Távbeszélő készüléktől az első szárnyashajóig

Bizonyos Elisha Gray szintén ezen a napon, ám Bellnél két órával később adta be szabadalomvédelmi kérelmét, bár már 1874-ben kifejlesztette szerkezetét. Gray műve ráadásul Philipp Reis 1861-ben megalkotott telefonjához hasonlított, az ő készüléke száz méterre továbbította a hangot. Vevőegysége elektromágnessel vezérelt membrán volt.

Az alapötlet – vagyis hogy egy hangtól rezgő membrán által keltett elektromos jelek a vezeték végén egy másik membránt rezegtetve ismét hanggá alakulnak – már 1854-ben ismert volt. Egy francia távírdász, Charles Bourseul írta le.

Bell is sokat kísérletezett addig, míg megtalálta a megfelelő méretű rezgő tömeget készülékéhez, ő ugyancsak membránt alkalmazott az adó és vevő készülékében, ezek elektromágnes előtt rezegtek. Azaz fölöslegessé vált egy külön energiaforrás beiktatása. Bellnek 1875. június 2-án sikerült elektromos úton hangot közvetítenie. Aztán néhány hónap eltelt, és addig dolgozott szerkezetén, míg sikerült az emberi beszéd továbbítása is. Az első telefonüzenet így hangzott: „Mr. Wattson, jöjjön ide, szükségem van önre.”
Készüléke az 1880-as évek elején akár háromezer méternyi távolságot át tudott hidalni. A vitathatatlan technikai siker sem keltette fel a világ figyelmét Bell telefonja iránt. Amikor készülékét az angol kormánynak ajánlotta fel, azt mondták neki: „Lehet, hogy az amerikaiak tudnak ilyesmit hasznosítani, Angliában van elegendő kisfiú, akikkel üzeneteket lehet küldeni.” Az idő nem a pökhendi angol tisztviselőket igazolta. Bell 1877-ben megalakította a Bell Telefontársaságot Bostonban, és elkezdődött a készülékek sorozatgyártása.

Vajon mi vezette a Skóciában született fizikust, Alexander Graham Bellt a hangtudományokhoz? Édesanyja nagyothalló, vagyis siket volt. Bell többek között tudós édesapja fonetikai rendszerét alapul véve kidolgozta a siketek hangzó beszédre tanításának eszközét, a látható beszédet. Londonból 1871-ben költözött az Amerikai Egyesült Államokba, ahol a bostoni egyetemen hangfiziológiát tanított. Az örökletes siketséggel kapcsolatos vizsgálódásai és a hallásjavító készülékekkel folytatott kísérletei vezették el a telefon feltalálásához. Bell azonban nem csak a tudománynak ezen a területén alkotott maradandót. Gyerekkorától haláláig más területeken is voltak ezen a téren sikerei. Tizenegy évesen feltalálta a búzatisztító gépet.
Később az optikai távközlés és a légkondicionálás területén voltak találmányai, melyekkel a repüléstechnika fejlődéséhez járult hozzá jelentősen. Hetvenöt éves korában szabadalmaztatott szerkezete, a kor leggyorsabb szárnyashajója volt. Bell a tudományos ismeretterjesztésben is nagyot alkotott, miután 1898-ban a National Geographic Society elnökévé választották, a társaság addig unalmas tudományos folyóiratát fotókkal és izgalmas írásokkal alakította át. Bellnek köszönhetjük tehát a National Geographicot, ezt a ma is élő színpompás tudományos magazint.