Történelem
Szárnyas közegészségügyi szereplők
Két keselyűfaj is Magyarországra látogatott október első napjaiban
Európában négy keselyűfaj költ – a fakó keselyű, a barátkeselyű, a szakállas saskeselyű és a dögkeselyű. A barátkeselyű fán, a többi három faj sziklákon fészkel. A madárcsoport magyarországi történetét ez a körülmény alapvetően határozza meg – a történelmi időkben költhettek középhegységeink sziklafalain, a barátkeselyű pedig akár a sík vidéki területeken is, illetve a fakó és a dögkeselyű a 19. századig a Kárpátokban. A honfoglalást követő majd’ ezer év jelentős legelőállat-állománya pedig minden bizonnyal fontos táplálkozó területté tette a keselyűk számára a Kunság és az Alföld pusztáit.
A keselyűk egykor volt aranykora azonban már régen, több mint kétszáz éve véget ért Magyarországon, ezt követően ezek a hatalmas madarak nemhogy nem fészkeltek, de kóborlóként is ritkák vagy rendkívül ritkán kerültek szem elé hazánkban. Ebben nem kis részben annak is szerepe volt, hogy a madárcsoport képviselői egész kontinensünkön megfogyatkoztak. A legnagyobb állomány tőlünk távol, Spanyolországban, valamint Bulgáriában és Görögországban élt, de számuk ott is jelentősen csökkent a múlt század második felében. Ezt követően az összehangolt védelemnek köszönhetően nemcsak a nyugati és keleti mediterráneumban, de Horvátországban, majd Szerbiában (Uvac-kanyon természetvédelmi terület) is megerősödött a fakókeselyű-állomány, így az elmúlt években jelentősen nőtt a faj hazai megfigyeléseinek száma. Egy éve, 2015. szeptember 24-én például tizenkilenc példányt láttak a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében.
„Rendkívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért hazánk közvetlen környezetében annyira megerősödött több fakókeselyű-állomány is, hogy ezek képviselői egyre nagyobb gyakorisággal látogatnak el hozzánk. Minderre pedig akkor kerül sor, amikor a világ legjelentősebb keselyűs térségei közül legalább kettőben, Afrikában és az indiai szubkontinensen a kihalás szélére kerültek ezek a madarak” – fogalmaz a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében, amelyben rámutat, hogy Afrika tizenegy faja közül hét hamarosan el fog tűnni, ha nem sikerül megállítani az elmúlt harminc év kedvezőtlen folyamatait. Pedig a keselyűk eltűnése rendkívül gyorsan életveszélyes helyzetet idéz elő mind az emberek, mind a vad- és háziállatok (ezen keresztül pedig ismét csak az emberek) számára. A keselyűk ugyanis egy órán belül lecsupaszítják, eltüntetik a tetemeket, melyek így nem terjesztik a vad- és haszonállatokra és az emberre is veszélyes lépfenét, veszettséget, tbc-t, botulizmust és brucellózist. Az indiai térség keselyűállományának kilencvenkilenc százalékos csökkenése következtében például jelentősen megnőtt az emberi veszettségfertőzések száma, mivel az el nem takarított tetemeken elszaporodtak a kóbor kutyák, így nőtt a fertőzött harapások gyakorisága. Éppen ezért példaértékű az európai kontinens madártani szervezeteinek keselyű- és ragadozómadár-védelmi munkája, amelynek köszönhetően egyetlen keselyűfaj sem tűnt el kontinensünkről.
A keselyűk egykor volt aranykora azonban már régen, több mint kétszáz éve véget ért Magyarországon, ezt követően ezek a hatalmas madarak nemhogy nem fészkeltek, de kóborlóként is ritkák vagy rendkívül ritkán kerültek szem elé hazánkban. Ebben nem kis részben annak is szerepe volt, hogy a madárcsoport képviselői egész kontinensünkön megfogyatkoztak. A legnagyobb állomány tőlünk távol, Spanyolországban, valamint Bulgáriában és Görögországban élt, de számuk ott is jelentősen csökkent a múlt század második felében. Ezt követően az összehangolt védelemnek köszönhetően nemcsak a nyugati és keleti mediterráneumban, de Horvátországban, majd Szerbiában (Uvac-kanyon természetvédelmi terület) is megerősödött a fakókeselyű-állomány, így az elmúlt években jelentősen nőtt a faj hazai megfigyeléseinek száma. Egy éve, 2015. szeptember 24-én például tizenkilenc példányt láttak a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében.
„Rendkívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért hazánk közvetlen környezetében annyira megerősödött több fakókeselyű-állomány is, hogy ezek képviselői egyre nagyobb gyakorisággal látogatnak el hozzánk. Minderre pedig akkor kerül sor, amikor a világ legjelentősebb keselyűs térségei közül legalább kettőben, Afrikában és az indiai szubkontinensen a kihalás szélére kerültek ezek a madarak” – fogalmaz a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület közleményében, amelyben rámutat, hogy Afrika tizenegy faja közül hét hamarosan el fog tűnni, ha nem sikerül megállítani az elmúlt harminc év kedvezőtlen folyamatait. Pedig a keselyűk eltűnése rendkívül gyorsan életveszélyes helyzetet idéz elő mind az emberek, mind a vad- és háziállatok (ezen keresztül pedig ismét csak az emberek) számára. A keselyűk ugyanis egy órán belül lecsupaszítják, eltüntetik a tetemeket, melyek így nem terjesztik a vad- és haszonállatokra és az emberre is veszélyes lépfenét, veszettséget, tbc-t, botulizmust és brucellózist. Az indiai térség keselyűállományának kilencvenkilenc százalékos csökkenése következtében például jelentősen megnőtt az emberi veszettségfertőzések száma, mivel az el nem takarított tetemeken elszaporodtak a kóbor kutyák, így nőtt a fertőzött harapások gyakorisága. Éppen ezért példaértékű az európai kontinens madártani szervezeteinek keselyű- és ragadozómadár-védelmi munkája, amelynek köszönhetően egyetlen keselyűfaj sem tűnt el kontinensünkről.