Történelem
A legjobb minősítést adták a tápiószelei Pannon Magbanknak
Fő cél a hazai növényfajok hosszú távú megőrzése
Az értékes mintákat hűtőkamrákban tárolják, úgy, hogy a 22. században is felhasználhatók legyenek. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársai szakértőként vettek részt a projektben, és kipróbálták, hogy valóban kifejlődik-e a magokból egy tucatnyi őshonos növény egy felhagyott szántón, ismét természetközelivé alakítva a területet.
A programot a Növényi Diverzitás Központ valósította meg, együttműködve az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetével (MTA ÖK ÖBI) és az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóságával. A Pannon Magbank létrehozásának célja legalább nyolcszáz olyan növényfaj magvainak összegyűjtése volt, amely a pannon biogeográfiai régióban – vagyis a Kárpát-medencében – őshonos, és magvait hosszú távon, génbankban lehet tárolni. A kitűzött nyolcszázas lista a vadon élő honos növényflóra mintegy felét jelenti. A programban végül kilencszáztíz faj gyűjtését és tárolását oldották meg. A NöDiK tápiószelei központjában két tárolórendszert alakítottak ki: az úgynevezett bázistárolóknak a hosszú távú megőrzés a feladatuk, ezekben a mintákat –20 Celsius-fokra hűtve őrzik, így évszázadok múltán is csíraképesek maradnak –, míg az aktív tárolókban 0 Celsius-fok van, az ott tartott magvak húsz-harminc éven át maradnak termőképesek.
A programot a Növényi Diverzitás Központ valósította meg, együttműködve az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetével (MTA ÖK ÖBI) és az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóságával. A Pannon Magbank létrehozásának célja legalább nyolcszáz olyan növényfaj magvainak összegyűjtése volt, amely a pannon biogeográfiai régióban – vagyis a Kárpát-medencében – őshonos, és magvait hosszú távon, génbankban lehet tárolni. A kitűzött nyolcszázas lista a vadon élő honos növényflóra mintegy felét jelenti. A programban végül kilencszáztíz faj gyűjtését és tárolását oldották meg. A NöDiK tápiószelei központjában két tárolórendszert alakítottak ki: az úgynevezett bázistárolóknak a hosszú távú megőrzés a feladatuk, ezekben a mintákat –20 Celsius-fokra hűtve őrzik, így évszázadok múltán is csíraképesek maradnak –, míg az aktív tárolókban 0 Celsius-fok van, az ott tartott magvak húsz-harminc éven át maradnak termőképesek.