Történelem
Sikeres védekezés a veszettség ellen
Kárpátaljára is kiterjesztik azt az immunizálási programot, amelynek köszönhetően hazánkban visszaszorult a veszélyes vírus
Magyarország kijevi külképviseletének hathatós segítségével az idén nyáron megállapodás született a Földművelésügyi Minisztérium és az ukrán Agrárpolitikai és Élelmezésügyi Minisztérium között arról, hogy a kárpátaljai területen végrehajtják a rókaveszettség-felszámolási programot. A tervezet célja, hogy a kárpátaljai és magyarországi részek mindinkább védetté váljanak a járványos betegséggel szemben. Fontos megjegyezni, hogy hazánkban legutóbb 1994-ben észleltek emberi veszettséget – akkor két halálos kimenetű tragédia történt.
A fertőzés leggyakoribb formájában a veszett állat harapás útján a sérült bőrfelületen keresztül a nyálával juttatja be a vírust a szervezetbe, nagyon ritkán figyeltek csak meg szájon át történő és légúti fertőződést. Utóbbi a barlangászokat érintheti, akik a beteg denevérek apró váladékcseppjeinek belélegzésével kapják el a kórt.
Mivel a tünetek jelentkezése után gyógykezelni nem vagy csak rendkívül csekély hatékonysággal lehet, az egyedüli védekezési mód a megelőzés, azaz a vakcinázás, amely immár a Kárpátalján élők védelmét is garantálja. Ukrajnában a veszettség az elmúlt években több száz házi- és vadon élő állat elpusztulása mellett emberi tragédiákat is okozott. Kiemelt jelentőségű cél, hogy már az ukrán országhatárokon belül sikerüljön megállítani a vírus terjedését, hiszen ezzel nemcsak az ottani magyar lakosság, hanem hazánk, illetve az Európai Unió területének védettsége is biztosítható.
Az interneten elérhető statisztikai adatok szerint az Európai Unió területén vadon élő állatoknál előforduló veszettségi esetek száma 2003 és 2014 között 3748-ról 215-re, a háziállatoknál 800-ról 65-re csökkent. Az információkat hivatalból összegző Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint 2015-ben Csehország, Németország, Olaszország, Észtország, Lettország és Litvánia számít veszettségmentesnek.
A Kárpátalján zajló felszámolási programot az EU is támogatja. Társfinanszírozás keretében segíti a vírus elleni vakcinák beszerzését, valamint azok kézi és repülőgépes kihelyezését Kárpátalján, valamint a magyar határ mentén kijelölt, csaknem tízezer négyzetkilométeres területen. A jelenlegi megállapodás a 2015-ös vakcinázási kampányra vonatkozik, de várhatóan a következő évben is folytatódik, amelyre az uniós társfinanszírozás is lehetőséget nyújt. Az EFSA szerint Európában a vadon élő állatok, főként a rókák és a nyestkutyák körében fordul elő leggyakrabban a veszettség.
A tünetek állatfajonként változatosak lehetnek, de a szakemberek alapvetően a dühöngő és csendes veszettséget különböztetik meg. A macskák betegsége a kutyákéhoz hasonló tüneteket produkál – tétova mozgás, nyáladzás, ideggörcsök, kóborlási kedv –, de a legfeltűnőbb az, hogy a fertőzött jószágok az emberrel és ebekkel szemben igen agresszív, támadó magatartást tanúsítanak. A rókák esetében az állat elveszíti óvatosságát, szó szerint megszelídül, akár a simogatást is elviseli. Ugyanakkor váratlan ingerekre dühöngeni kezdhet. A vadon élő, fertőzött húsevők döntően a rejtekhelyükre elbújva pusztulnak el. A kór nemcsak a házi kedvenceket vagy a „közismerten” ide sorolt rókákat és nyestkutyákat érinti, hanem a lovak, a baromfifélék, a sertés, a juh, a kecske és a szarvasmarha, de a fentebb említett denevér is elkaphatja.
Embereknél a veszettség lappangási ideje tizennyolc–hatvan nap, de a legtöbb esetben a huszadik és a negyvenedik nap között jelentkeznek a központi idegrendszeri tünetek. Elsődleges tünet a marás vagy fertőződés helyén támadt viszketés és égés, valamint általános lehangoltság, rossz közérzet. Később fokozott reflexingerlékenység, nyugtalanság jelentkezik, görcsrohamok, dührohamok, nyálzás, nyelési nehézségek, tarkómerevség, majd bénulások és végül a halál.
A magyarországi esetekben 1948 óta a veszettség emberre öt esetben háziállatokról, kétszer pedig vadon élő állatokról terjedt át. Az összes, állati eredetű hazai veszettségi eset 1996-ban 1377, 2000-ben 521, 2005-ben hat, 2013-ban pedig huszonnégy volt.
A szakemberek szerint ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy a hazai immunizálási program sikeresnek nevezhető. Manapság Indiában és Kínában halnak meg a legtöbben e betegségben.