Kímélőbb mezőgazdaság a láthatáron

Az ideális állapot egy gazdag mikrobaközösség kialakítása, s nem a mesterséges trágya kijuttatása (Képünk illusztráció) (Fotó: MH)

Hogyan segíthetik egy fenntarthatóbb mezőgazdaság kialakítását a baktériumok, algák és gombák? címmel rendezett konferenciát az MTA és a Magyar Mikrobiológiai Társaság. Az Amerikai Mikrobiológiai Társaság támogatásával létrejött szimpóziumon Balogh István mikrobiológussal Gilicze Bálint készített interjút az Akadémia www.mta.hu oldalán. Az eseményen mások mellett Balázs Ervin akadémikus, az MTA ATK igazgatója a talajban élő algák szerepéről beszélt, Szili-Kovács Tibor, az MTA ATK TAKI kutatója a talajok pusztulásáról és e folyamat visszafordításáról és Turóczi György, a SZIE Növényvédelmi Intézet munkatársa a rovarkártevők elleni biológiai védekezés lehetőségéről értekezett.

Mint a cikk megemlékezik róla, a mikrobiológiai talajjavítási módszereket Magyarországon is használja a gazdák egy része, és számos cég alakult ilyen készítmények forgalmazására. Noha az ideális állapot egy gazdag talajlakó mikrobaközösség kialakítása lenne, mely jelentős részben ki tudná váltani a műtrágyázást és – ha kisebb mértékben is – a vegyszeres növényvédelmet, e készítmények külön-külön és fokozatosan is bevezethetők. A jó gazda természetesen szeretne tisztában lenni azzal, hogy várhatóan mekkora költsége lesz a talajjavítással – használjon akár vegyszereket, akár baktériumokat. Ezért fontos lenne látni, hogy mi történik azokkal a mikroorganizmusokkal, amelyek a talajba kerültek. Milyen arányban élik túl a telet? Eljutnak-e a talajból a növények szöveteibe is, segítve ezzel bizonyos kártevők elleni védekezést? Biztosan a talajba szándékosan bevitt mikroorganizmusok hatásáról van szó, nem valamilyen jelen levő, vagy más úton odakerült élőlényekéről?

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására nagyszerűen használhatók a vizsgált mikrobák örökítőanyagai: felkutathatók olyan DNS- (illetve RNS-) szakaszok, melyek egyedi ujjlenyomatként azonosítják a vizsgált élőlényt. Ezzel a módszerrel a kutatók nyomon követhetik, hogy mi történik azokkal a mikrobákkal (és utódaikkal), amelyeket ők helyeztek el a talajban.

Mint az írás fogalmaz, az utóbbi fél évszázadban szinte természetessé vált, hogy a termőtalajok tápanyagait műtrágyákkal pótoljuk, ha pedig valamilyen makacs kártevő próbálná tönkretenni termést, hadrendbe állítjuk a vegyészek legújabb növényvédő csodaszereit.

Időközben azonban egyre világosabban látszik, hogy a talajoknak – és a rajtuk növekedő haszonnövényeknek – jóval többre van szükségük a legfontosabb tápanyagok egyszerű visszaszolgáltatásánál, és a talán a vegyszerek használatát is vissza lehetne fogni, ha kiaknáznánk a talajbeli életközösségekben és egyéb mikroorganizmusokban rejlő lehetőségeket.