A gyomai születésű nyomdászkirály

Gyomán, ebben az első sorban mára már a róla elnevezett nyomdáról nevezetes, békési nagyközségben született 155 évvel ezelőtt, 1860. február 5-én Kner Izidor, a magyar nyomdászat egyik legnagyobb alakja. Élete arra is példa, hogy egy tisztességes és tehetséges mesterember is – ha van benne kellő mértékű elszántság és akarat – a szellemi élet magasságaiba is felemelkedhet. Zsidó származású, vándor könyvkötő volt az édesapja, aki egy gyomai suszter leányát vette el feleségül. A vándor tehát megállt, majd gyerekei közül Izidor, a korban nem szokatlan módon, több helyen szerezte meg a könyvkészítéshez szükséges tudást. Inasként, majd segédként dolgozott Aradon, Budapesten, Egerben, Komáromban, Tatán és Székesfehérváron. Gyomára hazatérvén 1882-ben megnyitotta szerény felszerelésű könyvnyomdáját. 1888-ban már segédet is alkalmazott. Majd néhány év elteltével megvásárolta első nyomdagépét, amellyel nagy tételben vállalhatta a különböző intézmények által használt nyomtatványok elkészítését.

A századfordulóra már 1500 nyomtatványt kezelt a Kner-nyomda. 1898-ban kiadták a 265 oldalas, nagy közigazgatási mintatárukat. Elképesztő adat, hogy az 1900-as évek elején az akkor még Nagy-Magyarország településeinek fele a nyomda megrendelője volt. Mindezt a közigazgatás reformja tette lehetővé, a mind pontosabb és szakszerűbb államigazgatáshoz egységesített nyomtatványok kellettek. A piac másik széléről is elérte a siker Kner Izidor üzemét, az úri közönség szívesen és nagyszámban rendelt Gyomán készített báli meghívókat. A magyar ipar világszínvonalú fejlődésének volt példája a gyomai nyomda. 1902-ben adták át új nyomdaépületüket, ahol ötven fő dolgozott. 1913-ra a cégnél dolgozók száma megduplázódott, évi forgalma pedig százezerről ötszázezer koronára nőtt.

A nagymértékű fejlődés Kner Izidor gyors és pontos szakmai helyzetfelismerésének volt köszönhető. Tudta, hogy a könyvnyomtatás hatalmas lehetőségeket rejt, de csak akkor, ha a tömegtermelés végén minőségi termék kerül ki a gyárból. Ő volt az első nyomdatulajdonos, aki grafikusokat, kalligráfusokat és kiadványtervezőket alkalmazott, amivel tipográfiai forradalmat indított el. Munkatársait pályázatokon választotta ki, így azok kaptak munkát nála, akik a legjobb próbamunkákat küldték be. Egy abban a korban – legalábbis Magyarországon – szokatlan irányítási, munkaszervezési újdonság is hozzá köthető: nagyon megbecsülte a dolgozóit. Aki bekerült a céghez, annak – ha jól dolgozott – élete végéig megvolt az állása. A gyomai gyárban kollektív szerződést kötöttek az alkalmazottakkal, ebben a bérszintet az előírtnál két osztállyal feljebb állapította meg a tulajdonos. Így tehát nem volt csoda, hogy folyamatosan a legjobb szakemberek közül válogathattak.

Az első világháború után a Gyomát megszálló románok a nyomdát is kifosztották, és a trianoni döntés a vevők kétharmadát is elvitte tőlük. Ezekben az időkben már Kner Izidor Imre nevű fia volt a nyomda műszaki vezetője, aki oroszlánrészt vállalt a gyár újjáépítésében.

Kner Izidor sokoldalú és igen művelt ember volt. Szakcikkeket írt a különböző nyomdászlapokba, kedveltek voltak önéletrajzi, szépirodalmi igényű írásai, de anekdota- és aforizmagyűjteményt is kiadott. A művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörőjének tartott nagyiparos 1932-ben céhmesteri címet és oklevelet kapott. 1935-ben halt meg, a gyomai nyomda irányítását fiai, Endre és Imre vették át.

A magyar irodalom nem kisebb alakja, mint Tersánszky Józsi Jenő írta Kner Izidortól búcsúzván: „Nem különös és érdekes és említésre és leszögezésre és megbecsülésre méltó, hogy ez az iparosember, még hogyha műkedvelő író is volt, vagy annál inkább, de úgy irtózott az irodalmi, művészeti selejtnek előállításától, mint a szeméttől?”

Kner Izidor a tisztesség és a jó ízlés embere volt.

---

Kortárs kartársak – Klapka Györggyel
Steinhoffer Károly A magyar könyvnyomtatás és könyvkereskedelem rövid története a legrégibb időktől napjainkig című, 1915-ben megjelent művében aprólékos gonddal veszi sorra a kor legjelentősebb magyar nyomdáit. Az ő nyomán soroljuk: Franklin-Társulat,  Pesti könyvnyomda részvénytársaság (1868-ban alapította Klapka György volt tábornok, Falk Miksa és Falk Zsigmond); Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság; Magyar Királyi Államnyomda; Atheneum Részvénytársaság nyomdája; Wodianer Fülöp és Fiai Nyomdája. Steinhoffer pontos adatokkal szolgál a nyomdák számát illetően is: „1888-ban volt Budapesten 70, vidéken 293 nyomda; 1913 végén Budapesten 251, környékén 22, vidéken 395 városban 946 nyomda.”