A polgárirepülés-történet fénykora

Egészen 1924-ig kellett várniuk – a sors fintora, hogy éppen az Amerikai Egyesült Államok merev szerkezetű léghajójának szerencsétlensége után nyílt erre lehetőségük –, amikor megrendelést kaptak egy üzembiztos, kormányozható léghajóra. Még az sem számított, hogy ennek költségeit Németországnak háborús jóvátétel gyanánt kellett állnia. A Zeppelin Művek főmérnöke megtervezte az LZ 126-os zeppelint. Ez volt aztán az a gép, amely 1924 októberében útnak indult az Amerikai Egyesült Államokba. A léghajó a 8050 kilométeres utat 81 óra 2 perc alatt tette meg. Amerikában óriási tömeg ünnepelte érkeztét, az elnök meghívta a németeket a Fehér Házba, s a zeppelint a béke angyalának nevezte. Ebből a szerkezetből lett aztán az Újvilágban ZR–3 USS Los Angeles néven az Egyesült Államok legsikeresebb léghajója. Egyetlen baleset nélkül repült 1932-ig, ekkor vonták ki a forgalomból.

Hugo Eckener ezzel a bátor tettével a merev léghajók építésében visszaszerezte a Zeppelin társaság vezető szerepét. Talán ennél is nehezebb volt azonban a továbbfejlődéshez szükséges anyagi háttér megteremtése. Végül sikerült, 1928-ban felszállt az új LZ 127-es, Graf Zeppelinnek nevezett léghajó. Az óriásszivar hossza 236,6 méter volt, térfogata 105 ezer köbméter, azaz előállt a világ legnagyobb léghajója. A vállalattulajdonos ezt a szerkezetet kísérleti és egyfajta marketingcélokra használta. Az új zeppelin útjai arra szolgáltak, hogy előkészítsék a menetrend szerinti léghajózást, ami az utas- és a postai szállítást is jelentette. Újra elrepültek New Yorkba, a Graf Zeppelin eljutott Olaszországba, Spanyolországba és Franciaországba is. A Graf Zeppelin 1929-ben Föld körüli útra indult. Óriási hírverés övezte az expedíciót. Lakehurstből indultak, Freidrichafen után Tokióba, majd Los Angelesbe és vissza Lakehurstbe repültek. A 49 618 kilométeres utat huszonegy nap, öt óra és harmincegy perc alatt tette meg a hatalmas léghajó. A nagy gazdasági világválság sem törte meg az LZ 127-es lendületét, egyre nagyobb számban szállított utasokat, és vitte a postai küldeményeket szerte a világban.

A Graf Zeppelin mérlege imponáló: százharminchatszor repülte át az Atlanti-óceánt, ezzel együtt ötszázkilencven útján másfél millió kilométert tett meg, 17 177 órát repült, és harmincnégyezer embert szállított.

Németországban 1933 után a nácikat nem érdekelte Hugo Eckener békeideálja, és azt is tudták, hogy a kormányozható léghajók hadi célokra alkalmatlanok. A nácik minden figyelmüket és erejüket a repülőgépek fejlesztésére fordították. Ugyanakkor a zeppelinek népszerűségét propagandacélokra használták. Hermann Göring légügyi miniszter új repülőtársaságot alapított, a Deutsche Zeppelin-Reedereit (DZR), és az új cég vette át a léghajók útjainak irányítását. Ekkortól a zeppelinek horogkereszttel a farkukon repkedtek. Az RZ 129-es típus 1936-ban készült el, amelyet héliummal akartak feltölteni. Hugo Eckener villámgyorsan nevet is adott az új szerkezetnek, a német elnökről, Paul von Hindenburgról nevezte el. Nem kapott azonban héliumot a ballonhoz, ezért úgy döntöttek, hogy a Hindenburgot is a gyúlékony hidrogénnel fogják útnak engedni.

Ilyen előtörténettel kapcsolódott be a Graf Zeppelin mellett a Hindenburg az Amerikába tartó légi járatba.
A Hindenburg 1937-ben épphogy kikötött Lakehurstben, a farkánál tüzet fogott, és néhány másodperc alatt semmi sem maradt belőle. Kilencvenhét utasából harmincöt halt meg a léghajó fedélzetén. A tűz okát máig nem sikerült kideríteni.