Egy magyar feltaláló lenyűgöző karrierje

Bíró László József (Forrás: Wikipédia)

Bíró László József, aki Ladislau José Biro néven jutott el a világhírnévig, Budapesten, egy terézvárosi zsidó családba született Schweiger László Józsefként, 1899. szeptember 29-én. Argentínában halt meg, 1985-ben. Abban az országban, ahová 1938-ban menekült a magyar zsidótörvények elől.

Gyökeret vert, mégpedig olyannyira, hogy születésnapja 1986 óta a feltalálók napja (Dia del Inventor) Argentínában.

Golyóstollreklám 1945-ből, egy argentin újságban (Forrás: Wikipédia)
Bíró édesapja, Schweiger Mózes Mátyás Hódmezővásárhelyről került a fővárosba. Műfogász volt, ma fogtechnikusnak mondanánk. Édesanyja a kaposvári származású Ullmann Janka. Családnevüket 1905-ben magyarosították. Bíró László 1931-ben kötött házasságot Schick Erzsébettel, akivel együtt 1938-ban zsidó vallásából kitért az evangélikus hitre. Bíró, miután alaptanulmányait befejezte, újságírónak állt, de közben a festőművészettel is kacérkodott. A nyomdákban szerzett tapasztalatai vezették el Budapesten első golyóstollának megszerkesztéséhez. Megfigyelte, hogy az újságnyomáshoz használt sűrű festék gyorsan szárad és jól megmarad a papíron. Nem volt más dolga, mint ezt a sűrű tintát egy kézi tollból a papírra vezetni. A tollhegybe apró golyó került, ami a tintát mindig a golyó aljára viszi, és ahogy az íróeszköz a papíron mozog, a golyó forgása folyamatosan szállítja a tintát a papírra. Bíró László első golyóstoll szabadalmát 1938-ban jelentette be a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságnál. Még ugyanebben az évben az „örökíró” továbbfejlesztett változatára újabb szabadalmat kért, ennek neve a következő volt: pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltőtoll. 1940-től, már Argentínában letelepedve tökéletesítette találmányát, amelyre ott 1943-ban kért védelmet. A golyóstoll sorozatgyártása 1945-ben kezdődött – először Eterpen néven, majd a máig használt nevén, Biropenként – viharos gyorsasággal vált népszerűvé az egész világon. Érdemes felidézni néhány indítékot azok közül, amelyek a golyóstoll példátlanul gyors elterjedését segítették. Az angol kormány például azért vásárolta meg a szabadalmat, mert a toll nagy magasságokban is működött, azaz nem folyt ki belőle a tinta. A második világháború utolsó évében rendszeresítették a brit Királyi Légierő gépein a Bíró-féle golyóstollakat. Franciaországban ma is működik az a részvénytársaság, amelyet a golyóstoll gyártására hoztak létre, ez a nálunk is ismert BIC cég. Az íróeszközipar egyik legelőkelőbb társasága, a Parker 1957-ben készítette el első golyóstollait, s a népszerű íróeszköz használata az 1960-as évektől vált általánossá.

1928 Vizes töltőtoll (Magyarország)
1930 Mosógép (Magyarország) „Mesemosó a tökéletes házi gőzmosógép” - tűzhelyhez kapcsolható, az energiát gőzből nyerő mosógép
1932 Automatikus sebességváltó (Magyarország)
1936 Elektromágneses továbbító berendezés (Magyarország) (Lineáris motor) - később ennek alapján indultak a japán szupervasút-kísérletek.
1938 Golyóstoll (Magyarország, Franciaország, és több mint száz szabadalom különféle országokban) 1941–1948 (Argentína)
1941 Termikus berendezés (Argentína)
1942 Fertőtlenítő golyócska (Argentína és hét másik ország)
1943–1957 Klinikai termográf (Argentína és hat másik ország)
1943–1959 Sérthetetlen zár (Argentína és hat másik ország)
1943–1962 Palackcímke-nyomtató (Argentína)
1943–1962 Függönytartó (Argentína)
1944 Eljárás fenolgyanták előállítására (Argentína)
1944 Ampullanyitó (Argentína)
1944–1948 Golyóstoll (Amerikai Egyesült Államok)
1945 Eljárás acélrudak ellenállásának növelésére (Argentína)
1945–1954 Golyós dezodor
1956 Nyomdai tükör (Argentína)
1958 Berendezés energia kinyerésére a tenger hullámaiból (Argentína)
1970 Fehérje (Argentína)
1978 Együtemű belső égésű motor (Argentína)
1978 Gázok frakcionálása molekuláris és izotóp rendszerekben (Argentína és három másik ország)

