A mesegyűjtést vette górcső alá az MTA kutatója

Mint az Akadémia honlapján olvasható, a könyv minden fejezetében olyan témákat és szempontokat kívánt felvetni, amelyek feltűnően hiányoznak a folklorisztikai áttekintésekből és elemzésekből. Ilyen új szempontot jelenthet például az alapvetően nem szerzőhöz kötött textusokkal és instabil szövegfogalommal (azaz variánsokkal) dolgozó folklorisztikai filológia számára a mesék írásbeli hagyományozódásának vizsgálata. Az ennek a jegyében készülő feldolgozások nagyban segítenék a 19. századi magyar meseszövegek vándorlástörténetének, a szóbeliség mellett élő másfajta, az írásbeliségben történő szöveghagyományozódás működési mechanizmusának megértését. Domokos Mariann az mta.hu-nak adott interjújában elmondta, a következő esztendőkben a nyomtatott írásbeliség és a 19. századi magyar mesekincs kölcsönhatásainak különböző aspektusait szeretné alaposabban megvizsgálni. A népmese a magyar népköltészetben az egyik legnagyobb, szóbeli prózaepikus műfajcsoport. Több műfajt foglal magában, például az állatmesét vagy az egyik legfontosabbat, a tündérmesét, amely ember- vagy természetfeletti erejű hősök csodás történetét meséli el.