Történelem
Kis jégkorszak alakította át az Árpád-kort
Egyértelmű kapcsolat állt fenn a klímaváltozás, az agroökológiai adottságok, valamint a településállomány stabilitása között
A táj módosulása miatt máshová költöztek a kolostorok is (képünk illusztráció) (Fotó: MH)
Rendkívül érdekes cikkben foglalta össze az Akadémia honlapja, az Mta.hu azt a kutatást, amely a klimatológusok által „kis jégkorszak”-nak nevezett, a 14. századtól a 19. századig tartó, aránylag hűvös időszaknak a tiszántúli településszerkezetre gyakorolt hatásait mutatja be. A tájökológiával, természetföldrajzzal, régészettel, valamint történelemmel foglalkozó nyolc szakember – közöttük az MTA három doktora – a Debrecentől nyugatra elterülő táj településállományának 13. század végi átalakulását vizsgálta. Kutatásaik során azon feltételezésből indultak ki, hogy a korabeli változások a környezeti kihívásokra adott társadalmi válaszként értelmezhetők. Mint a cikkből is kiderül, eredményeik arra utalnak, hogy egyértelmű kapcsolat állt fenn a klímaváltozás, a mikrodomborzati és az agroökológiai adottságok, valamint a településállomány stabilitása között. A településelhagyás zónájában a régészeti lelőhelyek tengerszint feletti magassági átlaga szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a stabil településállományú zónában.
Kiderült az is, hogy még a stabil településállományú zónán belül is a késő középkori lelőhelyállomány magasabban helyezkedett el, mint az Árpád-koriak. A településhálózat átalakulását és a népesség térbeli elhelyezkedésének változását tükrözi az Árpád-kori kolostorok teljes eltűnése is. Az ekkor létrejött táj egészen a 19. századi vízrendezéseket követő modernizációig meghatározó maradt.