Az írószerszám több ezer éves diadalútja a kínai jóscsontoktól napjainkig
A vésőtől és az ecsettől az örökíróig

A legkorábbról fennmaradt írásjelek az ókorból, négyezer évvel ezelőttről a kínai jóscsontokon találhatók. Vésőszerű, hegyes szerszámmal karcolták a jeleket a csontokba. Kínában a Kr. e. 4. században megjelent az első ecset, nyúlszőrből készült, és egy bizonyos Meng Tien nevű tábornok találmánya volt. Ha nem véstek vagy festettek, akkor tintába mártott bambuszpálcikával írták jeleiket fára, kőre, csontra, majd selyemre és papírra.

Mezopotámiában mindent írásban rögzítettek. Az írnokképzés évtizedekig tartott. Puha agyagtáblákra nyomkodták a jeleket fa- vagy nádpálcikával. Az írópálcák mai tollszárnagyságúak voltak, hegyük háromszög alakú. Az így készült táblákat ma úgy emlegetjük, hogy ékírást használtak. Egyiptomban nádpálcával karcolták az írásjeleket a papiruszra, de használták a tintába, festékbe mártogatott káka íróvesszőt is. A hieroglifák rögzítésére az írónádat alkalmazták.

A görögök hasonló eszközökkel írtak, a papirusz mellett már a pergament is használták, amire ólommal vonalakat húztak, hogy soraik egyenesek legyenek.

A rómaiak hosszúkás formájúra alakított ólomrudakkal vagy tollszárba illesztett ólomhegyekkel írtak. Hogy sötétebb és maradandóbb legyen a betű, feltalálták a tinta közvetlen elődjét, az ólomból és ónból készített írórudat. És használták az írónádat és az íróvesszőt is. Az íróvessző lényegében egy hegyes fémvessző volt, amellyel viasszal bevont deszkalapokra írtak, s amelynek lapos végével az írásjeleket, ha már nem kellettek, egy mozdulattal el lehetett tüntetni, és újra használhatóvá vált a tábla. A stílus történetének talán legismertebb eleme az a tény, hogy Julius Caesart egy ilyen eszközzel szúrták le. A viasztáblákat az elkövetkezendő évszázadokban is használták, még a 18. századból is van rá adat, hogy egyes kolostorokban írtak rájuk.

A középkorban az írástudók legtöbbje lúdtollat használt. Az íróeszköz kialakítására külön tollvágó kés szolgált. Írásra leginkább a lúdtoll volt alkalmas, a gazdagabbak a hattyútollat alkalmazták. De mindenféle madártollal formálták a betűket, a finom vonalakhoz a varjú tolla volt a legjobb, ám hasonló szerepet tölthetett be a sas, a bagoly, a sólyom és a pulyka tolla is. Ritkaságszámba ment a strucctollból készített íróeszköz. A tollmetszés megbecsült mesterség volt. Legfőbb eszköze volt a tollkés, és természetesen kellett hozzá a madarak öt első evezőtollából az egyik. A legerősebb tollakat tavasszal lehetett kihúzni az állatokból, egy libának tíz-tizenkét írásra alkalmas tolla van. A bal szárny tollai az író ember jobb kezébe illettek, a jobb szárnyéi a bal kézbe. Hogy a toll lágyabbá váljon, forró vízbe áztatták, utána forró homokba vagy hamuba tették, hogy erősebb, rugalmasabb legyen. A tollszár végét ferdén levágták, majd hegyétől befelé egycentis bevágást tettek, ez szívta magába a tintát. Végül következett a toll apró forgácsainak eltávolítása, a tollhegy élesítése, vékonyítása. A kopott tollhegyeket utómetszéssel javították. A lúdtoll a legelterjedtebb a 17–18. században volt, Németországban egy évben ötvenmillió lúdtollat használtak el írásra ekkoriban. Európában lúdtolltermelő nagyhatalomnak számított Oroszország és Lengyelország.

