Elfogulatlanul Horthyról és koráról

Sokáig egyoldalú volt Horthy Miklós megítélése (Forrás: Britannica.com)

Deborah S. Cornelius amerikai történész szerző egész kutatási pályáját hazánk történelmének szentelte. Bár magyar felmenői nincsenek, a cél érdekében megtanult magyarul, hogy eredetiben tanulmányozhassa a magyar szakirodalmat, levéltári anyagokat, ezért többször járt hazánkban, történészekkel is konzultálva.

A könyv 2011-ben jelent meg az Egyesült Államokban, s a szerző elismeri, 1990-ig jórészt ideológiai kontroll, egyoldalú szemlélet alapján lehetett megismerni hazánk világháborús szerepét. „Horthy-fasizmus”, „utolsó csatlós” – lehetett hallani a közéletben, olvasni a tankönyvekben. Mások szerint 1990 után a korszak egyfajta ideologizálása következett.

Deborah S. Cornelius középen törekszik maradni. „Harag és elfogultság nélkül” (sine ira et studio – Tacitus) rendkívül részletesen, alaposan ismertet tényeket, anélkül, hogy egyénileg értékelne, vagy a tényekre vonatkozó pró és kontra nézeteket ismertetné. (Ezért könnyen lehet, hogy némely bal- és jobboldali történészek egyaránt támadni fogják.)

Szakály Sándor történész a Nemzeti Múzeum dísztermében rendezett könyvbemutatón joggal jelentette ki – mint a könyv egyik lektora és bemutatója –, hogy ha egy történész szerző esetleg egy dátumban téved, ki kell javítani, viszont a véleményét tiszteletben kell tartani. Ő egyébként nagyon elismerően szólt a műről és a szerzőről.

Miben teljesen eredeti a szerző alkotása? Felismeri, hogy második világháborús részvételünk oka lényegében a trianoni békediktátumig nyúlik vissza, ezért a mű a forradalmak rövid bemutatásával kezdődik, de nem zárul le 1945-tel, hanem csak 1948 őszével, a többpártrendszer teljes felszámolásával.

A szerző – objektivitása ellenére – látható szimpátiával viseltetik Horthy Miklós iránt. Pályájának részletes bemutatásával érzékelteti azt a szűk mozgásteret, amelybe a kormányzó kényszerült, ezt a könyv kiválóan megválasztott címe, a Kutyaszorítóban is érzékelteti. A kormányzó szerepét különösen a budapesti zsidóság jelentős részének megmentésében látja fontosnak, s a „csendőrpuccs” Koszorús Ferenc hőstettével való leverésével, amit a németek ha megdöbbenve is, de tudomásul vettek, s a kormányzót lényegében ezért nem állították háborús bűnösként a nürnbergi törvényszék elé.

Pozitívuma a műnek, hogy a mai napig tisztázatlan események kapcsán – például a kassai bombázás, Horthy István kormányzóhelyettes halála – nem bocsátkozik újabb találgatásokba, hanem csak a tényeket és a következményeket ismerteti. Azt, hogy mennyire nem egyoldalú a könyv, bizonyítja az is, hogy részletesen szól a népi írókról, a korszak szociális ellentmondásairól csakúgy, mint a Gulagra hurcoltakról és a szovjet katonák által megerőszakolt magyar nőkről.

A szerző részletesen beszámol a zsidóellenes jogszabályokról, a holokausztban való magyar közreműködésről, ennek ellenére e kérdésben alakult ki vita a könyvbemutatón, különösen a munkaszolgálatosok helyzetéről.

A könyv eközben olvasmányos, érthető, ebben nagy szerepe van Bánki Vera kitűnő fordításának. A szerző ráadásul bőséges jegyzetanyaggal támasztja alá állításait.

Deborah S. Cornelius műve kiemelkedő alkotás. Angol nyelvterületen még nem jelent meg ilyen részletes, alapos mű hazánk ezen harminc évének tragédiájáról, és iránymutató lehet a magyar történészek egy részének is a tényszerűségével, pártatlanságával.

A szerző jogász