Történelem
Robbanás a szomszédságban
Egy közeli szupernóva reális veszélyt jelent ránk
Amerikai szakemberek pontosították a mintegy 2,6 millió évvel ezelőtt a Naprendszer közelében történt szupernóva-esemény idejét és távolságát. Az amerikai Kansas Egyetemen Adrian Melott, a fizika és csillagászat professzora által vezetett kutatócsoport megvizsgálta, hogy milyen hatásai lehetnek a Naprendszer közelében felrobbant szupernóvának a Földön. A kutatásokat a vas 60-as számú izotópjának (60Fe) a földi geológiai mintákban talált feldúsulására alapozták. A szupernóva távolságát mintegy háromszáz fényévre becsülték, ami kozmikus mértékben a szomszédságot jelenti.
Több korábbi kutatási eredmény, például egy 2003-as szerint a földi életre egy szupernóva akkor jelent veszélyt, ha mintegy huszonöt-harminc fényévre van tőlünk. Ilyen, viszonylag közeli távolságból ugyanis olyan erős kozmikus sugárzás és elektromágneses, főleg röntgen- és gammasugárzás éri a bolygó légkörét, illetve felszínét, aminek következtében az élővilág jelentős része elpusztul, vagyis tömeges kihalási esemény következik be.
Mint ismeretes, a szupernóva-robbanás után kialakuló és a csillagközi térben táguló szupernóva-maradvány hosszú időn keresztül forrása az erős részecske-, röntgen- és gammasugárzásnak. Szupernóva-maradványra egy szép példa a Rák-köd, amely Charles Messier (1730-1817) katalógusának 1-es számú objektuma. A Rák-köd mintegy hatszázötven-ezer fényévre van tőlünk. A szupernóvától, illetve a szupernóva-maradványtól annak mágneses erővonalai mentén és a lökéshullám-frontokban felgyorsított nagy energiájú kozmikus részecskék a földi légkörben huszonöt–hatvan kilométer magasságban másodlagos részecskéket, főleg müonokat keltenek, amelyek lejutnak a bolygó felszínére. A müonok hatása egy évben több CT-vizsgálat során kapott sugárdózisnak felel meg. A sugárzási szint a szupernóva hatása előtti eredeti szintre mintegy tízezer év alatt állt vissza.
Összességében kiderült, hogy a mintegy 2,6 millió évvel ezelőtti szupernóvának nem volt olyan erős hatása, amely katasztrofális mértékű lett volna a földi élővilágra, de voltak légköri hatásai és felszíni sugárbiológiai következményei.