Történelem

Szemléletváltás a rákbetegségek gyógyításában

Rendkívül érdekes írást közölt a minap a Magyar Tudományos Akadémia honlapja. Mint írják, az elmúlt hat évtizedben az orvoslás a megsemmisítés szándékával közelített a daganatokhoz – azonban szinte mindig akadnak tumorsejtek, amelyek a legdrasztikusabb terápiát is túlélik, és másodjára már sokkal nehezebben támadható daganatot építenek újjá.

A hagyományos stratégia korlátai felvetik annak lehetőségét, hogy a rákot valójában nem legyőzni, hanem féken tartani kell.

A hagyományos rákgyógyítási stratégiák mind arra a feltevésre építenek, hogy a beteg javát a daganat minél teljesebb elpusztítása szolgálja, és ennek érdekében a kezelésekkel „el kell menni a falig”. A daganateltávolító műtéteket a sebészi radikalitás jegyében végzik, kényesen egyensúlyozva a daganat lehetőleg maradéktalan eltávolítása, illetve a környező szövetek funkciójának megtartása között; a besugárzás és a gyógyszeres kezelés tervezésekor pedig olyan magas terápiás intenzitást próbálnak beállítani, amely a beteg számára még éppen elviselhető. Ám a tapasztalatok szerint ez szinte lehetetlen, sőt, maga az agresszív kezelés is aktívan hozzájárul a daganat kiújulásához. Hat évtizednyi, a végcél szempontjából kudarcokkal terhes próbálkozás után a kutatók egy része paradigmaváltást sürget. A rákgyógyászat jövője talán nem a végső győzelem a daganatok fölött, hanem a daganat mint betegség „megszelídítése”, azaz hogy daganattal élni ugyanolyan legyen, mint egy jól karbantartott cukorbajjal. A cikket az Akadémia honlapján (www.mta.hu) lehet elolvasni.