Eredete homályba vész ugyan, mégis egy célt szolgál ősidők óta

A rómaiak használtak először abla­kaikban üveget, a Kr. e. 1. évszázadból találtak erre régészeti bizonyítékot Alexandriában. Igaz, hogy az üveget már jóval korábban, a Kr. e. harmadik évezredben használták az egyiptomiak is, ám ablakokban csak jóval később, a rómaiak alkalmazták. Az ablaktörténet mellékszála, hogy az üveget a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt is ismerték, így az ide érkező magyarok természetes módon használták szilárd anyagú építményeikben.

Az ősi Távol-Keleten, Kínában, Japánban és Koreában papíron keresztül érkezett be a házakba a fény. A világ egyéb tájain az akkor elterjedt lakóalkalmatosságokban nem volt ablak. A mongol jurta, az afrikai szalmakunyhó, az indián bőrsátor, az eszkimó iglu ablaktalan volt.

Ahol azonban az idők folyamán egyre inkább ablakos hajlékokat építettek, már nagyon korán
megjelentek ezekben a szerkezetekben az osztások vagy rácsok. Ezek elsősorban a védelmet szolgálták, ám a kicsi rácsközöket lényegesen könnyebb volt fényáteresztő anyagokkal befedni, mint majd később a nagyobb, osztatlan felületeket. A faablakok másik igen korai tartozéka a szintén a védelmet szolgáló táblák és zsaluk felszerelése, ezekkel akár a szellőztetést, akár az elsötétítést is kitűnően megoldhatták.

Az ablakok alakja és a formája a középkortól pontosan alkalmazkodott az éppen uralkodó építészeti stílusjegyekhez. A román ablakok kicsi, félköríves – főleg üveg nélküli – ablakok voltak. A gótikában a vázas építészeti technika nagy, díszíthető, csúcsíves ablaktípust hozott divatba. Világosan felismerhetők a későbbi reneszánsz, aztán a barokk kor jellemző ablakai is, miként a burjánzó barokk ablakkeretek utáni egyszerűbb, letisztultabb klasszicista stílus.

Európa polgári otthonaiban a 16. századtól vált elterjedtté az ablaküveg használata. A sűrű farácsozatú keretekbe kis üvegtáblákat raktak, így az ablakok minden fontos szerepüket elláthatták: védelmet adtak a nem kívánt vendégek és az időjárás viszontagságai ellen, fényt engedtek a házba, segítségükkel a szellőztetést is megoldották, változatos díszítő elemeik pedig esztétikai élményt adtak.

Találékony mesteremberek megalkották az üveg és az ablakkáva összeillesztését, rögzítését és egyben szigetelését is szolgáló anyagot, a gittet. A gitt száraz krétaporból és lenolaj kencéből áll. A jó gitt receptje: nyolcvan deka kréta összegyúrva tíz deka olajjal. Ha nem használják el a teljes mennyiséget, akkor a maradék gyorsan összeszárad. Éppen ezért korábban a gittet vagy nedves ruhába csavarva vagy víz alatt tárolták. Vagy éppen, ha kis mennyiségről volt szó – mint Molnár Ferenc regényéből tudjuk – rágták, akár a rágógumit.

Kétféle ablaktípus vált uralkodóvá az ablakok elterjedése óta. A félezer éves találmányok közül a mozdíthatatlanul beépített keret és a benne vízszintesen vagy függőlegesen mozgó ablaktábla, vagy a másik, a kifelé vagy befelé nyíló ablakszárnyak közül a tolóablak az angolszász területeket hódította meg, innen került át aztán Amerikába is. Az európai kontinensen a szárnyas ablak volt az uralkodó. Ennek a lehető legkülönfélébb változatai éltek aztán és élnek ma is kontinensünkön.

Pallótok, gerébtok

A technika fejlődése természetesen az ablakok alapanyagait és műszaki szerkezetük változásait is meghatározta. Egészen a legújabb korig az ablakkereketek kizárólagos alapanyaga a fa volt. A legelterjedtebb ablaktok, ablakszárnytípusok az olcsóbb fenyőfából készültek, míg a tehetősebbek házaiba nemes keményfa ablakkeretek kerültek. Ne kalandozzunk most el arrafelé, hogy aztán a királyi kastélyokban az aranyáron beszerzett, egzotikus, távoli vidékekről származó fafajtákból – mahagóniból, ébenből – is készülhettek ablaktokok.

