Felemás igazságtétel

Minden túlzás nélkül állítható, hiánypótlást végeztünk – jelentette ki lapunknak Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese annak kapcsán, hogy a napokban jelent meg a Kovács Istvánnal, Sobor Dáviddal, Szánthó Miklóssal és Törcsi Péterrel közösen jegyzett, Az nem lehet ugyanis, hogy súlyos bűntett ne legyen büntethető – Jogi fejezetek a magyarországi igazságtétel és kárpótlás történetéből című kötetük. Az alkotók egy könyvben foglalták össze az 1989 óta a kommunista diktatúra lebontására, felszámolására hozott törvényeket és intézkedéseket. A munka bő két éven át tartott, s komoly gondot jelentett, hogy az időben visszafelé haladva komoly hiányosságok voltak a dokumentációban. Máthé Áron azt mondta, ma már jól látható, miféle harc folyt az első szabadon választott parlament és a kormány által kezdeményezett jogi igazságtételi törekvések ellen. Ez elsősorban a SZDSZ és hozzá közel álló értelmiség berkeiben volt megfogható. A történész felidézte Dornbach Alajos hírhedt dolgozatát, amelyben végül is arra jutott, hogy nincs szükség igazságszolgáltatásra, mert az úgyis csak boszorkányüldözésbe csapna át.

A sortüzek kapcsán negyven eljárást indítottak, de szinte valamennyi bohózatba fulladt, mindössze négy esetben született letöltendő börtönbüntetésről szóló ítélet – emlékeztetett Máthé Áron. Szerinte a Biszku-per egy, a kommunista múltat lezáró társadalmi katarzis utolsó fejezete lehetett volna, de végül az is méltatlan jogi csűrcsavarásba fulladt. Kiemelte ugyanakkor, hogy nem csak a büntetőjogról szól az igazságtétel, az áldozatoknak szó szerint igazságot kellett szolgáltatni, például a semmisségi törvényekkel vagy a kárpótlással. A szimbolikus eredményeket, illetve a történeti feltárást is lényegesnek tartja.