Történelem
Több száz milliárdnyi élő bolygó a Tejútban
A NASA tudósai szerint ha még nincsenek is a spájzban, de néhány évtizeden belül valóban rálelhetünk a Földön kívüli életformákra
Tejútrendszerünkben legalább kétszázmilliárd, a Földhöz hasonló bolygó van – hangzott el a NASA sajtótájékoztatóján, amelyet 2015. április 7-én tartottak a Földön kívüli élet lehetőségéről Ellen Stofan kutató, valamint John Grunsfeld asztronauta vezetésével. A bejelentés nem egy konkrét tudományos felfedezésről vagy egy új küldetésről szólt, hanem inkább a következő időszakra szóló előrejelzésként értelmezhető. A NASA álláspontja szerint igen valószínű, hogy egy évtizeden belül a Földön kívüli életre utaló jelet találnak a kutatók, a további egy-két évtizedben pedig bizonyítékuk is lesz rá.
A közlemény szakmai hátterében két tényező áll – mondta el az üggyel kapcsolatban Kereszturi Ákos. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársa emlékeztetett rá, egyrészt az elmúlt tíz–húsz évben viszonylag sok arra vonatkozó megfigyelés született, hogy a Földön kívül, a Naprendszerben és azon túl is, több helyen található olyan környezet, amelyben megjelenhetnek és fennmaradhatnak a földihez hasonló életformák – még ha ilyeneket egyelőre nem is sikerült azonosítani. Másrészt a következő időszakban sok bolygókutató küldetés indítását tervezik e helyszínek vizsgálatára.
A kutató emlékeztetett, a Naprendszerben a legnépszerűbb célpont továbbra is a Mars. A körülötte keringő és a felszínén dolgozó szondák megfigyelései megerősítették, hogy a bolygón egykor folyékony víz volt. Az ősi vízmennyiség egy része a világűrbe szökött, erre utalnak a Curiosity rover friss deutérium-hidrogén (D/H) izotóparány-mérései. A víz egykori jelenlétét támasztják alá egyes marsi meteoritok vizsgálatai is, amelyek szintén az izotóparányok alapján mutatták ki, hogy a jelenlegi két jellegzetes D/H izotóparány (a légköri és a kéreg mélyén jellemző értékek) mellett egy harmadik is létezik. Ez arra utal, hogy több különböző H2O-raktár van a bolygón, a most azonosított harmadikat a poláris jégsapkák, illetve a felszín alatti, eltemetett jégtömegek képviselik. Ha ezek jéganyaga egykor olvadt állapotban volt, a víz száz–százötven méter vastagon boríthatta be a bolygó felszínét (ha a Mars domborzati egyenetlenségeitől eltekintünk).
Fontos előrelépés történt a Mars szerves anyagainak azonosításában is. A Curiosity első adataiban nem találták a korábban földi mérésekkel a légkörében kimutatott metánt, de a küldetés előre haladtával mégis sikerült azonosítani a gázt. Az is kiderült, hogy a metán légköri mennyisége igen élénken változik, ami arra utal, hogy kis mélységből, lokalizált forrásokból származik. Bebizonyosodott továbbá, hogy a kiemelt mintákban lévő klórtartalmú szerves anyag nem földi eredetű szennyezés – ez az első bejelentés idején még nem volt egyértelmű. Ugyanakkor a kimutatott szerves klórbenzol és klóralkánok sem voltak jelen eredetileg a marsi mintában. Ezek a SAM nevű műszerben, a mérés során keletkeztek egyéb, eredeti marsi szerves molekulákból. Ha közvetve is, bebizonyosodott tehát, hogy nemcsak a marsi meteoritokban, de a vörös bolygó felszíni anyagaiban is vannak szerves összetevők.
A víz egykori jelenlétére utalnak a Curiosity által már több helyen vett minták, valamint a Marson régóta dolgozó Opportunity anyagvizsgálatai is. Sikerült több helyszínen agyagásványokat kimutatni, amelyek vizes közegben keletkeztek mállással. A velük együtt talált kalcium-szulfát pedig a Curiosity mérései alapján csaknem semleges pH-jú ősi közegre utal, amelyben az elszállított ionokra vonatkozó becslések alapján bőséggel lehetett víz. Ez ellentétben áll az Opportunity által korábban vizsgált, úgynevezett Hematit-régió jellegzetes ásványa, a jarozit által jelzett egykori savas kémhatással. Eszerint jelentős eltérések lehettek az egyes területek között a vizek kémhatásában – ennek igazolásában sokat segítene, ha az időbeli változásokat is pontosan tudnánk rekonstruálni.
A NASA merész előrejelzésének másik oka, hogy a következő évtizedben újabb küldetésekkel részletesen elemzik majd ezeket a perspektivikus célpontokat. A legfontosabb lépésre 2020 körül kerül sor: anyagmintát hoznak a Marsról a Földre. A Naprendszerben a Mars mellett fontos célpont a Jupiter Europa nevű holdja is.
Az exobolygók – azaz Naprendszeren kívüli bolygók – kutatása során kiderült, hogy valószínűleg szinte minden csillag körül kering bolygó, méghozzá általában több is. Míg az exobolygók felfedezésének első éveiben főleg nagy bolygókat azonosítottak, mára a kisebb objektumok vezetik a listát. Úgy tűnik, a Földhöz hasonló méretű és tömegű planéták gyakoriak a világegyetemben. A nagy számok törvénye alapján pedig sok keringhet közülük az adott csillag úgynevezett „lakhatósági zónájában”, ami a földihez hasonló, az élet keletkezését és fennmaradását lehetővé tevő körülmények kialakulását eredményezheti.