Életképek a Balaton történetéből

A múlt század elején épített Kisfaludy csavargőzös még az 1950-es években is nagyon népszerű volt a nyaralók körében (Forrás: Fortepan)

Siófok már a rómaiak korában is lakott terület volt. Itt húzódott a Pécsről Ságváron át Győrbe vezető út. Az első magyar írásos emlékben, a tihanyi alapítólevélben is szerepel a neve: „a kis patak, amit Fuknak neveznek”. Később, 1528-ban már Fok néven említik, 1790 óta ismert a Siófok szó. A 19. század második felében indult dinamikus fejlődésnek a település élete. A Magyar Tenger fürdőház 1878-ban készült el, nyolcvan kabinnal. A fürdőtelep kiépítése 1885-ben kezdődött el. Ekkortól költöztek ide a magyar művészvilág jelesei, elsőként festők: Than Mór, Vágó Pál. Aztán 1900-ban lóversenypálya épült, itt volt a Balaton-átúszás célpontja, pezsgő éjszakai élet jellemezte a siófoki nyarakat.

A századforduló hatalmas változásait előkészítő események főszereplői a magyar közélet leghíresebb alakjai voltak. A történelem sok viharát átvészelő Siófok élete 1846-ban, a Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulásával vett hatalmas fordulatot. Szinte hihetetlen, hogy milyen csodákra volt képes a reformkor nagyjainak akarata és a közlekedés, közelebbről a balatoni hajózás okos felfuttatása. Kossuth Lajos írta meg a társaság alapító okiratát. Ebben az szerepelt, hogy a társaság örökös elnöke Széchenyi István, gőzösüket pedig Kisfaludy Sándorról nevezik el.

Az első gőzhajó: a Kisfaludy

Gyorsan elkészült az első balatoni gőzhajó. Meghajtó gőzgépét Londonból rendelték meg. A gépészeti részek hajón Triesztbe kerültek, ahonnan lovas kocsikkal hozták Balatonfüredre azokat. Ekkor már hasonló módon odaszállították a hajó Óbudai Hajógyárban elkészített fatestének részeit. Az örökös elnök, Széchenyi születésnapján rakták vízre a Kisfaludy gőzöst. 1847-ben a gőzhajó Keszthelyről Kenesére és Füredre úszott, közben kikötött Fonyódon, Badacsonyban, Révfülöpön, Bogláron, Szántódon és Alsóörsön. Kiépültek a kikötők, de rövid ideig szolgáltak. Balatonfüreden 1862-ben korszerű kikötőt emeltek, majd 1863-ban a déli parti vasút kiépítésével együtt elkészült a siófoki is.

Siófokon a víztorony előtti téren 2011-ben állították fel Varga Imre Széchenyi-szobrát. A lendületes fémkompozíciót szökőkút közepére helyezték el. A stilizált hajóorr fölé magasodik a gőzhajó parancsnoki hídja, ezen áll Széchenyi István alakja. Magyarország közlekedésfejlesztésének kulcsfigurája – túl kiterjedt rokonsága, a Széchenyi család déli parti meghatározó szerepén – ilyen módon is kapcsolódik tehát Siófokhoz.

A balatoni hajózás története sok érdekességgel szolgál. A gőzhajózás korszaka előtt volt ugyan néhány vitorlás a tavon, a halászok bödönhajóikkal járták a vizet, és három rév is hozta-vitte az utazókat, de az igazi változást a Kisfaludy gőzhajó vízre bocsátása hozta. A hajó 1863 után élte fénykorát, amikor a vasút Siófokra hozta az üdülőket, akik közül sokan ott maradtak, a többiek pedig átmentek Balatonfüredre. A Kisfaludy gőzös ekkortól kizárólag a két település között közlekedett. Sokat használták, 1869-ben a fa hajótestet vasra cserélték. A 19. század végére annyira elkoptatták, hogy a hajót leállították. Aztán 1888-ban új társaság alakult a rendszeres balatoni személy- és teherszállításra, mégpedig a Balatontavi Gőzhajózási Rt. A társaság új gőzöst építtetett, amelynek a neve Kelén lett.

