérsegédei kedélyes citerázás és szalonnázgatás közepette várták, hogy Dobák Antal hazatérjen. Megérkeztekor Pista hadvezér módjára foglalta el helyét a nagyszobában, a két segéderő pedig elrejtőzött a faluhelyen máig nappaliként használatos konyhában. Nem kellett sokat várakozniuk. Dobákot pillanatokon belül leteperték, és a Pista által preparált kötőféket dobták a nyakára. „No, a pipámat összetöritök” – mondta még Dobák, aki hirtelenjében fel sem fogta, mi történik vele.
Vele már nem volt annyi gond: a kötőféknél fogva a padlón húzták be a nagyszobába, ahol Pipás Pista vette át az irányítást: egy előre kinézett és kipróbált gerendára húzták fel Dobák Antalt. Szinte pillanatok alatt történt minden, mondhatjuk profi módon. Dobák már a gerendán függött, amikor a felesége szólt, hogy vegyék ki a bugyellárisát. Pista ezt meg is tette, és odaadta Dobáknénak.
Az élet – Dobák Antalét leszámítva – ezek után sem állt meg. Özvegye jó háziasszony módjára töltögette a bort a sikerrel elvégzett munka örömére. A munkadíj itt már, mondhatni, több összetevőből állt és több részletben fizettetett ki: a vallomások 50 liter bortól 50.000 koronáig, 20 kiló rozsliszttől egy métermázsa tisztabúzáig stb. terjedő „juttatásokig” beszélnek.
Tanulságos, ahogy ez a tanyasi ítéletvégrehajtó gondoskodott a kép kialakításáról, amely mindenható és ellenállhatatlan bosszúállóvá emelte az alakját: félelmetesen elegyedtek benne egy bérgyilkos és egy sorozatgyilkos vonásai. Bérgyilkosként Pipás Pista előbb a gyorsan értéktelenedő koronában, aztán sonkában és borban kapta a fizetségét – sorozatgyilkosként pedig megrögzötten, konok kegyetlenséggel ölt. Ma már sejthetjük, hogy voltak olyan magatehetetlen öregek is áldozatai között, akiket nyűgnek tekintett a családjuk. És Rieger Pálné őket is ugyanolyan kegyetlenül intézte el.
A mai napig vita tárgya, hogy a nemi identitásváltás takar-e valamilyen devianciát, ám az biztos: önmagában ettől még senki nem válik bűnözővé. Az viszont elgondolkodtató, hogy Pipás Pista ebben a zárt és belterjes tanyasi világban is fel merte vállalni transzszexualitását, és meg sem próbált máshogyan vagy máshol élni.
Nem véletlen az sem, hogy a „megrendelők” direkt őt keresték, már az első alkalommal is. A Börcsök-féle gyilkosság körülményei eléggé egyértelműen mutatják, hogy az nem lehetett „csupán” az első a sorban. Hiszen már itt egy hidegfejű, céltudatos gyilkos lépett színre, aki ölési módszerét több halál árán csiszolta a lehető leghatékonyabbra. Pipás Pistával kapcsolatban is érvényes a régi igazság, hogy amit egy nyomozás „forró nyomon” nem tud feltárni, azt később aligha fogja – azonban nem túlzás a feltételezés, hogy a tanyasi ítéletvégrehajtó lelkét akár tucatnyi gyilkosság is terhelheti. „Megrendelői” előtt is rendszeresen dicsekedett, hogy nagy gyakorlata van már „az ilyesmiben”.
Dobák esete pedig megmutatta, hogy a hóhérsegédek személye változhatott ugyan, ám néhány év alatt Pipás Pista gyakorlott és biztos kezű hóhérrá vált. Ekkor csupán egy dologra nem ügyelt: a gazda édesgyermekei (Antal, Mária és Teréz) az udvarról láthatták, mit művelnek az apjukkal…
Az elsőrendű vádlottal, a bűnsegédekkel és a felbujtókkal együtt a szegedi törvényszéken éppen hatan ültek a vádlottak padján. Mindent beismertek. Riegerné beszámíthatóságát illetően az elmeszakértőknek nem lehettek kétségeik: semmiféle elmezavarban nem szenvedett. Pipás Pistává való átlényegülése nem menthette fel tetteinek következményei alól. Vádbeszédében az ügyész élénk színekkel festette a bíróság elé a képet a kötélen rángatózó, felesége parancsára kifosztott Dobák Antalról; Dobákné „fekvőnyolcasa” (életfogytiglani fegyházbüntetése) alighanem ezzel dőlt el.
1933. január 13-án, pénteken hirdettek ítéletet. A két özvegy életfogytiglani szabadságvesztése, és a többiek súlyos fegyházbüntetése mellett a kétrendbeli minősített emberölésben bűnösnek talált Rieger Pálnéra ugyanúgy a kötél várt, mint egykori áldozataira.
Azonban a másodfokú bírói tanács, amely a perrendtartás értelmében kegyelmi tanáccsá alakult, Horthy Miklós kormányzónál kegyelemre ajánlotta Riegernét. Ehhez csatlakozott a védője által szerkesztett, valóban remek kegyelmi kérvény.
A szegedi Csillagban bibliaórákat tartó Thaly Ida szintén levelet írt a kormányzóhoz. A szó klasszikus értelmében nem kegyelmi kérvény, csupán elmeséli, amikor tanúja volt annak, ahogy az emberi szó hatására az egykori Pipás Pistából elősejlettek annak az embernek a körvonalai, akivé talán lehetett volna, ha másképpen alakul az élete. Thaly Ida hitte, hogy az emberek megjavíthatóak.
Igaza volt vagy sem: egy lelket alighanem megmentett.
Riegerné Pipás Pista megkapta a kormányzói kegyelmet, és 1940-ben, ötvennégy évesen halt meg a Kozma utcai Gyűjtőben. Rieger Pál nem is tudott erről, amikor 1944-ben kérvényezte, hogy elválhasson tőle. Vele biztosan jót tett a felesége, Pipás Pista. A válóper költségeit mindenképpen megspórolta.
A szerző jogász, író
(A cikk a szerző Kriminális történelem – a huszadik század híres magyar bűnügyei című könyvén alapul)