Nyakunkon a hatodik kihalás kora

Poszméhek munkában – minden esély megvan arra, hogy unokáinknak a méz ismeretlen élelmiszer lesz (Fotó: Horváth Péter Gyula)

 A Science Advances tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a hatodik tömeges kihalás korába léptünk.

Paul Ehrlich, a Stanford University biológusa, a publikáció társszerzője egyenesen úgy fogalmazott, a felelősök mi, emberek vagyunk. Ha így folytatjuk, a földi életnek sok millió évre lesz szüksége ahhoz, hogy regenerálódjon, fajunk viszont ezt már biztosan nem fogja megélni, az emberiség korán el fog tűnni az élet színpadáról – mondta Gerardo Ceballos, a tanulmány vezető szerzője (Universidad Autonoma de Mexico). A vizsgálat során a kutatók a gerincesek kihalásaival kapcsolatos adatokat fésülték át, figyelembe véve mind a történelmi dokumentumokat, mind a fosszilis bizonyítékokat. Ezek alapján a szakemberek meghatározták a kiterjedt emberi tevékenység előtti, természetes kihalási ütemet, amit összevetettek a fajok modern kori eltűnésének gyorsaságával. Az eredmények alapján azt állapították meg, hogy a gerincesek kipusztulásának átlagos üteme az elmúlt száz évben 114-szer sebesebb volt a normálisnál. A kutatás jelzi, hogy 1900 óta 477 gerinces faj – 69 emlős, nyolcvan madár, huszonnégy hüllő, 146 kétéltű és 158 hal – tűnt el.

Ha az ember környezetpusztítása nem érvényesülne, az örökre letűnt fajok száma egy évszázad alatt csupán kilenc lenne. Ilyen mértékű diverzitáscsökkenéshez normális esetben legalább tízezer év kellene – fogalmaz a tanulmány. Ha ez tovább folytatódik, akkor az egész ökoszisztéma borulhat, és az embernek hasznot hozó élőlények – például a méhek – már három generáción belül eltűnhetnek. Az elképesztő ütemű kihalás három legfőbb oka a klímaváltozás, a légszennyezés és az erdőirtások.

A Természetvédelmi Világszövetség adatai szerint a kétéltűeknek a 41 százaléka, az emlősöknek a 26 százaléka van végveszélyben. A makifélék különösen nagy bajban vannak, a családba tartozó fajok 94 százaléka tántorog a kihalás szélén. „Vannak példák olyan állatfajokra, amelyek gyakorlatilag élőhalottnak tekinthetők” – mondta Ehrlich. A szerzők szerint azonnali cselekvési tervre lenne szükség ahhoz, hogy megakadályozzuk a közelgő katasztrófát.