Borostyáncsepp örökítette meg a mikrodrámát

 George Poinar, az Oregoni Állami Egyetem rovartudósa és borostyánszakértője szerint a megkövesedett gyanta egy aprócska gombát, egy szál emlősszőrt és egy rovarnak mindössze pillanatokkal a ragacsos faváladék lecsöppenése előtt levedlett kültakaróját tartalmazza. A gomba egy fa tövében nőtt. A rovar felfedezte, és készen állt arra, hogy lakmározzon belőle. Ekkor azonban megjelent egy rágcsáló, elharapta a gomba szárát és ezzel egy időben némi gyanta csöppent a gombára – magyarázta elméletét a szakember. Poinar szerint a gyanta elkapta a rovar lábát, ezért az apró állat jobbnak látta levedleni a kültakaróját és eliszkolni a helyszínről. Mint hozzátette, a különleges borostyánkő egy nagyjából ötvenmillió évvel ezelőtt, egy ősi szubtrópusi örökzöld erdőben történt találkozást őrzött meg a jelenkor számára. A kutatók a Fungal Biology című folyóiratban számoltak be a felfedezésükről.

A borostyán vagy ahogy olykor nevezik borostyánkő valójában fosszilis, azaz megkövesedett gyanta. Az ókorban nagy értéke volt, amelyet jelez a róla elnevezett s fél Európát átszelő út – amelynek egyik fontos csomópontja, Szombathely, azaz Savaria hazánkban feküdt. A borostyán legismertebb előfordulási helye a Balti-tenger vidéke. Innét került elő a legnagyobb, csaknem nyolc kilogrammos példány, amelyet ma Berlinben lehet megcsodálni. A megkövesedett gyantából ékszereket készítenek. A legnépszerűbbek azok a példányok, amelyek valamilyen hajdani élőlényt zártak magukba.