Amiről Herceghalom neve mond mesét

Történelmünk 19. századának legnagyobb alakjai kötődnek ehhez a vidékhez. Nézzük sorjában. Herceghalom, a szomszédos Biával együtt, a leginkább ördöglovasként ismert Sándor Móric birtokához tartozott. A Sándor Móric kezén lévő óriási uradalom nem a semmiből született. A szlavnicai Sándor család bajnai ágának tagjai a 17. századtól gyarapították itt vagyonukat. 1696-ban például Sándor Menyhért szerezte meg Bajnát, Nagysápot, Sárisápot és Babalpusztát. A vitéz nemes ezt megelőzően Esztergomban élt, miután a Habsburgok oldalán hadba szállt Thököly seregei ellen, és győztek, az érseki székhelyen telepedett le. Igen rövid idő elteltével alispánná választották, vagyis a megye irányítása Sándor Menyhért kezébe került, hiszen a főispán személyében nem mást, mint az esztergomi érseket tisztelhettük. Ő pedig nemigen foglalkozott a közigazgatással.

A Rákóczi-szabadságharc után, 1716-ban a Sándor család bárói rangot kapott. Sándor Menyhért halála után utódai egy okosan megnövesztett birtokhoz jutottak, az övék volt Récsény, Ság, Sverbic, Újlak, Egresd, Pásztó, Dalmad és Darázs. Menyhért fia, Mihály 1773-ig állt a bajnai uradalom élén. Ennek megszervezése neki köszönhető. Bajnához megszerezte Kömlődöt, Gyermelyt és Szomort, majd Biát, Torbágyot és Botpusztát.

A környék egyik legszebb látványossága, Gyarmatpuszta a gyönyörű vadászkastélyával, festői tavával és a később felépített kápolnával, melyben a Sándor család tagjai – így az ördöglovas is – nyugszanak, 1717-ben királyi adományként került a Sándor-birodalomba. Ha gyorsan előreszaladunk az időben, felidézhetjük a híres-hírhedt kommunista korszakbéli vadászatok képeit. Gyarmatpuszta kitüntetetten kedves vadászterülete volt Rákosi Mátyásnak és Kádár Jánosnak. Büszkén hozták ide külföldi elvtársaikat is. Az 1970-es években aztán egy otromba, alpesi stílusban épített vadászházat ültettek a gyönyörű park közepébe.

Sándor Mihály halála után fia, Antal, már grófként megszerezte Rárót is. Ő építette át 1775-ben a bajnai kastélyt, és hozta létre mellette a vadaskertet. Antal grófot az osztrák–magyar arisztokrácia éppen úgy szerette, mint nagylelkű adományai miatt a jobbágyai. 1801-ben bekövetkezett halálakor Vince fia követte, akinek a felesége a rendkívül jólelkű asszony, Szapáry Anna volt. Ez a Vince úr volt az ördöglovas apja. A köszvényes és emiatt gyakran rosszkedvű Sándor Vince keveset volt Bajnán. Eladta a család esztergomi házát, és Budán, a Várban építtetett egy palotát Pollack Mihállyal. Az impozáns ház ma újra régi fényében ragyog, a Sándor-palota a köztársasági elnöki rezidenciának ad helyet.

A mogorva Sándor Vince 1823-ban meghalt. Az addig szinte neveletlen Sándor Móric ekkor kezdte el valójában azokat a tanulmányokat, melyeket a kor arisztokrata sarjai már apró gyerekkoruk óta elvégeztek. Éles eszű fiatalember volt, igen rövid idő alatt megtanult olaszul, franciául, zongorázott, citerázott és dalokat is komponált. Mindezek ellenére rendkívül zárkózott, idegenekkel szemben elutasító volt. Sok kortársával ellentétben megbízható, komoly jellem volt. Nem ivott, nem kártyázott, nem voltak nőügyei. Egyetlen szenvedélye: mérhetetlenül szerette a lovakat. Ezt apjától örökölte, bár Sándor Vince soha nem engedte meg fiának, hogy lóra üljön. Sándor Móricnak a vérében volt a lovaglás tudománya, soha senki nem tanította, hogy miként kell a lóval bánni. Ez a tehetsége hamar nagy hírnevet hozott neki, ám sokba is került. Eladta a rárói birtokot és a budai palotát is. Lovasbravúrjainak egész Európa tapsolt. Vakmerősége nem ismert határt, paloták lépcsőin vágtatott fel, fogatokon ugratott át. Sándor Móric komoly barátságban állt Széchenyi Istvánnal. Ő javasolta például a Pestet Budával összekötő híd - a Lánchíd - felépítését. Nem csoda, hiszen Sándor Móric kedvenc lovával, Tatárral gyakran úsztatott át a jeges Dunán.

