Történelem
Erős középosztály a fejlődés motorja
Antall József és Kis János tévévitája igazi politikai csemegének számított
Nagy volt a tét, sokan úgy vélték, az a párt győz majd végül április 8-án, amelyiknek az elnöke jobban veszi az akadályokat e vitában.
Ma már tudjuk, Antall József vette jobban. Kulin Ferenc, az MDF egykori elnökség tagja s alelnöke szerint Antall József eleve előnnyel indult, hiszen jobban ismerte a magyar politikai hagyományokat, s jobban értette a választók, a szélesebb közönség nyelvét. Az SZDSZ valószínűleg tévedett, amikor úgy döntött, Kis Jánost, a filozófust küldi ringbe Antall Józseffel szemben, már csak azért is, mert Kis inkább elméleti síkon igyekezett megfogni a beszélgetés témáit.
A vitatkozók számos dologban egyetértettek. Így például abban is, hogy Magyarországnak vissza kell térnie Európába, s az atlanti térségben is szövetségeseket kell keresnie. Ami a jövőbeni belpolitikai viszonyokat illeti, szilárd és demokratikus jogállam megteremése mellett a független szakszervezetek talpra állítását tekintették fontosnak a beszélgetőpartnerek.
Súlyos különbség mutatkozott viszont közöttük az átalakulás mikéntjéről. Antall a lassú, lépésről lépésre haladó változást vázolt fel, amelyben az állam sokáig megtartja még gondoskodó szerepét, ellenben Kis szerint csupán a sokkterápia hozhat kellő eredményt, csak így lehet leváltani a szocialista rendszert. Különbség mutatkozott abban is, hogy Antall József széles és roppant masszív középosztály megteremtésére akarta felhasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat, hisz ez a középosztály lenne a gazdaság motorja és a társadalom legstabilabb oszlopa. Kis János viszont a leszakadóknak, az elesetteknek nyújtandó segítséget tekintette elsődlegesnek a piacgazdaság áldozatokkal járó kiépítése során.
Kis János beszélt arról is, hogy a választások győztesének meg kell osztania a hatalmat parlamenti ellenzékével. Ez kicsit úgy hatott, mintha előre tudta volna már, hogy pártja, az SZDSZ marad alul végül a választási küzdelemben. Baló György, a vita moderátora felvetette, hogy bizonyos óhajok szerint koalícióra kellene lépnie az MDF-nek és az SZDSZ-nek. (Mark Palmer amerikai nagykövet már hosszabb ideje dolgozott ezen a kulisszák mögött.) Antall József ezt elutasította, mondván, így nem lennének egészségesen kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a kormánypártok és az ellenzék között a parlamentben.
Zsigmond Attila szerint ez a vita valóságos politikai csemege volt akkor, s csak azért nem maradt meg jobban a társadalom emlékezetében, mert utólag tekintve nem változatta meg az első forduló eredményét.
Ma már tudjuk, Antall József vette jobban. Kulin Ferenc, az MDF egykori elnökség tagja s alelnöke szerint Antall József eleve előnnyel indult, hiszen jobban ismerte a magyar politikai hagyományokat, s jobban értette a választók, a szélesebb közönség nyelvét. Az SZDSZ valószínűleg tévedett, amikor úgy döntött, Kis Jánost, a filozófust küldi ringbe Antall Józseffel szemben, már csak azért is, mert Kis inkább elméleti síkon igyekezett megfogni a beszélgetés témáit.
A vitatkozók számos dologban egyetértettek. Így például abban is, hogy Magyarországnak vissza kell térnie Európába, s az atlanti térségben is szövetségeseket kell keresnie. Ami a jövőbeni belpolitikai viszonyokat illeti, szilárd és demokratikus jogállam megteremése mellett a független szakszervezetek talpra állítását tekintették fontosnak a beszélgetőpartnerek.
Súlyos különbség mutatkozott viszont közöttük az átalakulás mikéntjéről. Antall a lassú, lépésről lépésre haladó változást vázolt fel, amelyben az állam sokáig megtartja még gondoskodó szerepét, ellenben Kis szerint csupán a sokkterápia hozhat kellő eredményt, csak így lehet leváltani a szocialista rendszert. Különbség mutatkozott abban is, hogy Antall József széles és roppant masszív középosztály megteremtésére akarta felhasználni a rendelkezésre álló erőforrásokat, hisz ez a középosztály lenne a gazdaság motorja és a társadalom legstabilabb oszlopa. Kis János viszont a leszakadóknak, az elesetteknek nyújtandó segítséget tekintette elsődlegesnek a piacgazdaság áldozatokkal járó kiépítése során.
Kis János beszélt arról is, hogy a választások győztesének meg kell osztania a hatalmat parlamenti ellenzékével. Ez kicsit úgy hatott, mintha előre tudta volna már, hogy pártja, az SZDSZ marad alul végül a választási küzdelemben. Baló György, a vita moderátora felvetette, hogy bizonyos óhajok szerint koalícióra kellene lépnie az MDF-nek és az SZDSZ-nek. (Mark Palmer amerikai nagykövet már hosszabb ideje dolgozott ezen a kulisszák mögött.) Antall József ezt elutasította, mondván, így nem lennének egészségesen kiegyensúlyozottak az erőviszonyok a kormánypártok és az ellenzék között a parlamentben.
Zsigmond Attila szerint ez a vita valóságos politikai csemege volt akkor, s csak azért nem maradt meg jobban a társadalom emlékezetében, mert utólag tekintve nem változatta meg az első forduló eredményét.