Történelem
A nagykövet kettős szerepvállalása
Az ötvenhatos forradalom kirobbantásának szovjet–magyar előkészületei (1.) – „A helyzet rendkívül komoly, és tovább romlik”
Jurij Vlagyimirovics Andropov Andropov – az ötvenhatos budapesti szovjet nagykövet – kidolgozott egy KGB-s módszert: „Következik a kiélezett társadalmi ellentéteket felhasználó destabilizáció, majd az aktív intézkedések egyre erőszakosabb formát öltenek; a KGB fegyverrel látja el a radikális mozgalmakat. Az ennek nyomán bizonytalan ideig tartó krízis (polgárháború) során vélhetően erőszakos hatalomátvétel történik, majd az utolsó fázis, a normalizáció idején a legmegbízhatóbb kommunisták átveszik a hatalmat, esetleg szovjet csapatok vonulnak be.” (Zubor Zalán: Ártó mű – A KGB aktív intézkedései, HVG, 2014. október 4.) Bár a szerző az események modelljének az 1968-as prágai tavaszt tartja, nem tarthatjuk kizártnak, hogy Andropov, a KGB későbbi vezetője, Budapesten tartott főpróbát. Több szerző véleménye szerint ugyanis Andropov és Gerő Ernő tevékenysége nélkül nem tört volna ki a forradalom.
Forradalmak, ürügyek
Erre utal Szolovjov és Klepikova tanulmánya is, akik kijelentik: „Sor került volna-e egyáltalán a magyar forradalomra a szovjet nagykövet titkos tevékenysége és kétértelmű szerepe nélkül? Malasenko altábornagy, a magyarországi szovjet különleges hadtest parancsnoka szerint Andropov… orientált bennünket az események fejlődésére nézve, kijelentette: előfordulhat, hogy a magyar vezetés majd hozzánk fordulhat segítségért. (…) Most sok-sok év után úgy tűnik, hogy a magyar kormánynak nyújtott segítségre vonatkozó kezdeményezések éppen Andropovtól indultak ki.”
Gerő Ernő – és a hatalmukat féltő magyar sztálinisták – tevékenységéről többek között Nagy Imre ad beszámolót: „A Rákosi–Gerő-klikk tervszerűen készítette elő az októberi provokációt.” Rákosi azzal ijesztgetett, hogy „borzasztó” vérfürdő lesz, Révai is „vérfürdővel fenyegetett”. „Amikor október 23-án a békés tüntetésből a fegyveres harc kirobbant, számos elvtársnak az volt a véleménye, hogy az tudatos provokáció következménye, amit a Rákosi-klikk az ÁVH segítségével hajtott végre. (…) A sztálinisták tevékenysége… nem riad vissza provokációk szervezésétől. (…) Kiss Károly (a sztálinisták egyik vezéralakja) 1956. október 21-én a partizánok ünnepi gyűlésén arról beszélt, hogy »a szabadságharcosok fegyverrel a kézben vérükkel fogják megvédelmezni a reakció, az ellenforradalom ellen a szocializmus ügyét«. (…) A Rákosi–Gerő-klikk tehetségtelenebb, gyávább és szolgalelkűbb volt, semhogy bármit is megvalósíthatott volna az SZKP Elnökségének támogatása, tudomása nélkül. (…) Számos körülmény… (tényekre támaszkodva) azt látszik bizonyítani, hogy mint Poznan, úgy Budapest, a sztálinizmus fő képviselőinek provokációja, nemzetközi méretű akciója volt… a sztálinista katonai diktatúra bevezetésére és indokolására.”
Van még egy rendkívül érdekes – eddig sehol nem hivatkozott állítása – Nagy Imrének. Szerinte a szovjet hadsereg akkor is megszállta volna hazánkat, ha nincs forradalom, a forradalom kirobbantása csak ürügy volt. Magyarország ugyanis a szovjet hadsereg elsőrendű, stratégiailag fontos területe volt. Ezt két tény bizonyítja. Korábban négy szovjet hadtest volt hazánkban, amelyet az osztrák államszerződés és a párizsi béke alapján ki kellett vonni hazánkból. Viszont 1956 október–novemberben összesen harminc hadosztály hatvanezer katonával, nehézfegyverzettel, repülőkkel érkezett az országba – amit a körülbelül tizenötezer, könnyűfegyverzettel felszerelt felkelő ereje nem indokolt. Ez a hatalmas haderő az ország stratégiailag fontos pontjait szállta meg (repülőterek, vasúti csomópontok, középületek), és bár senki nem hívta őket, évtizedekig itt maradtak.
Ezek után áttekinthetjük 1956 azon időszakának változásait, amelyek összefügghetnek október 23. eseményeivel.
Hruscsov szóbeli üzenete
Az SZKP XX. kongresszusán, 1956. február 14. és 25. között, zárt ülésen Hruscsov részben feltárta a sztálinizmus bűneit. A beszéd gyorsan kiszivárgott, hatása kettős volt a Szovjetunióban és néhány csatlós országban. Részben a bűnöket elkövető párt és állami apparátus megdöbbent és megrettent ettől a feltárástól, mert félt a várható következményektől, részben pedig – főleg Lengyelországban és Magyarországon – szűk körű olvadás indult meg, amelynek során Magyarországon elkövetett súlyos bűnöket is feltártak.