A modern kor egyik rövid életű íróeszköze az üvegtoll, amely nem más, mint egy lezárt üvegrúd, melyben a tinta a hegyen kialakított mélyedésekben volt, és szivárgott le a hegybe. Alig kopott, nem rozsdásodott, és mindenre lehetett írni vele. A thüringiai üvegfúvók tökéletesítették ezt a „szerszámot”, amelyet aztán német, francia és amerikai cégek gyártottak és kínáltak, mint ideális íróeszközt egészen a 20. század elejéig.

Ekkor azonban már ennél jóval elterjedtebb volt az acél tollhegyekkel felszerelt toll. Már a 19. század elején többen megpróbáltak különféle fémekből a lúdtollakhoz hasonló hegyeket készíteni, ez azonban nehezen ment, mert a fémipar még nem tudott kellő minőségű alapanyaggal és formázó szerkezettel szolgálni. A század közepén egy berlini műszerész, Heinrich Siegmund Blankertz gépesítette az acél tollhegyek gyártását.

Petőfi Sándornak egy Arany Jánoshoz írt levélrészlete arról tanúskodik, hogy Magyarországon is elterjedt ez az írószerszám: „Tollat ragadtam, vagy tulajdonkép nem is tollat, hanem fából való botot, mellynek vége hasított hegyes acél vagy réz.”

Az íróvessző fejlődése aztán a huszadik században a töltőtoll feltalálásával ért csúcspontjára, amelynek egyik legjelentősebb mellékága a Bíró László-féle golyóstoll, amelyet mi sokáig csak örökíróként emlegettünk. Napjainkban sokkal többen használják az egyszerűen, könnyen kezelhető golyóstollat a töltőtollnál, ám azok, akik még mártogatós, acélhegyű tollal tanultak meg írni, szívesen veszik kezükbe az egyfajta régimódi eleganciát megtestesítő töltőtollat is.

A GM megvette, de nem használta a szerkezetet
Automata sebességváltó

Bíró László találmányai közül az egyik legjelentősebb az automata sebességváltó, amelyet a General Motors (GM) vásárolt meg tőle, ám soha nem gyártották. Az autógyár a konkurencia elől halászta el Bíró szerkezetét, hogy aztán 1939-ben előálljon saját fejlesztésű automata váltójával.

Bíró László az 1930-as évek elején Bugatti sportkocsit vett magának. Néhány rövid út után úgy döntött, hogy a tengelykapcsolós váltómechanizmus nehézkes működésén változtat, mert az visszafogja az autó erejét. Dolgozni kezdett a sebességváltásokat kényelmesebben, pontosabban szolgáló váltóművön. Egy év után szabadalmaztatta, ám további tökéletesítésére nem volt pénze, itthon nem érdeklődtek az újdonság iránt. Az Opel és annak amerikai tulajdonosa, a General Motors azonban fülest kapott Bíró találmányáról, meghívta Berlinbe, hogy mutassa be neki. Bíró László sajátos módját választotta találmánya megbízhatóságának igazolására: a szerkezetet beépítette saját oldalkocsis motorkerékpárjába, és ezzel minden gond nélkül megtette a Budapest–Berlin közötti ezer kilométeres távot. Négy további berlini tesztkör után megállapodtak. A jogokat megvásárló General Motors öt éven át havi kétszáz dollárt fizetett a feltalálónak, és minden eladott darab után százalékot is kapott volna. Ám mivel a nagy autógyár soha nem használta fel Bíró szerkezetét, így a feltalálónak csak az akkor egyébként tekintélyes pénznek számító tizenkétezer dollár jutott.