Történelem
Évezredes sziklarajzok
Profi alkotók voltak a korai emberek
A régióba ötvenezer évvel ezelőtt érkeztek meg az első vadászó-gyűjtögető emberek, akik magukkal hozták a művészet ma ismert egyik legősibb formáját. Az Antiquity tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint ezek a korai emberek szakképzett módon készítették el az állatokat ábrázoló, a sziklamenedékekben fellelhető rajzaikat, amelyek Kínától egészen Indonéziáig számos helyen megtalálhatóak. A nemzetközi kutatócsoportot, amely több országban végzett terepmunkát, az ausztrál Griffith Egyetem professzora, Paul Tacon vezette.
A csapat számos, korában és stílusában is eltérő, gyakran egymásra festett rajzot vizsgált, és így jutott el a legősibb rétegek azonosításáig. Kiderült, hogy a legrégebbi rajzok közé tartozó alkotások többsége vadállatok naturalisztikus ábrázolásából, valamint tenyérlenyomatokból áll. A legrégebbi alkotások az indonéziai Celebesz szigetén talált kőrajzok, amelyek mintegy harmincöt-negyvenezer évesek lehetnek. A tudósok szerint a számos más helyszínen is feltárt rajzok azt bizonyítják, hogy a Celebesz-szigeti ábrák koruk ellenére nem számítanak egyedinek a régióban, a jelek inkább jól elterjedt gyakorlatra utalnak.
Akár az európai barlangrajzok, a legrégebbi délkelet-ázsiai alkotások is alkalmazkodnak a kőfelszín természetes adottságaihoz. A kutatók szerint a korai emberek nem véletlenül vagy puszta kedvtelésből hagyták ott a nyomaikat művészeti alkotások formájában ezeken a helyszíneken. Inkább egyfajta szimbolikus és egyben praktikus lépésről lehetett szó a részükről.
Az európai barlangrajzokkal ellentétben a délkelet-ázsiai alkotásokat inkább sziklamenedékekben és nem mély barlangokban tárták fel. Paul Tacon szerint ez arra utalhat, hogy – ellentétben az elterjedt elmélettel – az ázsiai rajzok nem az európaiak hatására készültek. Az indonéziai alkotások kora azt a feltételezést támasztja alá, hogy az ember a kövekre való rajzolás művészetét Afrikából hozta magával Ázsiába és Európába. A világ legöregebb, negyvenezer-nyolcszáz évesként számon tartott sziklarajza a spanyol El Castillo barlang falát díszíti.
A tanulmány eredményei hatással lesznek az ausztrál sziklaművészettel kapcsolatos kutatásokra, ugyanis az ország legrégebbi sziklafestményei szintén tenyérlenyomatokból és állatábrázolásokból állnak. Azt, hogy ezek a rajzok önálló fejlődés eredményeként alakultak-e ki, vagy a művészeti gyakorlatot Délkelet-Ázsiából hozták magukkal az oda vándorló emberek, még nem sikerült tisztázni.
A csapat számos, korában és stílusában is eltérő, gyakran egymásra festett rajzot vizsgált, és így jutott el a legősibb rétegek azonosításáig. Kiderült, hogy a legrégebbi rajzok közé tartozó alkotások többsége vadállatok naturalisztikus ábrázolásából, valamint tenyérlenyomatokból áll. A legrégebbi alkotások az indonéziai Celebesz szigetén talált kőrajzok, amelyek mintegy harmincöt-negyvenezer évesek lehetnek. A tudósok szerint a számos más helyszínen is feltárt rajzok azt bizonyítják, hogy a Celebesz-szigeti ábrák koruk ellenére nem számítanak egyedinek a régióban, a jelek inkább jól elterjedt gyakorlatra utalnak.
Akár az európai barlangrajzok, a legrégebbi délkelet-ázsiai alkotások is alkalmazkodnak a kőfelszín természetes adottságaihoz. A kutatók szerint a korai emberek nem véletlenül vagy puszta kedvtelésből hagyták ott a nyomaikat művészeti alkotások formájában ezeken a helyszíneken. Inkább egyfajta szimbolikus és egyben praktikus lépésről lehetett szó a részükről.
Az európai barlangrajzokkal ellentétben a délkelet-ázsiai alkotásokat inkább sziklamenedékekben és nem mély barlangokban tárták fel. Paul Tacon szerint ez arra utalhat, hogy – ellentétben az elterjedt elmélettel – az ázsiai rajzok nem az európaiak hatására készültek. Az indonéziai alkotások kora azt a feltételezést támasztja alá, hogy az ember a kövekre való rajzolás művészetét Afrikából hozta magával Ázsiába és Európába. A világ legöregebb, negyvenezer-nyolcszáz évesként számon tartott sziklarajza a spanyol El Castillo barlang falát díszíti.
A tanulmány eredményei hatással lesznek az ausztrál sziklaművészettel kapcsolatos kutatásokra, ugyanis az ország legrégebbi sziklafestményei szintén tenyérlenyomatokból és állatábrázolásokból állnak. Azt, hogy ezek a rajzok önálló fejlődés eredményeként alakultak-e ki, vagy a művészeti gyakorlatot Délkelet-Ázsiából hozták magukkal az oda vándorló emberek, még nem sikerült tisztázni.