Vass Imre, az első magyar barlangász

Különös kitérő a mélységeket kutató ember életében az éghetetlen háztető találmánya. A lenttel jóval nagyobb sikerrel foglalkozott, mint a fenttel, háztetős találmánya megbukott, barlangkutatóként viszont világhírnévre tett szert. Az 1848–49-es szabadságharcban hadmérnökként vett részt, jelentős része volt a dorozsmai és a szegedi hadisánc felépítésében. Mindezek ellenére vagy talán éppen ezért 1850-ben császári és királyi mérnöknek nevezték ki. Vass Imre Sárospatakon halt meg 1863-ban, ott is temették el. Sírját néhány évvel ezelőtt tisztelői, a mai magyar barlangkutató társadalom jelesei nagy munkával helyreállították.

Vass Imre hites földmérő elődje Gömörben Raisz Keresztély volt, akiben az aggteleki barlangrendszer, közelebbről a Baradla-barlang első ismertebb kutatóját tisztelhetjük. Az ő hatására Vass Imre érdeklődése egyre erőteljesebben a föld mélyének titkai felé fordult, és egyre gyakrabban látogatta meg elődje nyomán a Baradla-barlangot. Majd 1825-ben átjutott a barlang Vaskapunak nevezett, addig végpontként ismert részén, aztán négy és fél kilométer hosszan feltárta a barlang fő ágát.

Gömör vármegye támogatásával módja nyílt a barlang pontos felmérésére, térképeket készített róla, amelyet az üregrendszer feletti terület térképével egészített ki. Elkészítette a barlang részletes leírását, azaz közkinccsé tette a bejárható útvonalat, a nevezetesebb kőképződményeket.

Miután Vass Imre a komoly föld- és hegytudományi tanulmányok után készen állt arra, hogy a környék geológiai és víztani viszonyairól átfogó tanulmányt készítsen, nem tért ki a feladat elől: elkészítette, és 1831-ben meg is jelentette magyarul majd németül az első tudományos igényű barlangleírást. A barlangot és a felszínt ábrázoló két térkép ennek a jelentős tudománytörténeti értékű műnek volt a máig használt melléklete. Az aggteleki barlang leírása című korszakos munkát a pesti Landerer Nyomdában készítették el.
Vass Imre a következőképpen írta le őszinte örömét, amelyet az addig ismert barlangnál annak sokkal nagyobb és szebb folytatásának felfedezése hozott neki: „…tisztábbak és különösebbek a természet alkotásai, mellyeket a meszes víz csepegésében és szivárgásában csudálni elragadtatunk… Érzettem magamat hatalmasan megszólíttatva, amidőn körülvétetvén a fényes csepegő kő oszlopokkal, oly iszonyú nagy tágasságban csillámló pompás kárpitok alatt törekedésemmel, melly dicsőül megjutalmaztatva s az előre gondolt veszedelmeit ebbéli merészségemnek illy szép gyönyörűségekkel elegyítve lenni tapasztaltam volna…”

Az aggteleki barlang felmérése még a mai, modern eszközökkel is komoly teljesítmény. Képzelhetni, hogy milyen nehéz volt Vass Imrének az akkori mérőszerkezetekkel, rudakkal és láncokkal, korabeli tájolóval rendkívüli pontosságú alaprajzból hossz- és keresztmetszeti térképet készítenie. A korban egyedülálló munkát végzett. Térképe alapján leírt következtetéseit a barlangrendszer egyéb részeit illetően a későbbi kutatások fényesen igazolták. Vass Imre abban is egyedülálló volt, hogy elméleti munkásságában, korát megelőzve, a ma is érvényes tudományos tételeket képviselte. A barlangképződést a gyengén szénsavas víz korrodáló és a barlangi patak által görgetett hordalék erodáló hatásának tulajdonította, ami a tudomány mai állása szerint is az egyetlen helyes magyarázat a barlang létrejöttére. Az Aggteleki-barlangot föld alatti csatornának minősítette, részletes számítást közölt arról, hogy a vízgyűjtő területre jutó csapadékból mennyi jut be oda, és milyen erővel folyik. Ugyanilyen, ma is érvényes az a magyarázata, amelyben részletesen beszél a cseppkövek keletkezéséről, és mutat rá elszíneződésük okaira. Mint azt a Karszt és barlang című kiadványban 1962-ben Sárváry István írja: „Vass Imre könyve klasszikus példája a barlangleírásnak, melyben a természetrajongás és a tudományos fejtegetés pompásan egyesül. Könyvének végén hazafias érzéstől átitatva, de a mérnökember tárgyilagosságára jellemző sorokkal követeli, hogy csak hiteles mérés alapján fogadják el az aggtelekinél esetleg hosszabb barlangok elsőbbségét.”

---

A tudós életművét ma is tisztelet övezi

A Baradla-barlang első komoly feltárójáról, Vass Imréről egy 1954-55-ben a Budapesti Műszaki Egyetem ásvány- és földtani tanszékének barlangkutató csoportja által feltárt szép természeti képződményt neveztek el. A Vass Imre-barlang a jósvafői Kis-Tohonya-forrás föld alatti vízrendszerében alakult ki. Ezt a barlangot korróziós és kvarckavics nélküli eróziós folyamatok hozták létre. Bejáratát a forrástölcsérben építették ki. Fő ága több helyen eléri a tízméteres magasságot és az ötméteres szélességet. Olyan része is van, ahol egymás felett négy barlangszint alakult ki. Járatain jól látszik az eredeti hasadék jelleg.  Ásványos képződményei szemet gyönyörködtetőek. Méteres, fehér színű, álló cseppkövek, cérna vagy szalma cseppkövek, de vannak itt felfelé vagy oldalra növekvő és görbe cseppkövek is. Színviláguk nagyon gazdag, rózsaszínű, vörös, zöld és fekete képződményeket is találunk itt.