Mi vezethetett Napóleon seregének halálához?

A történelem egyik legköltségesebb háborújaként ismert háborúban több százezer katona halálát a csatának, az éhezésnek, a hidegnek és a kitört tífuszjárványnak tulajdonítják.

A kutatók most a katonák DNS-maradványaiban bizonyítékot találtak arra, hogy több betegség is pusztíthatta a hadsereget, köztük két korábban nem észlelt baktériumtípus. A tanulmány pénteken jelent meg a Current Biology folyóiratban.

„Korábban azt gondoltuk, hogy egyetlen fertőző betegség tizedelte meg a napóleoni sereget – a tífusz” – mondta Rémi Barbieri, a tanulmány vezető szerzője, a párizsi Pasteur Intézet korábbi posztdoktori munkatársa, aki jelenleg az észtországi Tartui Egyetemen dolgozik. Ehelyett a kutatók valami váratlanra bukkantak, ami megnyitotta az utat más fertőző betegségek feltárása előtt, amelyek hozzájárulhattak a katonák halálához – tette hozzá.

A kutatók a kórokozókat – a Salmonella enterica és a Borellia recurrentis baktériumokat, amelyek paratífuszos lázat, illetve relapszus lázat okoznak – a 2001-ben Vilniusban, Litvániában feltárt tömegsírban talált elesett katonák fogainak elemzésével fedezték fel.

Az új eredmények nemcsak tisztább képet adnak egy jelentős történelmi eseményről, hanem rávilágítanak arra is, hogyan fejlődött a technológia, és nyitotta meg az utat a történelmi körülmények megértése előtt – állítják a kutatók.

A tífuszért felelős baktériumot először Napóleon katonáinak fogaiban mutatták ki egy 2006-os tanulmány során, de a kutatást korlátozta az akkori technológia. Annak kiderítésére, hogy a tífusz volt-e a katonák pusztulásáért egyedüli felelős, az új tanulmány szerzői egy nagy áteresztőképességű szekvenálásként ismert módszert alkalmaztak, amely egyszerre több millió DNS-fragmentum szekvenálására képes. Lehetővé teszi a nagymértékben lebomlott DNS azonosítását, például a 200 évnél régebbi mintákból kivont genomfragmensekét.

„Ez csak olyan gépekkel lehetséges, amelyek nagyon hatékonyak ahhoz, hogy nagy mennyiségű DNS-t szekvenáljanak” – mondta Nicolás Rascovan, a tanulmány társszerzője, a kutatás felügyelője és a Pasteur Intézet Mikrobiális Paleogenomikai Egységének vezetője. „Az ilyen jellegű elemzések, az ilyen jellegű projektek sokkal világosabb képet adhatnak a fertőző betegségek múltbeli helyzetéről... és arról, hogy a történelmi események hogyan alakították a fertőző betegségek mai helyzetét.”

A tanulmány szerzői 13 mintát vizsgáltak meg, és nem találtak tífuszra utaló nyomokat, de munkájuk nem cáfolja a 2006-os tanulmány eredményeit, jegyezték meg a kutatók. A vizsgálati minta túl kicsi ahhoz, hogy pontosan megtudjuk, milyen hatással voltak a betegségek Napóleon seregére – írta meg a CNN. „Ami a mi tanulmányunkban változik, az az a tény, hogy most már közvetlen bizonyítékunk van arra, hogy több különböző fertőző betegség volt jelen ezen a helyszínen” – mondta Rascovan. Valószínű, hogy több olyan betegség is közrejátszott, amelyeket még nem észleltek, tette hozzá.

Cecil Lewis, az emberi mikrobiomot kutató ősi DNS-kutató szerint az eredmények nem különösebben meglepőek, de jelentős hozzájárulásnak nevezte „Nápoly seregének bukásával kapcsolatos ismereteinkhez”.

„Most egy olyan időszakban vagyunk, amikor az ősi DNS-vizsgálatok árnyaltabban járulhatnak hozzá az ilyen történelmi események megértéséhez, ami izgalmas” – mondta Lewis. „A történelmi és ősi kórokozók, a történelemben elfoglalt helyük tanulmányozása betekintést nyújt az élőlények evolúciós útjaiba, amelyek közül néhány mára kihalt, mások a mai kórokozók alapját képezték. Ezek az adatok segítenek jobban megérteni, hogy a kórokozók hogyan befolyásolhatják az életet, hogyan fejlődhetnek és maradhatnak fenn, ami kulcsfontosságú a jövőbeli fenyegetések előrejelzéséhez és kezeléséhez.”