A késő középkor parasztházainak és városi házainak jellemző ablakfajtája volt a pallótokos. Ez dupla ablakszárnyakat hordozott, a külső kifelé, a belső befelé nyílt. A gerébtokos ablak az 1950-es években jelent meg, ennek a fajtának a tömeggyártása az 1980-as években szűnt meg. Itt már a külső ablakszárnyak is befelé nyíltak, egy-egy ablak akár nyolc szárnyból is állhatott. A légzárást kettős káva kialakításával oldották meg, amelyet akár szigetelőanyaggal is tömíthettek, így a gerébtokos ablakok hőszigetelése már lényegesen jobb volt, mint a pallótokosoké.

Az úgynevezett tessauer ablak a panellakások jellemző tartozéka volt. A tessauer – egyesített szárnyú – ablak lapjai össze vannak csavarozva, közel van a két üveg, így a hőszigetelő értéke rosszabb a gerébtokosnál. A legtöbb esetben az ablaktokok közepén elhelyezett fémtengelyen rögzítették őket, melyek egyben arra is szolgáltak, hogy a nagy ablaktábla ezen elforgatva lehetővé tegye a szellőztetést. Rövid ideig tudta betölteni hivatását, néhány évtized után kiment a divatból.

A következő, az 1990-es években elterjedt ablakok, az úgynevezett Sofa vagy Dufa típusúak, már hőszigetelt üveggel készültek, és a szerkezetből nem hiányzott a gumitömítés sem.

A fakeretes, ám idővel vetemedő ablakokat mára a korszerű módszerekkel kialakított, bonyolult falcrendszerű és megfelelő technikával tartósan stabillá formált ablakok váltják fel. Ezek hőszigetelő képessége minden eddiginél jobb, Magyarországon is számtalan erre szakosodott cég foglalkozik gyártásukkal. Ha a fából készültet választ a vásárló, a lehető legváltozatosabb formákban is elő tudják állítani, akár egy barokk kastélyt is el tudnak látni korhű küllemű, ám 21. századi technológiát képviselő ablakokkal.

A 20. század közepén kezdődött a műanyag ablakok sikertörténete. Fritz Klatte 1912-ben alkotta meg a PVC (polivinil-klorid) gyártásának technikai alapjait, a nagyipari termelés 1938-ban indult meg, ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy mennyi mindenre lehet használni ezt az anyagot.

Műanyag előnyök

Az már korábban ismert volt, hogy bármilyen ablakszerkezetben két elem, az üveg és a tokszerkezet együtt határozza meg az ablak hőátbocsátási tényezőjét. A műanyag ablakoknál – miután az üvegek hőáteresztését a lehető legkisebbre mérsékelték – a tokok és keretek fejlesztésével érték el az ablakok legjobb tulajdonságainak tartós megőrzését. A keretek műanyag profilokból készülnek, ezeket rozsdamentes acél elemekkel merevítik, számtalan formában alkalmaznak légkamrákat és használnak korszerű szigetelő habokat. A műanyag ablakoknak sok híve van szerte a világon, hiszen beépítésük rövid idő alatt kivitelezhető, könnyen tisztíthatók, nem kell időről időre festeni a felületüket, és egyre inkább környezetbarát alapanyagokból készülnek, amelyet többek között az újrahasznosításukra szakosodott üzemek egyre nagyobb száma is bizonyít.

---

Ablak az álmoskönyvben

Az ablak a maga valóságos és jelképes értelmében nagy szerepet kapott az irodalomban is. Krúdy Gyula híres Álmoskönyve például az ablakkal kapcsolatban több érdekes megfejtést ad.

Ablakot látni:
A vád alól felmentenek. Szabadulás rabnak. Holdtöltekor: nőknél szerelem.
Ablakokat nyitni: Hideg időjárás. Vízöntő havában: nagyon nagy hó.
Ablakon kinézni: Vendéged elmarad. Szent Mihály napján: hosszú tél, szélvész.
Ablakból kimászni: Ne menj a vásárra, mert elkötik a lovad.
Ablakból kiesni: Veszedelembe rohansz.
Ablakot törötten látni: Halaszd el utazásodat. Bak havában: nagy szerencsétlenség.
Ablakrámába üveget illeszteni: Ellenségednek beverik a fejét.