Március 17-én a Petőfi Kör – amely a kommunista ifjúsági szervezet keretében jött létre – megtartotta első nyilvános rendezvényét. Ezt követően, általában baloldali írók, fiatalok a szokásoktól eltérően kritikus hangnemben, nyíltan beszéltek egyes témakörökben (közgazdaság, sajtó, történelem). Márciusban Rákosi Mátyás bejelentette, hogy a Rajk-per koholt volt, majd májusban elismerte felelősségét a súlyos törvénysértésekért.
Június 28-án Poznanban sztrájk alakult ki, majd a helyi államvédelem sortüzet adott le a kormányellenes tüntetőkre. Az eseményeknek több mint hetven halottja és csaknem ezer sebesültje volt. Rákosi leszámolásra készült a pártellenzékkel, bár máshol nyoma nem maradt, négyszáz személy – köztük Nagy Imre, Kádár János, Rajk Júlia – letartóztatását tervezte 1956. július elején. Kopácsi Sándort megbízták, hogy szervezzen illegális búvóhelyet a Bükkben az érintetteknek.
A tervezett letartóztatásokról szól Nagy Imre és Rainer M. János. A lista létéről szól Roj Medvegyev is. A terv végrehajtását valószínűleg Rákosi leváltása akadályozta meg – ami egyben tragikusan bizonyítja a magyar szervek alárendeltségét a szovjeteknek. Hegedüs András miniszterelnök szerint 1956. június 15-én megérkezett Mikojan Budapestre. A repülőtéren Rákosi és Hegedüs fogadta. A kocsiban Mikojan így szólt Rákosihoz: „Mi úgy gondoljuk a párt (szovjet) elnökségében, az adott helyzetben neked – betegségedre hivatkozva – le kellene mondani.” Rákosinak nem volt kifogása.
Rákosi az 1956. július 17-i PB-ülésen akarta jóváhagyatni listáját. Belépett azonban az ülésre Szuszlov és Mikojan, és lemondatták Rákosit, Hruscsov szóbeli üzenete (!) alapján. Ezután szovjet javaslatra főtitkárnak választották Gerő Ernőt, akinek életéről keveset tudunk. Csehszlovákiában született, és Andropovnak elmondta, hogy nem magyar állampolgár (!), 1924-től a Komintern, 1934-től pedig az NKVD munkatársa.
Bátor és határozott cselekvés
Gerő Ernő a spanyol polgárháborúban a Komintern legfontosabb munkatársa volt, állítások szerint parancsot adott Barcelonában több baloldali anarchista kivégzésére és háromezer ember letartóztatására. Gerő 1956. május 11-től tizenegy alkalommal kereste fel Andropovot október 12-ig, erről pedig a nagykövet minden alkalommal részletes jelentést küldött. Gerő minden alkalommal szólt a magyar helyzet súlyosságáról („Gerő elvtárs úgy véli, a magyar belső reakciós erők elszemtelenedtek”; „A belügyminisztert megbízták, hozzon határozott intézkedéseket, úgyszintén a honvédelmi minisztert, ha valamilyen provokáció történne” – július 9.; „Gerő elvtárs elmondta, mind ő, mind a PB tagjai határozott intézkedések meghozatalát tartja szükségesnek az ellenséges elemekkel szemben” – július 23.; „A helyzet rendkívül komoly, és tovább romlik” – október 12.) Andropovot más sztálinista elvtársak is „tájékoztatták”. Október 23-án délben hazaküldött jelentésében úgy fogalmazott: „Ács Lajos szerint jelentős erők zavargásokat akarnak kelteni. Az ellenzék és a reakció a harcot az utcára akarja vinni.” „Bata közölte, hogy az ország rettenetes események küszöbén áll.”
Andropov véleménye minderről: „Úgy tűnik, a magyar elvtársak segítség nélkül képtelenek megoldani a helyzetet. Bátor és határozott cselekvésbe kell kezdeni, és az SZKP-nak segítséget kell nyújtani” – így írt október 23-án délben.
A szovjetek önállóan is cselekedtek – Mikojan 1956. július 14-i távirata szerint: „Nem engedhető meg, hogy bármiféle kellemetlen esemény történjen Magyarországon. Bármiféle segítségre-tanácsra vagy egyébre (!) van szükség, akkor a Központi Bizottságnak kell segítő kezet nyújtania a magyar elvtársaknak.” Andropov felkereste 1956 júliusában a Székesfehérváron állomásozó szovjet csapatok parancsnokságát, és beszédet mondott. Kijelentette: „Olyan helyzet állt elő Magyarországon, amelyben a szovjet hadsereg bevetése elkerülhetetlenné válhat. A magyar vezetés a szovjet hadsereghez fordulhat segítségért.” Ezután jött utasítás Moszkvából a Különleges Hadtest bevetési tervének kidolgozására.
(Folytatjuk)
A szerző jogász