Motorosok és vízibuszok

Siófokhoz kötődik a tavi közlekedést fellendítő két új csavargőzös, a Kelén és a Helka összeszerelése. Itt tették vízre 1891-ben mindkettőt, egyforma méretűek voltak, testük vasból, felső részük fából készült. A hajózás fejlődéséhez tartozott a kikötők korszerűsítése, újak építése. A korábbi fa kikötőket kőmólók váltották fel. Néhányukból már naponta háromszor indultak gőzhajók. A balatoniak hagyománytiszteletét jelzi, hogy régi, már elpusztult hajóik nevét egy-egy új vízi járművüknek adták. Így kapta meg az 1909-ben elkészült csavargőzös a Kisfaludy nevet. A Keszthely–Badacsony–Fonyód járaton egészen 1960-ig közlekedett. A kalandos sorsú Jókai gőzhajó 1913-ban került vízre, 1945-ben német katonák elsüllyesztették. Kiemelése után, 1964-ben helyrehozták, dízelmotort kapott, 1980-ban a Tiszára vitték, ott újították fel, majd 2002-ben visszahozták a Balatonra. Azóta is járja a tavat.

Az 1920-as évektől jött el a motoros hajók ideje a Balatonon. A Szántód és Tihany közötti komphajók mellett négy új luxuskivitelű motoros jármű indult útjára. A Csobánc és a Szigliget teste vasból, felépítményei egzotikus teakfából, bútorai mahagóniból készültek. A Csongor és a Tünde a balatonfüredi hajógyárban épült, tölgyfa hajótesttel és teakfa felépítménnyel. Számtalan motorost helyeztek forgalomba a második világháború előtt, ezek többségét a háború megsemmisítette vagy tönkretette, néhányukat helyrehozták, napjainkban is közlekednek, ilyen például a Boglár. A világháború után hosszú évek munkájával érték el, hogy tíz hajó járja a tavat.

Majd 1956 után megjelentek a Balatonon a vízibuszok. A százötven főt befogadó motorosokat, túl a menetrend szerinti használaton, sétahajózásra is használták. A névadásban ezeknél már nem követték a hagyományokat, a vízibuszok balatoni településneveket kaptak. Az 1960-as és 1970-es években újabb nagy, négyszáz személyes hajókat hoztak a Balatonra a Dunáról: a Zebegényt, a Szentendrét és az Ercsit. Egy új hajót szereztek 1978-ban a Szovjetunióból: a Lelle motoros ma is jár a tavon. Nem sokkal ezután, 1980-ban jelentek meg a négy-hatszáz személyes katamaránok: a Siófok, a Badacsony és a Füred, amelyek napjainkban is fontos részei a balatoni közlekedésnek. S 2006 óta Szent Miklós néven szállítja az utasokat a Siófokon féléves munkával korszerűsített, hatszáz személyes hajó.

Egy kiváló vízépítő mérnök

A siófoki part egyik legszebb része a Beszédes József sétány. A reformkorból többnyire csak a politikusok és írók-költők nevét ismerjük, pedig mögöttük szakemberek egész hada végzett óriási munkát, hogy Magyarország megújuljon. Széchenyi és Kossuth kortársa volt Beszédes József vízépítő mérnök, aki a reformkor nagy vízügyi átalakítási munkálatait irányította. Ezek közé tartozott a Sárvíz, a Kapos és a Sió szabályozása, az egységes árvízvédelmi töltések kiépítése a Dunán Baja és Báta között, ami százhúszezer hold ármentesíté­sét jelentette. Terveket készített a Balaton vízszintjének leszállítására, ám ezt csak később valósíthatták meg. A kiváló vízmérnöknek, a dunántúli vízrendezési munkák irányítójának emlékét Siófokon Vígh Tamás szobra őrzi, nevét a siófoki általános iskola és a dunaföldvári híd viseli.