Messzire gurultak a titkos dollárok

Még 1950-ben történt, hogy Sztálin, illetve a szovjet pártvezetés nemzetközi szolidaritási alapot hozott létre. Ez egy kassza volt, amelyet akár a második világháború előtti kominternes Vörös Segély utódjának is tekinthetünk. Az alap a világ kommunista, illetve szocialista elkötelezettségű munkásszervezeteinek, szakszervezeteinek megsegítésére, támogatására jött létre. Hivatalosan. A valóságban ez a kassza természetesen direkt politikai célokat szolgált. Moszkva azokat a pártokat és baloldali politikai csoportokat támogatta belőle, amelyek a nyugati országokban és a harmadik világban tevékenykedtek. A cél a kapitalista rendszerek bomlasztása volt, és egy olyan balközép vagy egyenesen szocialista kormányzati hatalom kiépítése a harmadik világ országaiban, amely Moszkvához lojális. Ezt a szolidaritási alapot természetesen a szocialista országoknak kellett évente feltölteniük. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján Magyarország 1987-ig tizennégymillió dollárt fizetett be a kasszába. A pártvezetés természetesen nem tájékoztatta a közvéleményt a tranzakciókról, azok ilyen értelemben titkosak voltak. A pénzt a párt gazdálkodási osztálya adta át a budapesti szovjet nagykövetségnek, utóbb Fekete János, a Nemzeti Bank akkori elnökhelyettese koordinálta az ügyleteket.

A magyar társadalom nem tudott minderről, csak sejtette, hogy pénzek vándorolnak a szocialista táborból különböző afrikai és dél-amerikai „felszabadító mozgalmakhoz”. (Észak-Vietnam harcának támogatása nem volt titok, az nyíltan folyt, különféle szolidaritási akciókkal, gyűjtésekkel, kommunista szombatokkal övezve.) Megesett, hogy Moszkva nemcsak pénzt kért, de azt is, hogy a szocialista országok mondjanak le szovjet olajimportjuk egy részéről Nicaragua javára.

A szocialista országok amúgy nem tudták, hogy az általuk befizetett dollárok hová, a világ melyik pontjára kerülnek majd, a támogatásokat ugyanis a szovjet politikai vezetés osztotta szét. Magyarország 1987-ben fizetett utoljára az alapba, a további befizetéseket Szűrös Mátyás, az MSZMP KB akkori titkára állíttatta le. A rendszerváltás után először Lengyelországban indult hivatalos eljárás kommunista vezetők ellen az alapba való befizetések ügyében, 1991-ben. A vizsgálat kétévnyi nyomozás után elhalt.

Magyarországon 1992-ben tört ki az a botrány, amely a beszédes „guruló dollárok” nevet kapta, s amelyben a baloldal két vezető politikusa, Horn Gyula és Szűrös Mátyás élesen szembekerült egymással. (Többek szerint ennek tulajdonítható, hogy Horn végül felszámolta az MSZP nemzeti szárnyát.) A magyar ügyészség is vizsgálatot kezdeményezett a „guruló dollárokkal” kapcsolatosan, de nem jutott el a vádemelésig.