Magyarok az ősi klíma nyomában

Az UNESCO-világörökséghez tartozó Baradla-barlangban végeztek vizsgálatokat a magyar kutatók az Aggteleki Nemzeti Park támogatásával, aminek során a cseppkövek és egyéb barlangi karbonátképződmények keletkezési mechanizmusát és paleoklimatológiai alkalmazhatóságát tanulmányozták. A munkában az MTA Földtani és Geokémiai Intézet, az MTA Anyag- és Környezetkémiai Intézet, az ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék kutatói és a Stieber Bt. barlangi szakértői vettek részt, a projektet az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) finanszírozta. A cseppkövek növekedése során a karbonátfelszín inhomogén fejlődése miatt a lecseppenő víz kis része zárványként bezáródik, ami a karbonát belsejében optikai mikroszkópban is látható. A bezárt oldat a csepegő vizet és így a barlang fölött lehulló csapadékvizet reprezentálja. Az adatokból mind a csapadékvíz eredete (az Atlanti-óceánból vagy a Földközi-tengerből származó párából képződő csapadék), mind a karbonátkiválás hőmérséklete meghatározható, feltéve, hogy az elemzés megfelelően pontos, és a cseppkőréteg kiválása után nem történt változás az összetételben. A kutatócsoport megfigyelte, hogy a 10 °C alatti barlangok esetében a karbonátba zárt oldatzárványok víztartalmának oxigénizotóp-összetétele eltér a kiindulási értékektől. Legújabb eredményeik arra utalnak, hogy az eltérést az amorf kalcium-karbonát kristályos karbonáttá (kalcittá) történő átkristályosodása okozza. A folyamat során megváltozik a karbonát és a víz közötti egyensúly, az új egyensúlyi körülményekhez való közeledéssel pedig módosul a víz összetétele. A cikk az MTA honlapján olvasható.