Az Orvosi Hetilap kiadásának segítői

A magyar kulturális örökséghez tartozik. Nevéhez híven, hetente, évi ötvenkét füzetben jelenik meg nyomtatásban és az online felületen. A lap a klinikai és a kísérleti orvostudomány területéről közöl tanulmányokat, és rövid összefoglalókat. Az orvostudomány minden szakágából fogad közleményeket, és helyt ad orvostörténeti munkáknak is.

Alapításakor megjelenését Szelényi Lajos anyagi támogatásának köszönhette. A rendkívül kalandos sorsú magyar orvos élettörténetének néhány részlete arról árulkodik, hogy aki csak egy kicsit is megvizsgálja a 19. századi magyar történelmet, igen sok rendkívüli emberrel, élettörténettel találkozhat. A hihetetlenül változatos és nagyvonalú életút, amelyet Szelényi Lajos hosszú pályája magába foglal, mindenki számára tanulságos lehet. Kismartonban született 1794-ben Stessel Lajos néven, és 93 éves korában, 1888-ban halt meg, Tápiószelén. Orvosi diplomáját Bécsben szerezte. Ekkor írta meg fő tudományos művét, disszertációját a skorbutról. Magánpraxisa mellett több főrendi család háziorvosa volt, így a Széchényieké is Nagycenken. A magyar forradalom hatására változtatta meg nevét, azaz magyarosított. A bukás után bécsi házában és vidéki birtokán befogadta a menekülőket. Sok pénzzel támogatta az emigrációt. Ezért 1850-ben tíz év várbörtönre ítélték, amelyből öt évet le is töltött Kufsteinben. Kiszabadulása után eladta ausztriai birtokait, és Magyarországra, Tápiószelére költözött. A tehetős Szelényi Lajos vagyonából sok jótékony célú alapítványt hozott létre.

Az Orvosi Hetilap a második orvosi lap volt hazánkban, az elsőt Bugát Pál (Gyöngyös, 1793–Pest, 1865) alapította, Orvosi Tár címmel. Bugát Pált 1820-ban avatták szemészorvossá. Sokfelé megfordult, és sokféle tisztséget töltött be az orvostársadalomban, tehetsége már 1824-ben Selmecbánya és Bélabánya főorvosává tette. Ebben az évben habilitálták a pesti egyetem sebészeti tanszékére, itt dolgozott huszonnégy évig. Az 1848-as forradalom idején Magyarország főorvosának nevezték ki. A világosi katasztrófa után minden tisztségétől, de még nyugdíjától is megfosztották. Gyöngyösre vonult vissza, szinte minden idejét a nyelvészetnek szentelte, komoly tanulmányokat hagyott az utókorra az összehasonlító nyelvészet tudományából. Bugát Pál már orvos korában nagyon komolyan foglalkozott a nyelvészettel, rengeteg műszót alkotott, tőle ered a mai orvosi irodalomban általában használt szavak nagy része.

A jeles orvos nyolc csángó magyar fiút fogadott örökbe, akiket becsülettel felnevelt és kitaníttatott.

Az időben visszaugorva, orvosi pályáját vizsgálva feltétlenül megemlítendő, hogy már 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Bugát Pál vetette fel a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének eszméjét, az Orvosi Tár című, 1841-ben indított népszerű szakfolyóiratban.