Történelem

A Lilaruhás nő varázsa máig tartó erővel hat

Szinyei Merse Pált, a szabad ég alatti festészet magyar mesterét pályájának kezdetén nem ismerte el a hivatalos művészetkritika

Az idén több okból is illendő megemlékeznünk Szinyei Merse Pálról. Kilencvenöt évvel ezelőtt, 1920. február 2-án halt meg a magyar festészet egyik legismertebb alakja.

Probstner Zófia 20150212
Probstner Zófia, a feleség, múzsa és modell (Forrás: Wikipédia.org)

Egy nemrégiben sokat reklámozott, a festő legismertebb képét hordozó numizmatikai különlegesség, a Lilaruhás nő című festménye is őrá emlékeztet. Ezzel kapcsolatban nem megyünk el a különös tény mellett, ezt a kétségtelenül mívesen megmunkált, 3×6 centiméteres fémlapocskát következetesen rúdként emlegették. Mi is a rúd? Olyan mértani test, amelynek egyik oldala jelentősen hosszabb a másik kettőnél. Feltehetően a térformákkal mesterien bánó Szinyei Merse is fennakadt volna a rúd tituluson, ezzel az erővel egy borotvapengét is rúdnak nevezhetünk.

A geometriai kanyar után visszatérünk a festőművészhez, hiszen nem csak híres alkotása volt izgalmas, hanem életműve, élete is igen változatos fordulatokkal teli. Az 1845-ben Szinyeújfalun született Szinyei Merse Pál a művészet és a gyakorlati élet, azaz a családi birtok vezetése között ingázott. A nemzeti érzelmű nemesi családból – nem is akármilyenből, a címet hétszáz évvel korábban kapták – származó festő, aki 1870-ig külföldön folytatta művészeti tanulmányait, azért tért haza, a családi birtok központjába, Jernyére, mert édesapját főispánná nevezték ki. Fiára maradt a birtok irányítása. A müncheni képzőművészeti akadémián eltöltött éveket azonban még a gazdálkodás közben sem felejtette el, és a birtok igazgatása közben is tudott időt szakítani igazi hivatása gyakorlására. Két jelentős kép ezekből az évekből is megmaradt: A művész édesatyja karosszékben és nővére, Szinyei Merse Ninon portréja. Ha már a családnál tartunk, nem érdektelen leírnunk, hogy Szinyei Merse Pál valódi nagycsaládban nőtt fel, hét testvére volt: László, Ninon, Zsigmond, József, Kálmán, Béla és István. Édesanyja, Jekelfalussy Valéria, férjéhez, Szinyei Merse Félixhez hasonlóan kedvelte a művészeteket, és támogatta a művészeket. Ennek egyik ékes bizonyítéka, hogy személyében a Kisfaludy Társaság egyik alapítóját is tisztelhetjük.

A festő 1872-ben visszament Münchenbe, ahol unokatestvére, Gundelfinger Gyula tájképfestő barátaival töltötte ideje nagy részét. Ebbe a társaságba tartozott Probstner Zsófia, akibe Szinyei Merse beleszeretett. Talán ennek a nagyon erősen áradó érzelemnek köszönhető a magával ragadó, életkedvvel teli, színpompás Majális című, 1873-ban készült kép. Szinyei ebben az évben újra hazatért, és feleségül vette Probstner Zsófiát. Boldogan indult a házasság, öt gyerekük született. A család Jernyén élt, Szinyei Merse itt kezdte el festeni a Lilaruhás nő című képét, amelynek modellje a felesége volt. Szomorú évek következtek, gyerekeik közül három meghalt, s ez annyira megviselte a festőt, hogy évekig nem dolgozott. 1878-ban egy rendkívülinek számító élmény röpítette vissza kezébe az ecsetet. Sógora léghajóra szállt. Szinyei pedig elkészítette Léghajó című képét. A repülés mindig is a művészet legnépszerűbb motívumai közé tartozott. Elég csak felidézni Ikaroszt vagy Leonardo da Vinci repülő szerkezeteit.

Szinyei Merse Pál 1882-ben Bécs­be költözött családjával. Itt is, majd Budapesten is volt kiállítása. A hivatalos kritika elutasította. Az érzékeny festő nehezen tűrte a sikertelenséget. Házassága is tönkrement, felesége nem bírta az indulatok hullámzását, 1887-ben elváltak. Probstner Zsófia később feleségül ment Ghillányi Imréhez, a későbbi földművelésügyi miniszterhez. Ebben a házasságban is öt gyermeke született. Szinyei múzsája 1952-ben, 102 éves korában halt meg.

A festő ecsetje a válás után ismét évekig pihent, gazdája országgyűlési képviselőként politizált, és birtoka ügyeit intézte. A 19. század végén tért vissza a festéshez, s végre elérte a hőn áhított sikert: az 1894-95-ös budapesti tárlatokon a közönség az ő képei előtt tolongott, maga a király is vásárolt tőle.

Szinyei Merse Pál élete utolsó huszonöt évében folyamatosan dolgozott, évente nagy műgonddal öt-hat képet készített. A századfordulótól Párizsban, Münchenben és Velencében is különféle díjakat nyert egyre népszerűbb alkotásaival. 1905-ben a Nemzeti Szalonban nagy sikert aratott önálló kiállítása, amelyen nyolcvankilenc munkáját mutatta be.


Képkészítés a maga józan valóságában

Probstner Zsófia a következőképpen emlékezett vissza a Lilaruhás nő készítésére:
„Az első gyerekünket vártam, úgy ültem modellt, otthon, Jernyén, a lila, tafota ruhában. Azt is magam varrtam, mert nem költöttem varrónőre. Persze nem kinn a mezőn ültem modellt, azt Pali kívülről tudta. Minden fűszálat, minden sárga kikericset ismert, a lila, sárga és zöld szín finom hármas hangzatáról beszélt akkoriban folyton. Nekem már a könyökömön jött ki. Benn, a műteremben is fárasztott a modellülés.
A fiam gyorsabban fejlődött, mint a kép. A lila ruha szűk volt, szorított. Talán ezért lett kicsit szenvedő az arckifejezésem a képen.”