Sándor Móric 1835-ben kötött házasságot Metternich Kelemen kancellár lányával, Leontinával. Szép, boldog házasságban éltek, két gyermekük született, ám kisfiuk, Leó hétéves korában meghalt. Az ördöglovasnak, mint írják, a ló volt az élete, és a ló lett a veszte. 1850-ben kiesett a kocsijából, s fejét egy vasrácsba ütötte. Látszólag nem esett semmi baja, de néhány nap múlva dührohamok törtek rá. Hónapokig elmegyógyintézetben ápolták, s egészségét soha nem nyerte vissza, betegsége élete végéig, a Bécs-Döblingben álló elmegyógyintézetben 1878-ban bekövetkezett haláláig elkísérte. Sándor Móric élete utolsó pillanatában is érinti tehát Széchenyi Istvánét.

A népemlékezet szerint a Sándor Móric koporsóját hazahozó gyászkocsit négy fekete paripa húzta, ezek a bajnai templom előtt megvadultak, és elragadták a kocsit. Amikor megállították őket, a lovak összeestek, és követték a halálba gazdájukat.

Férfiágon ezzel kihalt a szlavnicai-bajnai Sándor család. Egyetlen örökös maradt, Paulina Klementina Maria Valpurga Sándor de Szlavnica. Röviden Sándor Paulina, aki a korabeli ábrázolások szerint rendkívül szép nő volt. Nagybátyjához, anyja féltestvéréhez, Metternich Richárd herceghez ment feleségül. Ez nem volt szokatlan abban a korban, Metternich Kelemen hercegnek egyébként három feleségtől összesen tizennégy gyermeke született, volt egy törvénytelen lánya is egy orosz hercegnőtől.

Sándor Paulina férje, Metternich Richárd diplomataként szolgálta a Habsburg-házat. Három lányuk született: Zsófia, Antoinette és Klementina. Anyjuk, Paulina, férje 1895-ben bekövetkezett halála után végleg Bajnára költözött. Családja iránti szeretete nemcsak az ősi birtok irányítását jelentette, hanem a Sándor név megőrzésének vágyát is. 1897-ben ezért kérvénnyel fordult az uralkodóhoz, hogy családnévként ezután a Metternich-Sándor nevet viselhesse, s Ferenc József engedélyezte ezt.

Paulina azonban nem tudta átadni a nevet, hiszen csak lányai voltak.

A legkisebb, Klementina, hajadon maradt, és Bajnán élt. Szoros kapcsolatban állt testvéreivel. Mivel saját gyereke nem volt, örökösévé Antoinette nővére unokáját, Ferenc Albert de Ratibor herceget tette meg, fiává fogadva őt. Az 1920-ban született, teljes nevén Metternich-Sándor Ferenc Albert Maximilian Farkas József Tádé Mária örökbefogadó anyjával együtt a második világháború idején elmenekült Magyarországról. Az évszázadok munkájával kiépített uradalmat a kommunisták elkobozták, a kastély minden kincse eltűnt, szétlopták az oroszok. Az épületből gépállomás és téesziroda lett. A Metternich-Sándor uradalom egyben tartásáért korábban annyi viszontagságot vállaló Klementina hercegnő 1963-ban,
93 éves korában halt meg Németországban. Valójában ez a szomorú esemény jelentette a Sándor család kihalását. Az örökbefogadott hosszú nevű herceggyerekkel még 2008-ban interjút készíthettek, Neuaigenben élt, gyönyörű barokk kastélyban.

A Bécsbe vezető út melletti Her­ceghalom – korábban  Csonkatebe – azért viseli ma ezt a nevet, mert Sándor Móric leánya, Paulina grófnő Metternich Kelemen kancellár fiához ment feleségül. Aki természetesen szintén herceg volt. A település környéki puszták nevei pedig a két történelmi család egy-egy tagjának nevét viselik. A legszebb közülük talán a Háromrózsa elnevezés, ahol a három virág nyilván nem lehet más, mint Sándor Móric, az ördöglovas három unokája: Zsófia, Antoinette és Klementina.