Meglepetések a kráterek mélyéből

A felvételek szerint nagyrészt sóból áll a Ceres sötét felszínén felfedezett több mint százharminc feltűnő, világos folt – többek mellett ezt is sikerült megtudni a törpebolygó körül keringő Dawn űrszonda fotói alapján. Az infravörös spektrumelemzés szerint a foltok nagyrészt nátrium-karbonátból, kisrészt szilikátásványokból és ammónium-karbonátból vagy kloridból állnak – írják Maria Cristina de Sanctis, a Római Asztrofizikai Intézet kutatója és munkatársai a Nature című brit szaklapban. Maria Cristina De Sanctis szerint ez az első alkalom, hogy ilyen anyagot ilyen nagy mennyiségben találtak a Naprendszerben a Földön kívül. A górcső alá vett Occator-kráter mintegy nyolcvanmillió évével fiatalnak számít. Maga az üreg kilencvenkét, központi mélyedése pedig megközelítőleg tíz kilométer széles és négy kilométer mély. Központi kupolás szerkezetét, melyet fényvisszaverő anyag fed, sugárirányú és koncentrikus törések borítják. A karbonátok vélhetően a törpebolygó belsejéből kerültek a felszínre víz segítségével, egy becsapódó aszteroida ugyanis nem szállíthatta, legfeljebb a felszínre segíthette őket. Az anyag felszínre kerüléséből arra lehet következtetni, hogy a Ceres belsejében nagyobb a hőmérséklet, mint azt korábban hitték. A kutatók úgy vélik, hogy bizonyos geológiai korokban a Ceres felszíne alatt folyékony víz volt.

A törpebolygó felszínén a víz nem stabil, azonnal elpárolog. A kráter formájának elemzése alapján azonban a Ceres jóval kevesebb vizet tartalmazhat, mint azt korábban vélték – fejtette ki Michael Bland, az amerikai földrajztudományi hatóság, a U. S. Geological Survey munkatársa a Nature Geo­science című szaklapban megjelent másik Ceres-tanulmányban. A Ceres legnagyobb kráterei több mint két kilométer mélyek, ami azt jelenti, hogy keletkezésük óta nem sokat deformálódtak. Jelentős mélységük arra utal, hogy a felszín alatt a Ceres legfeljebb negyven százaléka jég, a többi részt kőzetek és kis fajsúlyú anyagok, például só vagy klatrátok adják. Ha több vízjég lenne közvetlenül a felszín alatt, a becsapódással keletkezett kráter geológiai szempontból viszonylag rövidnek számító idő alatt eldeformálódna. Néhány kevésbé mély kráter jelenléte ugyanakkor arra utal, hogy a felszín alatt helyenként különböző lehet a jég és a kőzet aránya, és ezeknél valószínűleg nagyobb mennyiségben van jelen vízjég.

A törpebolygó felfedezésére 2007-ben indult Dawn-misszió múlt héten zárult le. A szatellit a tervek szerint a Ceres állandó kísérőjévé válik. Ugyanakkor a még üzemanyaggal rendelkező szonda számára valószínűleg nem ért véget a munka: a Kaliforniai Egyetem tervei szerint hamarosan új missziót indít vele egy aszteroidához.